Csák János KézdivásárhelyenSzékelyföld jövőképe a béke, a kötődés és a gondoskodás

Csák János a „jövőképesség” fogalmát állította a beszélgetés középpontjába. Mint fogalmazott, ez nem csupán reagálás a változásokra, például a migrációra, a kvantumszámításra vagy a mesterséges intelligencia térnyerésére, hanem aktív és proaktív cselekvés is. Példaként említette, hogy míg Nyugat-Európa rosszul kezelte a migrációs válságot, Magyarország jó döntésekkel őrizte meg a biztonságát. A volt miniszter szerint egy társadalom vagy közösség csak akkor lehet jövőképes, ha négy alapvető dolgot biztosít tagjainak: békét és biztonságot, kötődést, gondoskodási képességet, valamint erős kultúrát. Elmondta: utóbbira nem csupán a műalkotások értelmében tekint, hanem közös észjárást, értékrendet is ért alatta, amely a családokon, iskolákon és egyházakon keresztül öröklődik generációkon át. Kiemelte, hogy a magyar nemzet 1100 éves fennmaradásának titka éppen ezeknek az értékeknek a megőrzése volt, még a legnagyobb külső nyomás idején is. Az OECD legfrissebb jövőképesség-mérése szerint Magyarország az élmezőnyben szerepel, amit Csák szerint a kulturális stabilitásnak és a tudatos döntéseknek köszönhet.

A konzervativizmusról szólva Csák János hangsúlyozta, hogy nem kell mindent megváltoztatni csak azért, mert divat. Ragaszkodni kell ahhoz, ami bevált, ugyanakkor képesnek kell lenni az alkalmazkodásra is, ahogy az őseink is új haditechnikákat vettek át, amikor szükség volt rá. Székelyföldön is meg kell találni az egyensúlyt: őrizni a hagyományokat, de modern, működőképes formában fenntartani azokat. Példaként említette, hogy egy tündérkertet is meg kell kapálni és a termést el kell adni, ha valóban életképes közösséget akarunk építeni.

Csíksomlyó lehetőségei

Kiemelten szólt Csíksomlyóról mint a székely identitás és a magyar kötődés egyik legjelentősebb szimbólumáról. Felhívta a figyelmet, hogy a csíksomlyói búcsú során mindössze a háromnapos rendezvény alatt van tömeg, míg a világ nagy Mária-kegyhelyein – Fatimában, Lourdes-ban, Częstochowában – tízezrek, sőt, százezrek gyűlnek össze naponta. Csák János szerint ez óriási, kiaknázatlan lehetőség a Székelyföld számára. Ha ezt a pár napot sikerülne úgy szervezni és népszerűsíteni, hogy a látogatószám még jobban emelkedjen, akkor rengeteg fiatalnak adna munkát, javítana az emberek megélhetésén, és erősítené a helyi gazdaságot anélkül, hogy feladnánk a hely szellemiségét és ősi tartalmát. Mint mondta, ha ezzel az Istentől kapott kinccsel nem tudunk mit kezdeni, akkor valóban nagy baj van.

Fontos a szaktudás

A szakképzés kérdése központi szerepet kapott a beszélgetésben. Szerinte „a nyugati civilizáció tragédiája”, hogy az elmúlt 40–50 évben az újságok, a média és a közbeszéd miatt hiedelemmé vált, hogy csak az ember, aki egyetemi végzettségű. Hivatkozott David Goodhart könyvére, amely a „fej, a kéz és a szív” hármasát állítja középpontba, és amely szerint ez a megosztottság hatalmas hiba: a kéz, azaz, aki valamilyen szaktudással rendelkezik és működteti a világot, valamint a szív, azaz a gondozók és ápolók munkája ugyanolyan tiszteletet érdemel, mert nélkülük szétesik az emberi világ. „Ezek ugyanilyen tiszteletet érdemelnek” – hangsúlyozta, és hozzátette, hogy a társadalom felmorzsolódásához ennek ellentéte szükséges. Emlékeztetett rá, hogy 2016-ban az Egyesült Államokban a kékgalléros munkások (nem a fehérgallérosok, azaz az értelmiségiek) szavaztak tömegesen Trumpra, mert úgy érezték, hogy lenézik őket, és elveszítették a munkájukat.

Magyarországon 2010 óta tudatosan visszaállították a szakmunkás becsületet, mert „kétkezi munka megbecsülése nélkül, ha az embereknek nincsen munkája a maga szintjén, akkor nem megyünk semmire”. Csák János szerint ebben buknak el más országok: Spanyolországban például a 25 év alattiak munkanélküliségi rátája 30 százalék körül jár, mert az emberek elmentek az egyetemre, de értelmetlen szakokat végeztek el, és most semmit sem tudnak kezdeni velük. Magyarországon viszont a duális képzést vezették be: „Tanul három napot, három napot meg műhelyben van, de nem tanulóműhelyben, ahol a Dacia 1100-ast nézegeti képeken, hanem egy korszerű, modern autót”. Pont ezért hozták ide a Kanta Szakképző Központba ezt a rendszert. Emlékezett az első évnyitóra: ahelyett, hogy 16–18 diák lett volna, több mint háromszázan jöttek. „Ezt kellett: visszahozni a normális munkának a becsületét. Az embernek az önbecsüléséhez jobban nem járulunk hozzá semmivel, mint ezzel” – mondta.

