Az idő gyors léptekkel halad, 2009-et írtak a kalendáriumban, amikor a Nemzeti Civil Alapprogram, a Kultúrműhely Alapítvány, az Eurotrans Alapítvány és az amerikai egyesült államokbeli Unitárius-Univerzalista Egyesület támogatásával az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, az Ürmösi Unitárius Egyházközség kiadta az Ürmös című, 18. falufüzetét, melyet Gyerő Dávid unitárius lelkész szignált, s melynek szerzői közül sokan ürmösiek, mások a településhez kötődőek, Lőrinczi László és Adorjáni Levente pedig már múltbéli szerzők.
Mindemellett egy még régebbi, 1973-ban Sepsiszentgyörgyön megjelent Erdővidék című földrajzi és kultúrtörténeti kalauzban leírt sorokat idézem: „Az Olt folyosó túlsó, nyugati pereme természetföldrajzi és tájképi szempontból kiegészíti ezt a vidéket. Így a földrajzi értelemben vett Baróti medence és a hozzá tartozó Oltvölgy-szakasz szerves részének tekinthető. Ágostonfalva földrajzi helyzete, Ürmös és Apáca vidékének Erdővidékkel sok esetben közös mindennapi, etnikai (népviselet, néptánc) és nyelvjárási („őz”-ő) erdővidéki székely sajátosságai is erről tanúskodnak. Mint ilyen kap helyet ez a Brassó megye peremterületére eső táj ebben a turistakalauzban.” Még annyit, hogy a három település lakóinak felekezeti hovatartozásán (evangélikus-lutheránus, unitárius és román ortodox) és anyanyelvén semmit sem változtat az, hogy Brassó megye területén helyezkednek el. Mi több, a közel fekvő Barót miatt az ürmösiek erdővidékieknek tartják magukat, ez által pedig többszínűbbé varázsolhatják ezt a jól körülhatárolható vidéket.
– Mi olyan erdővidékieknek is érezzük magunkat – mondták –, mi több, amíg a szénbányászat működött Baróton és környékén, sokan kereshettük meg ott a mindennapit! Tóth Pista falusfelünk, amikor az időjárás engedte, motorbiciklivel járt a köpeci bányairodába. Benne vagyunk márciusban, s a környékbeli magyarság a templomokban akkora március 15-ét tarthat, amilyent éppen akar. Mi, ürmösiek a farsangolásban is elöl jártunk, és a szűk környék is, mert ez sajátosan erdővidéki: a közvetlen szomszéd Apáca is, de az Olt vizén túli Bölön is tartja a nappali farsangot.
Önkormányzati székház
Egy kevés természetföldrajz
Ürmössel, Apácával és Ágostonfalvával tetemesen megnövekszik Erdővidék. A mindhárom település mögött húzódó Persányi-hegység gerince – rajta a 966 m magas Feketeheggyel és az ürmösi Tepővel (755 m) – pedig a vidék természetes határa volt az egykori Nagyküküllő megyével.
Az említett Persányi-hegység geológiai szempontból a belső kréta övezethez tartozik, az ún. flis-övezet egy része, melynek kőzetei mintegy 150 millió esztendővel ezelőtt rakódtak le (márgák, mészmárgák és homokkövek formájában) az akkor itt hullámzó nagy Thetis-tengerben. Sehol nem találóbb a földtani középkorról (a mezozoikumról) beszélni, mint éppen Ürmösön, hiszen itt van az az államilag nyilvántartott őslénytani lelőhely, ahol megtalálták azt az ős lábasfejű kövületet, mely nagyon ritka s ezért a lelet nevében benne van az egész tudományos világban használt magyar név, vagyis: Phylloceras ürmösenze. Ez a lábasfejű elterjedésének vége felé egyre nagyobb méreteket öltött, e sorok írójának a Tepő-pataki üledékekből gyűjtött példányának az átmérője 27 cm. A községben elmondták, hogy a Román Akadémia évekkel ezelőtt megjelölte az ürmösi lelőhelyet, néhány nappal ezelőtt kerestük a jelzőtáblát, de csak hűlt helyét találtuk.
