László Zsuzsa
Igazából sosem vettem komolyan a nőnapot, akárcsak a többi ilyen meg amolyan, évente egyszer felbukkanó napot sem. Mondjuk, azért akad egy-két kivétel, amikor engem is eltalál valamiféle ünnepi érzékenység. De a nőnap nem tartozik ezek közé.
Â
Most sem foglalkoztam vele, mégis utolért egypár köszöntés, amit természetesen udvariasan fogadtam. Még a lányaim is hÃvtak, mintha igazából anyák napja lenne, és mit mondjak, ez meg is hatott.
Szóval szép csendesen telt-múlt ez a vasárnapi nÅ‘nap, házon belül. Nem számÃtottam semmi különleges élményre, aztán mégis másképp alakult. A barátnÅ‘m hÃvott, hogy vendégségben vannak egy ismerÅ‘s családnál, ahová engem is szeretettel várnak. Ha kedvem szottyan, máris induljak. És nekem kedvem szottyant, mert igen kedves emberekrÅ‘l van szó, akikkel már találkoztam párszor. Még nem voltam náluk, de könnyen odatalálok, és a házigazda a kapu elÅ‘tt messzirÅ‘l integet.Â
Tágas, nagy házba érkezem, hangulatos, élettel teli. És nem véletlenül az. Többgenerációs otthon, ami manapság már ritkaságnak számÃt. Ez olyan igazi, ahol megfér egymással gyermek, szülÅ‘, nagyszülÅ‘, és a látottak alapján nem is akárhogyan éldegélnek Ãgy együtt. Mert persze nem mindig szerencsések ezek a helyzetek, de itt valami olyan derűs, szeretetteljes hangulatba cseppenek, amilyennel nem mindennap találkozik az ember. Egymás szavába vágva, szinte olaszos temperamentummal beszélget mindenki mindenkivel. Ez nekem nagyon szimpatikus, én is ilyen családban nÅ‘ttem fel, szinte otthon érzem magam.
A nagymama sütijébÅ‘l megmentették nekem az utolsó darabot, amely rám várt. Azt nem is csodálom, hogy gyorsan elfogyott. És koccintgatunk a finom borral, természetesen a vagány nagymamával együtt, mindenfélérÅ‘l beszélgetünk, nagyokat nevetünk. A barátnÅ‘m a barátnÅ‘jét (na, ez egy kicsit nyakatekert), vagyis a házigazdánkat, aki már a kapuban várt, egy közös utazásra próbálja rávenni. Házigazdánk édesanyja figyel, és csak akkor szólal meg, amikor a barátnÅ‘m viccesen elkérezteti a lányát a kirándulásra. Akkor is csak annyit mond bölcs mosollyal, hogy Å‘ elengedi, de erre az útra a lánya nem fog menni. A bölcs mosoly mögül világos az üzenet: ismeri a gyermekét...Â
Amikor kikÃsérnek minket, megköszönöm ezt a kivételes estét, és irigykedve megjegyzem: milyen jó, hogy még most is van, akitÅ‘l elkérezkedni. Még ha csak viccbÅ‘l is. MielÅ‘tt kilépünk a házból, a barátnÅ‘mmel virágot is kapunk.
Na, erre a nőnapra mindig emlékezni fogok. Köszönöm!
Â
Fotó: Háromszék
Önnek is fontos, hogy megbÃzható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? SzÃvesen olvas a háromszéki művelÅ‘dési életrÅ‘l, új könyvekrÅ‘l, szÃnházi elÅ‘adásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kÃnáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
