A reformmal csak lassan, szépen?

E pár szó ugyanis tökéletesen összefoglalja azt a kaotikus, kiszámíthatatlan, bizonytalan állapotot, amiben ennek a szerencsétlen országnak a közügyei zajlanak, legyen szó jelentéktelenebb vagy kiemelten fontos kérdésekről. Megszokhattuk már, hogy szinte nincs olyan döntés, lépés, intézkedés, mely ne zűrzavarban születne és végül ne felemásra sikeredne, addig elmenően, hogy az egész már-már az abszurditás terepére kerül. Iskolapéldája ennek a sokat és fennen emlegetett közigazgatási reformcsomag, melyet végre-valahára nagyjából másfél hete elfogadott a kormány, hatályba is lépett, de érkezett is a következő csavar: a Nép Ügyvédje alkotmányossági kifogás ürügyén egy ideig megint parkolópályára helyezi az egészet. Egész pontosan addig, amíg a taláros testület tagjai hajlandóak lesznek megvizsgálni, dönteni. Ami, amint azt tapasztalhattuk, nem kevés időt vehet igénybe.

Tévedés ne essék, az ombudsman lépésében nincs semmi ördögtől való, jogköréhez tartozik, hogy alkotmányos kifogások miatt a taláros testülethez forduljon, ha úgy véli, alapvető jogok sérülnek valamely döntés révén. Az elmúlt, nagyjából egy évnyi kormányzás során látottak alapján továbbá azt is kijelenthetjük, idő kérdése volt csupán, hogy valakik az alkotmánybírósághoz fordulnak majd ezen reformcsomag kapcsán is. Elvégre a kormány minden nagyobb döntése, lényeges átalakításokat célzó kezdeményezése megjárta az alaptörvény alázatos papjainak háza táját.

Amint az lenni szokott, sajnos ez alkalommal is igaz, hogy az ördög a részletekben rejlik, és itt kezdődnek az igazi bajok. Elég csak végigolvasni az ombudsman által felhozott aggályokat, kifogásokat, és máris a fejfájás kerülgeti az embert. Hogy ezek mennyire helytállóak, pontosak, elfogadhatóak, nem tisztünk eldönteni – ez a feladat az alkotmánybírákra hárul –, annyit viszont érdemes megállapítani, hogy a kormánynak ismételten sikerült több hónapnyi vásári cirkusznak beillő „munka” után egy olyan jogszabállyal előállni, melyen kapásból több fogást is találhatnak ellenzői, bírálói. Sajnos, több jel is arra utal, hogy ismét csak egy „finomvegyes”, salátaszerű valamit sikerült összegrundolni, melybe ugyan jó és hasznos elképzelések, intézkedések is bekerültek, ám összességében egy elég ingatag konstrukcióról van szó, amely több bajt hozhat, mint hasznot. Arról nem beszélve, hogy erősen kérdéses: egyáltalán mikor léphet majd hatályba? Meddig „ülnek” ezen is a taláros testület tagjai, illetve mennyire megtépázottan kerül ki kezük alól ez a csomag? És nem utolsósorban, ha fennakad a szűrőn, mennyi időbe telik majd átkozmetikázni, hogy alkotmányossági szempontból helytálló legyen, és az új formában meghozza-e a hozzá fűzött reményeket?

E kérdésekre természetesen az idő adja meg a választ, ám azt már most nyugodtan elmondhatjuk: a reform, a változás egyre inkább egy olcsó bohózatra, harmadrangú színi előadásra kezd hasonlítani, mely nemcsak feleslegesen elnyújtott, de valahogy az istennek sem akar eljutni a sokat ígért csattanós fináléig. És mindeközben a közönség már egyre türelmetlenebb.

Fotó: gov.ro