A múlt hétA boldogság napja

A kijövők azonban mintha nem lettek volna nagyon boldogok. Kissé elkedvetlenedve, már a sor miatt is, boldogtalanul elhalasztottam az adófizetést. Ha már ilyen későn dőlt el az, hogy mennyivel emelik az adókat, hát meghosszabbíthatták volna a kedvezményes adófizetés terminusát is.

No de örömre is volt okom, mert a boldogság napja tiszteletére közzétették a világ országainak boldogsági rangsorát, ami 2026-ra érvényes, és azon Románia előkelő 34. helyre került, egy helyet javítva tavalyhoz képest.

A rangsor úgy készül, hogy a világ 147 országának lakóit felkérik arra, hogy adjanak egy jegyet 0-tól (legrosszabb) 10-ig (legjobb) arra, hogy milyen az életük. A rangsor a 2023–2025-ös értékelések átlagán alapul, hogy ellensúlyozzák az olyan kiugrásokat, mint amit gazdasági válságok vagy a háborúk okoznak. Az első három legboldogabb ország Finnország, Izland és Dánia népe. A finnek valószínű azért boldogok ismét (mint kilenc év óta mindig), mert menet közben felvették őket a NATO-ba. Izland a béke szigete, a dánok meg azért, mert Trump nem tudta elvenni tőlük Grönlandot. A világ legboldogtalanabb országa Afganisztán, pedig ott is boldogok lehetnének az emberek, mert elmentek az amerikai katonák. Románia népe több mint kétszer olyan boldog, mint Magyarországé, amely a 74. helyre csúszott vissza. Az emberek boldogságának felmérésekor figyelembe veszik többek közt az anyagi jólétet az egy főre eső bruttó hazai termék (GDP) alapján, ami nálunk úgy nő, mint a fű, és a születéskor várható egészséges élettartam hosszát is. Ennek kapcsán mindenki reménykedik, így ez is számíthatott jó helyezésünkben. Az is fontos, hogy mekkora szabadságot élvezünk fontos döntésekben. Ebben is jól állunk, mert mások szabadon dönthetnek bármiről, akkor is, ha az nekünk nem tetszik. Számít a korrupció mértéke is a társadalomban, amit kívülállóként szerencsére fel sem tudunk mérni. (Hofi szerint korrupció az, amiben nem vagyunk benne).

Nem csoda, hogy ilyen boldogok vagyunk, mert a tavalyelőtt választások voltak, és nagyjából ugyanazok kerültek vissza a parlamentbe, akik azelőtt voltak. Aztán az is mekkora boldogság, hogy megsemmisítették az elnökválasztás eredményét, és nem Călin Georgescu lett az elnök. Az igaz, hogy az ő hívei épp ettől nem boldogok, de valahogy mégiscsak lett egy új elnökünk és a régi alkatrészekből egy vadonatúj kormányunk is, amelynek tagjai egyszerre kezdők és régi motorosok, hiszen nagy részük ott volt a korábbi kormányokban is.

Lehet, hogy a tavaly júliusban kezdődött nagyszerű kormányintézkedések hatása még nem látszik a boldogságszint mérésében, ezért tűnik úgy, mintha boldogabbak lennénk, mint korábban. Az idei adatok meg egész biztosan nincsenek benne, hiszen igazán boldog csak most lett mindenki, hogy az adóemelések után immár az üzemanyagok ára is fölfutott. Úgyszólván repdesünk a boldogságtól. Hozzáállás kérdése az egész: végeredményben boldogok lehetünk, hogy 10 lej lett egy liter benzin, mert lehetne 15 is, sőt, jövőre nőhet akár 20 lejre is. Aztán boldogok lehetünk, mert már költségvetésünk is van és szépen zöldell. (Bár azt még kiszánthatják a bírák és ügyészek.) 

A hiba bennünk van, ha nem vagyunk boldogok, mert azt hisszük, hogy a mindenféle emelések, drágulások miatt szegényebbek leszünk. Pedig köztudott, hogy nem kell pénz a boldogsághoz. (Van olyan mondás is, hogy nem kevés pénz kell a boldogsághoz.) 

Sok jó tipp van arra, hogy miként lehetünk boldogabbak. Először is: ne keseregjünk, mert attól csak még boldogtalanabbak leszünk, sőt, mosolyogjunk, így nő a boldogsághormon mennyisége a szervezetben. Vágjunk jó pofát a rossz dolgokhoz is! Van olyan javaslat is, hogy együk magunkat boldogra. Ne kövérre: boldogra! Aki a szép ruhát szereti, az boldogra tudja öltözni magát, ami örömöltözködést jelent.

És elképzelhető, hogy még sok jó javaslat van arra, miként legyünk boldogok anélkül, hogy a nagy igyekezetben megboldogulnánk.

Boldogságunkat csak az üzemanyag ára múlja felül. Fotó: Albert Levente