A községi tanács egy egyszerű, betonba rögzített jellel visszavarázsolhatná annak a földtani középkorból származó kövületnek a lelőhelyét az ürmösi Malom utcában, mely a tudományos világ irodalmában a község egykori (régi) magyar nevét hirdetné, az ürmösi ammoniteszét. A Dacia Könyvkiadónál megjelent tudománynépszerűsítő könyvecskében Ammon Isten szarvai cím alatt írtunk anyanyelvünkön az ürmösi Phylloceras nevű ammoniteszkövületről. Ürmös falupataka feltárta ennek az élőlénynek a maradványait. Ezeket a németek földjén gyakrabban előforduló őskövületeket még Schiller, a nagy német költő is megcsodálta séta közben a weimari utca burkolatában. Ezt a kövületritkaságot minden ürmösi iskolásnak ismernie kellene, a község iskolájában földrajzot oktató pedagógusnak pedig legalább egy terepen megtartott órát áldozniuk kellene erre.
A régiek Ammon szarvainak (Cornus ammonis) nevezték ezeket a kövületeket. Plinius is így emlegeti, s csak 1789-ben Bruguiére vezette be az irodalomba az Ammonites nevet. Honnan a név? – tevődik fel a kérdés. Egyiptom népe a Világegyetem Istenének, az Istenek királyának, az Ég Urának szentelte ezeket, amelyet felkanyarodott alakú kos szervvel ábrázoltak, s így – a hasonlóság alapján – az ammoniteszekre is átszállott a szimbólum tisztelete. Fourteau francia geológus kimutatta azonban, hogy azt az egyiptomi papok is tisztelték. Kairó mellett, ahol a piramisok tömbjeit is fejtették annak idején, rengeteg Natica csiga kőbél került napra, de mert hasonlított az ammoniteszekhez, azt is szent kőként tisztelték.
Emlék-kopja
A Tepe- vagy Tepő-hegy
A török eredetű megnevezés nagyon régi lehet, a törökök által lakott dobrudzsai hegyek legmagasabbika is az Altân-Tepe nevet viseli. A mészköveiben előförduló kisebb barlangok, melyektől változatosabb e vidék képe, turisztikai látványosságok. A legnagyobb barlangnak Tolvajos a neve. Hovatartozásukról vitatkoznak is a hegyvidéket jól ismerő környékbeliek (rákosiak, ürmösiek, apácaiak), és egy-egy mondaféleséget csatolnak hozzájuk.
Az ürmösi Tepe-hegy tetején bronzkori vár maradványait azonosították a brassói régészek – kaptuk a hírt. Közelében faághalom jelöli a szép leány sírját, kőhalom a lány gyilkosának, Tódornak a sírhalmát. Mennyire hasonlít ez a napjainkig is fennmaradt monda a Vargyas és Oklánd közötti Hagymási-hágóhoz kötődő regéhez, ahol az erdőkben leselkedő rablók keze nyomán halt meg az a lány, akit azért öltek meg, mert azt hitték, hogy nagy summával tért haza a baróti vásárból, de tarisznyájában csak egy maradék fej hagymát találtak.
Van az ürmösi Tepe oldalában egy hosszabb barlang is, melyet három település is magáénak tart: Alsórákos azért, mert a barlangból eredő patak rákosi területen ömlik az Oltba, az ürmösiek, mert az ürmösi Tepőben kanyarog föld alatti járata, az apácaiak, mert azt Apácáról a Remete-patak völgyén lehet a legkönnyebben megtalálni. Hogy a földtani középkori mészkőben alakult ki, azt az is bizonyítja, hogy anno éppen apácai fiatalok ajándékoztak meg olyan mészkőkövülettel, ami tele volt korallokkal (nem tudták, milyen lenyomatra találtak): márpedig a kővé meredt korallok tengeri élőlények voltak. Ezekre, tudtunkkal, még az apácai iskola egykori kőzetgyűjteményében is rá lehetett lelni.
