Óvatoskodva araszolunk a csőd felé?

Az ország gazdasága ekkor már jó pár éve száguldott, a legnagyobb növekedést produkálta az unióban, jelentősen emelték az állami alkalmazottak fizetését, a nyugdíjakat. Aztán jött a teljes összeomlás. Nagyon mélyre zuhantunk, fizetéscsökkentés, áfaemelés következett, csak a Nemzetközi Valutaalap kölcsönével, ellenőrző szárnyai alatt sikerült átvészelni a dicstelen és nehéz korszakot.

Úgy tűnik, Románia vezetői továbbra is hajlamosak lekicsinyleni a nemzetközi színtereken zajló válságokat, azok hatásait. Majd’ egy hónappal ezelőtt, Irán megtámadása és a Hormuzi-szoros lezárása után az energiaügyi miniszter hazugnak nevezte azokat, akik 10 lejes üzemanyagárakkal „riogattak”. Az élet azonban nagyon gyorsan rácáfolt, már két nap után visszakoznia kellett, az árak pedig kitartóan száguldanak azóta is felfelé. 

A mindenkori román kormányoknak nemcsak a válságokra adott reakciói torzak, de válaszlépéseik is bizonytalanok és későiek. Huszonnégy nappal az újabb háború és az első pillanattól egyértelmű üzemanyag-világválság kirobbanása után idehaza még mindig nem sikerült olyan megoldásokat életbe ültetni, amelyek valamelyest tompítanák a hatásokat. Más európai országok döntések tucatjait hozták meg, Horvátországban például már a tizedik csomagot fogadták el a lakosság és a vállalkozások védelmében, nálunk azonban még mindig csak vitáznak arról, hogy mi lenne a megfelelő lépés. Pontosabban történt egy halovány próbálkozás, kiötlöttek egy igencsak vitatható megoldást: korlátoznák az érintett vállalatok kereskedelmi árrését, az üzemanyag exportja kizárólag minisztériumi engedéllyel történhet, és lehetővé tennék, hogy a forgalomba hozott benzin biokomponens-tartalmát a jelenlegi 8 százalékról minimum 2 százalékra csökkentsék. Ennyi. Más országokban az áfa és járulékok csökkentésével igyekeznek mérsékelni az árakat, kedvezményeket vezettek be egy-egy tanknyi üzemanyag megvásárlására, ársapkát alkalmaznak. Romániában a kormány nem hajlandó ilyen kegyre, kis segítséget nyújt a mezőgazdászoknak és szállítóknak, de a lakosság és a vállalkozások terhein nem csökkentene. Bizonyára nem is nagyon tudna a kényes költségvetési egyensúly miatt, az áremelkedésekből származó adótöbblet pedig jól is jön Bolojanéknak.

Hetek óta zajlik az ádáz vita arról, hogy mi lenne a jó megoldás. Szakértők sokasága szól hozzá a témához, érvelnek az állami segítségnyújtás különböző módjai mellett és ellen, vannak, akik ostorozzák a kormány tétlenségét, vészharangokat kongatnak a gazdaság leállása, az infláció teljes elszabadulása miatt, mások a szabadpiaci elveket érvényesítenék, minden állami beavatkozást ördögtől valónak tartanak, amely felborítja az egyensúlyt.

A román kormány pedig nem tud dönteni – még a vérszegény félmegoldás is elbukott kedden a minisztériumi engedélyek hiányán –, vitáznak hát, csakhogy az üzemanyag ára nincs tekintettel a román vezetők bizonytalankodásaira. Utólag tudjuk, Románia rossz válaszokat adott a 2008–2009-es válságra, és keservesen megszenvedte az egész ország ennek következményeit. Nehogy megismételje önmagát a történelem, mert egyáltalán nem biztos, hogy a most tapasztalható tétova óvatoskodás jó megoldást hoz. Lehet, keretek között tudják tartani a deficitet, de olyan gazdasági zuhanást okozhatnak, amelyből kilábalni újabb tíz évünkbe kerül. 

Munkaülés az üzemanyagárak alakulásáról a Victoria-palotában. Fotó: gov.ro