Március 15. SepsiszentgyörgyönA szabadság közös felelősségünk

Sepsiszentgyörgy már jó évtizede megszokott forgatókönyv szerint ünnepel, csak a kezdés időpontja változik aszerint, hogy szabad- vagy munkanap van éppen. Idén, vasárnap lévén, már délelőtt megkezdődtek az ünnepi koszorúzások, és háromnegyed 12-kor elindult az ünnepi lovas, fúvós felvonulás a keleti, illetve nyugati városrészből. Az egyik menet 125 méter hosszú székely zászlót, a másik ugyanekkora magyar zászlót vitt a főtérre.

Antal Árpád polgármester beszédében felidézte, hogy tíz évvel ezelőtt, amikor a román hatóságok felfüggesztették tisztségéből, sokan tanácsolták, ne álljon színpadra, biztonságosabb a távolmaradás, „de félelemre nem lehet jövőt építeni. Jövőt igenekre, szeretetre, összefogásra lehet építeni.” Így egyetlen március 15-ről sem hiányzott, a járvány idején üres térről videóüzenetet közvetített, és itt volt jó és rosszabb időkben egyaránt, így most is, amikor ismét többen javasolták távolmaradását. „De itt állok, és nem akarok sehol máshol lenni, mert számomra a legszebb nemzeti ünnepünk a mai nap” – mondotta.

Felidézte, hogy nem volt mindig szabad az ünneplés, a magyar, a székely zászló lobogása, himnuszaink eléneklése, és hangsúlyozta: „Emlékezzünk rá, hogy magyarnak lenni, szabad magyarnak lenni: kiváltság. És felelősség is.” Büszke arra, hogy olyan város polgármestere, ahol az embereknek van véleményük és nem félnek azt kimondani, de arra is figyelmeztetett: „Volt időnk és alkalmunk megtanulni egy fontos dolgot: hogy csak mi vagyunk egymásnak. És az égadta világon senki másra nem számíthatunk. A mi közösségünkből senki sem pótolható. Senki sem szakadhat le. És senki sem élhet úgy, hogy harag van benne. Mert az ellenségeink arra a pillanatra várnak, amikor egymás ellen fordulunk, amikor elfelejtjük: hogy bár nem vagyunk egyformák, összetartozunk.”

Felidézte, hogyan álltak a székelyek 1848-ban Gábor Áron mellé, „bizalmuk mellett odaadtak neki mindent, ami az ágyúöntéshez kellett – így tudták, közösen tudták csak megvédeni magukat a császári erőkkel szemben”. „Ma sem élünk olyan időket amikor megengedhetjük magunknak a széthúzást, a belső viszálykodást, azt, hogy magyar a magyar ellen forduljon. Gyűlöletre és haragra nem lehet jövőt építeni” – fogalmazott Antal Árpád. „Ma és mindennap emlékeznünk kell: semmi sincs magától, hogy valami legyen, megmaradjon, fejlődjön és örömet hozzon, azért dolgozni és sokszor küzdeni kell! Az, hogy ma, együtt, itt állunk a főtéren, nem magától van. Az, hogy lobog a zászló és magyar a szó, nem magától van. Ez a mi közös munkánk eredménye, ez a mi felelősségünk, és ezzel mindennap fel­adatunk van! Meg kell őriznünk Sepsiszentgyörgy békéjét, a székelyföldi magyar közösség erejét, a hitet, hogy ezen a földön van jövőnk, mert minket kívülről nagyon nehéz legyőzni, de ha egymás ellen fordulunk, magunkat gyengítjük – mondotta Antal Árpád, aki arra kérte a jelenlevőket, a város lakóit: keressük egymásban az erőt, ne azt nézzük, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt bennünket. „Ha ezt megtesszük, ha ezt a felelősséget vállaljuk, akkor gyermekeink és unokáink is itt állhatnak majd ezen a téren. Szabadon. Magyarként. Emelt fővel” – zárta beszédét Sepsiszentgyörgy polgármestere.

A magyar kormány és Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi üdvözletét Répássy Róbert, az igazságügyi minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes tolmácsolta. A 178 évvel ezelőtt március 15-én megfogalmazott 12 pont bevezetőjét idézte, mely ma is érvényes: „Legyen béke, szabadság, egyetértés.” „Nagy szükségünk lenne a békére most is, a háborúk árnyékában, a szabadság nekünk, magyaroknak olyan, mint a levegő, évszázadokon át küzdöttünk érte, és jó lenne legalább az élet nagy dolgaiban egyetérteni, ha mindenki egyetértene abban, hogy a másik nem ellenség, hogy minden magyar felelős minden magyarért” – mondotta. Fel­idézte, hogy a magyar kormány nemzetpolitikája biztos, erős támogatást jelent a magyarok számára, bárhol is éljenek a nagyvilágban.

Répássy Róbert szólt arról, hogy március 15. olyan ünnep, amellyel mindannyian tudunk azonosulni. Történelmi visszatekintőjében felidézte a magyar forradalom egyediségét, rendkívüliségét, főszereplőit. Petőfi Nemzeti dalát idézve – „A magyarok Istenére esküszünk” – azt fejtette ki, hogy nekünk, magyaroknak különleges, „kollektív kapcsolatunk” van Istennel, himnuszunk első sora is az ő áldását kéri. „Hol van a magyarok Istene? Mindenhol, ahol magyarok élnek. Itt lakik az önök otthonaiban, az önök templomaiban, iskoláiban, színházaiban, kultúrházai­ban, a csíksomlyói hegyekben. Ezért jár ide minden évben több százezer magyar hozzá imádkozni. Legyenek erre büszkék, és őrizzék meg országukat a magyarok Istenének” – zárta beszédét Répássy Róbert. 

A fiatalság nevében és a fiatalsághoz szólt Szároz Tünde, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum diákja, az ifjúsági szónokverseny győztese. „Itt az ideje a mennydörgésnek a vihar előtt” – indította felszólalását, melyben arra kereste a választ: ünnep csupán a szabadság, vagy felelősség is? A márciusi ifjak alakjait megidézve úgy vélte, hogy ma „nem a csatatéren bukunk el, a modern világ önsajnálata és apátiája annyira elnehezített minket, hogy a passzivitás kerekedik felül rajtunk. Mi lassan temetjük el magunkat a közönyben.” „Ha a szabadság csak ünnep, ma letesszük a kokárdát és holnapra elfelejtjük, de ha a szabadság felelősség, akkor nem hallgathatunk, nem temetkezhetünk az érdektelenségbe” – hangsúlyozta. „A szabadság nem generációs örökség, amelyet ezüsttálcán kapunk, nem egy március 15-i felvonulás. A szabadság akkor él, ha életben tartjuk, ha kiállunk érte, ha nem hagyjuk, hogy a közöny elnémítson minket. A történelem nem csupán a múlt, a történelem most történik, így történik, velünk történik. A mennydörgés már megszólalt, de hogy lesz-e vihar, az rajtunk múlik” – mondotta az ifjúság szónoka.

A sepsiszentgyörgyi ünnepet ez alkalommal is az egyesített kórusok előadása, a rétyi Kováts András Ifjúsági Koncert-fúvószenekar fellépése tette teljessé. Kocsis Rebeka, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum XII. osztályos tanulója a régi székely himnuszt énekelte el, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum diákjai Szavak a hazáról címmel adtak elő ünnepi műsort, a Kincskeresők Néptáncegyüttes a Kormorán együttes Harangok dala című művére táncolt. A rendezvény végén áldást mondott Dénes Előd református lelkész, esperes, majd a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult a sepsiszentgyörgyi megemlékezés.