Nem lehet mindenki értelmiségi

Nem lehet mindenki orvos, mérnök vagy közgazdász – hangsúlyozta Csák. Egy normális társadalom szépen felépül, és ugyanolyan becsülete van minden szakmának, mert a lényeg nem a diploma, hanem az, hogy az ember meg tudja teremteni maga körül a békét és a biztonságot, a kötődéseket tudja ápolni, és gondoskodni tud magáról és a szeretteiről. „Ha ez a három megvan, akkor ki fognak alakulni a közösségek is” – fogalmazott. Globálisan ugyanez a probléma: Németország a 70-es évektől szerbeket, jugoszlávokat és törököket vitt be vendégmunkásként, most pedig nincs elég szakképzett ember. Amerikában Trump azt akarja, hogy visszajöjjenek a gyárak, de Arizona chipgyárába tízezer embert keresnek, és nincs munkaerő – sem Németországból, sem Kínából nem tudják betelepíteni őket ilyen számban. „Tehát a jövőben proaktívnak, reaktívnak kell lenni. És a proaktivitást részben a szakképzés is jelenti” – mondotta.

Az MI nem vakol falakat

A mesterséges intelligencia (MI) kapcsán is ide tért vissza: bár az MI átalakít bizonyos szakmákat, például az írókét vagy a webdesignerekét, és „biztos, hogy minden szakmát át fog alakítani”, de a valódi kétkezi munkák megmaradnak. „Ki fogja megjavítani itt a vízvezetéket? Mert azt az AI nem fogja megjavítani. Ki fogja megsütni a kenyeret? Az AI egészen biztosan nem: azt meg tudja mondani, hogy mennyi búza kell, így optimalizálni tudunk, de nem tesz meg dolgokat helyettünk” – magyarázta. Ezért a Székelyföldön is azokat az egyedi, kézzel fogható dolgokat kell megtalálni, amiket a mesterséges intelligencia vagy egy spanyol vállalkozó nem tud helyettesíteni. A Kanta Szakképző Központban éppen ezért látni, hogy a résztvevők többsége már 35 év feletti: rájöttek, hogy csak szaktudással lehet versenyképesek maradni, és Magyarország ma a világ első három helyezettje között van az ilyen karnyújtásnyi, vállalkozásokkal összekötött képzések terén. 

A hálózatosodás, azaz az összefogás fontosságát többször kiemelte. Saját példájaként említette a MOL nemzetközi felemelkedését, valamint székelyföldi sikertörténeteket. Szerinte egy-két ilyen sikeres „bajnok” elegendő lehet ahhoz, hogy a többiek is kövessék a példát. Arra buzdított, hogy a székely vállalkozók, termelők és szakemberek egymást ajánlják és támogassák, ne csak állami támogatásra várjanak, mert a támogatás hosszú távon elrontja az embert.

Demográfiai lejtmenet

A demográfiai kihívásról globális képet festett: Afrika népessége robban, Európa öregszik, a születési ráta sok helyen 1,2 alá esett. Szerinte ez nemcsak gazdasági, hanem kulturális kérdés is. Csak akkor akarunk gyermeket, ha bízunk a jövőben és a saját kultúránk értékében. Ha nem hiszünk abban, hogy a magyar kultúrának van értelme az emberiség számára, akkor a demográfia sem számít igazán.

Zárásként Csák János három konkrét intézkedést javasolt annak, aki a közösség jövőképesítésével lenne megbízva. Először világosan meg kell fogalmazni és elmagyarázni, mit képvisel a Székelyföld, milyen potenciális piac és érték van itt. Másodszor ezt a képet meg kell ismertetni a kívülállókkal, nemcsak a turistákkal, hanem a befektetőkkel is. Harmadszor pedig folyamatosan kommunikálni és hálózatot építeni kell, hogy minél többen érezzék magukénak ezt a jövőt.

A rendezvény megerősítette, hogy a Székelyföld jövője nem a külső segítségben, hanem a saját erőforrások – szakértelem, kultúra, összefogás – tudatos, modern felhasználásában rejlik. A Kanta Szakképző Központban tartott fórum egyértelmű üzenetet küldött: a fiatalokat csak akkor tudjuk itt tartani, ha helyben is versenyképes, büszke és jövőbiztos közösséget építünk, ahol a szakképzés nem luxus, hanem a mindennapi életképesség alapja.