Tatár Ágnes Tekla unitárius lelkész
A település első okleveles említése
1594-ből való, amikor az alsórákosi Sükösd család jobbágyfalujaként említik. 1642-ben jelent meg I. Rákóczi György fejedelem adománylevele, aki Ürmöst a Szepességből Erdélybe származó Maurer családnak adományozta. Ez a család volt a település ura egészen az 1848-ban történt jobbágyfelszabadításig. A Maurer család a hely őslakói (Nagy, Mózes, Erdő) mellé újabbakat telepített: Bódikat és Oprákat Háromszékről, a Halmágyi és Recsenyédi családokat Fogaras vidékéről, a szászokat Földvárról, míg a falu tekintélyes gazdálkodó rétegét képező Gyerőket a Kolozsvár környéki Gyerőmonostorról. A település magyar lakossága a több évszázados együttélés alatt felvette, megőrizte az őslakó székely-magyar népjelleget.
Ürmös iskolamestereiről, Szentgyörgyi Ferencről 1642-ből, majd Nagy Józsefről és Koronkai Mózesről 1692-ből van adatunk. A jelenlegi iskola régebbi épületét a hatolykai Pótsa család, Pótsa Ferenc (1809–1892), Felsőfehér vármegye alispánja adományozta, akinek az iskolakertben levő síremlékét ma is ápolják. Az ürmösi hagyomány szerint a szomszédban volt.
Ammonitesz-lelőhely
I. Rákóczi György fejedelem vadászkastélya,
majd később a Maurer család lakása. Az Ürmösre látogatónak azonban itt meg kell állnia. Az egykori rangos bennvaló az idők folyamán kissé változott, de déli felében még őrzi a jól látható bolthajtásos reneszánsz udvarház formáját. Az épület egy részét lakják, kiknek adatai szerint az egyik javítás alkalmával egy 1505 feliratú mestergerendára bukkantak.
Ürmös szokásrendszerében barcasági és székely népszokások keverednek – írja Ágostonné Bódi Margit nyugalmazott tanár, a falu néprajzának, az ürmösi hagyományos székely viseletnek az ismerője. Él még itt az óévbúcsúztatás, újévköszöntés, lovas farsangjárás „batyukákkal” és bolondkerékkel, reggelig tartó farsangi bállal. A vidéken csak itt volt ismert az iskoláskorú tanulók húsvéti piros tojásos Gergely-járása. Soron van húsvét, s tenném fel a kérdést: vajon lesz-e az idén is Gergely-járás Ürmösön?
Az említett ürmösi reneszánsz udvarház közelében másik fontos objektum az unitárius egyházközség több átalakításon átesett temploma, melynek növelése-gyarapítása a szintén unitárius vallásban élő patrónusoknak, a főúri Maurer családnak köszönhető, közülük kerül ki több főgondnok is. A templom a mai formáját a 19. század végén nyerte el. Lelkészei közül kiemelnénk a már emlegetett Lőrinczi László (1898–1981) vallástanárt és írót. Kolozsvári teológus ösztöndíjasként 1924-ben missziós lelkészként ment Amerikába, szorgalmasan látogatta a clevelandi akadémiát, itt szövődött barátsága Balázs Ferenc (1901–1937) íróval és lelkésszel, akiről több írásában is megemlékezett. Az ürmösiek szeretett Laci bácsija több mint negyedszázadig volt az eklézsia lelkésze. Kopjafa őrzi emlékét a templom emlékkertjében. Örömmel mellékelem családi címerét, melyet unokája, a sepsiszentgyörgyi László Endre turisztikai szakember bocsátott lapunk rendelkezésére.
