Kárpát-medencei magyar közösségeink csak akkor tudnak megmaradni a történelmi szélverésben, ha mindenkor képesek a hit és az erkölcs szilárd talaján álló, egyenes tartású, mások érdekében is cselekvő utódokat szülni erre a világra. Egyszerű, de fürge észjárású, jó kezű, súlyos szavú egyéneket, akik meg tudják ragadni a fejszét, kaszát, csákányt, de a fegyvert is, amennyiben arra van szükség. Akik az Isten, haza, család fogalmát nem tekintik idejétmúltnak, hanem naponta megtöltik tartalommal. Akik a viselkedésükkel, magatartásukkal és hozzáállásukkal példát mutatnak szűkebb és tágabb környezetüknek. Olyanokat, mint az immár kilencvenedik életévét taposó id. Rózsa József.
Jóska bácsi az Ojtozi-hágó tövében meghúzódó Bereckben, Gábor Áron szülőfalujában látta meg a napvilágot 1936. május 5-én gazdálkodó család második szülötteként. Édesapja, Rózsa Miklós „végigharcolta az első világháborút, és amire hazakerültek, 1919-re nem volt haza, csak házak, már ami megmaradt a nagy világégés után. Ugyanígy a második világégést is végigharcolta, de senki meg nem köszönte, hanem még a sebeket is rejteni kellett” – fogalmaz önéletrajzi írásában.
Ő maga zsenge gyermekfejjel kóstolt bele a II. világháború borzalmaiba. Az otthonában találkozott fosztogató román és szovjet, valamint a visszavonuló német és magyar hadsereg tagjaival. Szenvedő alanya volt a Bereckben és környékén dúló kegyetlen harcoknak. Látott katonákat elesni, megtapasztalta, hogy miként arat a halál. Szemtanúja egy rossz irányba leadott géppuskasorozatnak, amely derékban kettészakította az alig tizenegy éves testvérbátyját. Átvészelte a székelységet 1946–47-ben sújtó nagy szárazságot. A román hadsereg sorkatonájaként pedig 1956-ban két hónapot sínylődött a titkosrendőrség bukaresti pincéjében – ártatlanul.
Az átélt megrázkódtatások ellenére kitanulta a sofőrmesterséget, jogosítványt szerzett, és tizenöt esztendőn keresztül a sepsiszentgyörgyi útépítő, majd a berecki erdőkitermelő vállalat gépkocsivezetőjeként kereste a kenyeret magának és családjának. Innen került népmesékbe illő módon a berecki erdészethez, ahol megbízták az ojtozi pisztrángtenyésztő és -nevelő teendőinek ellátásával. Feleségével együtt bő negyedszázadot dolgoztak elszigetelten, az erdő mélyén megbúvó telepen. Amikor már annyira cseperedtek, vakációban és hétvégeken négy gyerekük (két fiú és két lány) segített nekik. Meggyőződése szerint az, aki „belekapaszkodik a székely földbe,” a jövőben is meg tud élni.
Lelkiismeretes és odaadó munkájuk nyomán a kezdeti ötszáz helyett évente hétezer kiló hal került eladásra, és újra benépesültek őshonos sebespisztráng- (székelyesen piros pettyes) ivadékkal Brassó, Kovászna és Hargita megye hegyi patakai. Mindeközben járta és védte az erdőt, felnevelte az elárvult vadivadékokat és madárfiókákat, fákat ültetett, kertészkedett, elfelejtett katonasírokat és temetőt gondozott, emlékműveket állított, építkezett és olvasott, olvasott, olvasott.
Önművelő módon vált hatalmas történelmi, erdészeti, halászati, mezőgazdasági, környezetvédelmi és politikai ismeretanyaggal rendelkező személyiséggé, a kő- és fafaragás, házépítés, zsindelypattintás, valamint még féltucatnyi mesterség fortélyait ismerő székely ezermesterré. Hogy miként, arra választ kapunk Fejér Tamás budapesti születésű, székely gyökerű mérnökkel, közgazdásszal, íróval, egyetemi oktatóval közösen írt, Lészen jövő címet viselő könyvéből. A bemutatójára március 14-én, szombaton 18 órától a berecki művelődési központban, 16-án, hétfőn 18 órától Torján Péter Barna társalgójában, 17-én, kedden 18 órától Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtárban, március 18-án, szerdán 18 órától Uzonban a Pünkösti-kúriában kerül sor Az Ojtozi-szoros háborúban és békében című ikerkötetével együtt.
„Rózsa József élete és munkássága legyen példa minden magyar fiatal számára, hogy mit jelent a család, a hit és a hazaszeretet összetartó ereje. Köszönet érte!” – írja a kötet előszavában dr. Vereczkey Zoltán, a megjelenését támogató Pest Vármegyei és Érdi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. A kívánságához mi is csatlakozunk.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
