Farcádi Botond
Újabb és újabb háborúk, folyton fenyegető válság, súlyosbodó gazdasági problémák, szociális nehézségek, mind nagyobb félelmek, hovatovább radikalizálódó közbeszéd, szélsőséges reakciók, felkorbácsolt indulatok, erősödő kirekesztés, tomboló gyűlölet, elszabaduló erőszak a családokban, kegyetlen nőgyilkosságok – most, amikor úgy érezzük, ezer gond és ezer átok sújtja e világot, talán még nagyobb szükség van, mint valaha az ezeregyarcú nőkre.
Mert amikor eltűnni látszik a jó a világból, ők idők hajnaláról őrzött, ki tudja, milyen titkos csatornákon nemzedékről nemzedékre átadott varázsszavakkal hívják elő azt. Mélyről a magasba, sötétből világosságba, hogy percig se higgyük el, győzött a gonosz.
Amikor az látszik, hogy egyre inkább az erő az úr, mind agresszívebbé válik társadalmunk, környezetünk, begyűrűzik a gyűlölet mindennapi kapcsolatainkba és megmételyezi azokat, amikor szinte kizárólag az elnyomás, a hódítás nyelvét beszélik a politikai hatalom képviselői – ők odahajolnak ahhoz, ki gyenge. Hogy bár a látszat ez, de percig se higgyük, a győztes mindent visz.
Amikor elfogy a türelem, pattan az ideg, csattan a szó, ők szelíden ránk tekintenek, talán nem is szólnak, talán csak intenek: bár mindent elfedni látszik a zaj, azért vegyük csak észre, nincs minden elveszve, csak keresni kell, és van még csend. Amikor minden csatornán árad a harag, hömpölyög az indulat, hogy már menekülni is nehéz, ők mégis megtalálják az utat, fellelik a halkan csordogáló kis patakot. Amikor fegyverek ropognak, rakéták szállnak, bombák robbannak, ők látják a térképek, hadijelentések, hideg fejjel született geopolitikai elemzések, rejtett érdekeket leleplező és várható következményeket taglaló okfejtések mögött felsejlő embert: az özvegyet, az árvát, a magára maradottat, a menekültet, a reményt vesztettet. Az infrastruktúrában ejtett károkon túl a lélekben végzett pusztítást. A magányt, a könnyet.
Amikor rútul a szép, fakul a fény, fogy a hit és ürül a lélek, ők összekulcsolt kézzel, szelíd mosollyal hívnak imára, hogy fohászt rebeg végül az is, ki maga sem tudja, hisz-e még, hitt-e valaha, vagy csak tagadni volt mersze.
Amikor felbomlóban, megszűnik létezni, fölösleges hóborttá minősítik, megtagadják, relativizálják vagy éppen beszűkítik, kisajátítják és politikai marketingtermékké silányítják a családot, divatos ideológiáktól, mindenféle izmusoktól és politikai kurzusoktól, propagandától függetlenül ők ott állnak mellettünk mindvégig. Anyák ők vagy még keresők, feleségek vagy egyedülállók, húgok és nővérek, kirekesztettek és magányosak, talán épp menekülők, régóta várt kislányok és hosszú ideje elvesztett nagymamák, szeretettek, társak és szeretők, elhanyagoltak, kihasználtak és lenézettek, barátok és barátnők, árulók és vezeklők, fájón hiányzók és mindig jelen levők: ezeregyarcúak, és mind szerethetők.
Fotó: Albert Levente
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