Óriás ammonitesz
A gazdag és változatos történelmű eklézsia lelkésze jelenleg Tatár Ágnes Tekla, az 545 lelket számláló gyülekezet ünnepélyes lelkészbeiktatóját május 10-én tartják. Találkozásunk alkalmával az idei konfirmandusok felkészítése volt a napirendjén. Két lány és két fiú lép az úrasztalához március 29-én, hogy hitet tegyen unitárius vallásáról.
És mert már márciusban vagyunk, miért ne említeném meg, hogy nemzeti ünnepünkre való figyelmeztetője sem akármilyen van ürmösnek, ugyanis itt őrzik már emberöltők óta papolci Kiss Sándor negyvennyolcas ezredes serlegét, melyet a szintén unitárius Maurer József keblitanácsos ajándékozott 1864-ben örök megtartásra az eklézsiának.
Ürmösön félszáznyi római katolikus is él. Régen is és ma is a szomszédos miklósvári anyaegyház filiája volt. Védőszentje Szent András. Kis harangjukat Lönhárt Ferenc erdélyi püspök ajándékozta 1896-ban. Gondnokuk Erdő Albert.
1896-ban építették a görögkeletiek templomát, kis harangjuk felirata: „Isten ditsőségére öntette az olá eklesia 1775-ben”.
Ürmös Apáca felőli bejáratánál vágja át a Persányi-hegyeket az ország gyorsjáratú vasútvonala. Ürmöshöz kötődött a két Rákóczi fejedelem, akik ürmösi kastélyukba tértek pihenésre vadászatok idején. 1930 és 1943 között ürmösi lelkész volt Fekete Lajos (1898–1945) író és költő, Pusztai vándorlások idején című kötete 1928-ban jelent meg Fogarason, Ének a viharban című regénye pedig Kolozsváron 1936-ban. Ürmösi családból eredőnek érezte magát dr. Erdő János (1913–1996) unitárius teológiai tanár és püspök, a vallástörténet professzora, Nagy József (1918–1944) újságíró is, a kolozsvári Ellenzék haditudósítója, aki náciellenesként végül a Gestapo áldozata lett.
Rákóczi-címer a székely kapun
„2004 szeptemberének Szent Mihály napján tartotta meg ez az Olt völgyi település az első falunapot, ami azóta is fungál” – jegyeztük a használatos kifejezést.
Ürmös község polgármestere, Gergely János bokros teendői miatt (aszfaltozási program) éppen Brassóban tartózkodott. Volt, amit örökölnie a régiektől. Ürmös a világ közepe! – ismételte meg többször is utolsó találkozásunk idején.
Rendezett képe van a településnek, mutatós központi emlékparkja, ott helyezték el azt az emlékkopját, melyen Ürmös testvértelepülési határozatának dátumát/emlékét őrzi. Sajósenyei magyarországiakkal és a Kassa vidéki (Szlovákia) magyar többségű Péder lakosságával ápolnak máig tartó kapcsolatokat. Sajósenye Miskolc város körzetében található. A környéken több, Háromszékről kitelepedett családról tudunk: ilyen a lisznyói nemes népes Kese család és újabbikul a lemhényi eredetű kétgyerekes dr. Zsigmond Albert szájsebész szakorvos.
A Szlovákia Kassai járásában lévő, alig négyszáz lelkes, nagyrészt magyarok lakta falu, Péder református temploma a 12. században már állt. Az egyhajós templom mai szentélye a 13. századi bővítéskor épült. Északi oldalhajóját később, de még a középkor folyamán emelték. Jelentősebb megújítása a 18. században történt: ma is álló fedélszéke, karzata, bútorzata, míves vasalású nyugati kapuja ekkor készült. Az egykoron zsindellyel fedett barokk tetőszerkezetet a 20. század közepén azbesztcement palával fedték. Ha akadálya nem lesz, idén az ürmösiek keresik fel a határokon túl élő barátaikat, ismerőseiket.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
