Fekete Jánosra, Gelence vértanú plébánosára emlékeztek

Fekete János Bélafalván született nyolcgyermekes családban. Elemi iskolait szülőfalujában, középiskolai tanulmányait Csíksomlyón végezte 1895 és 1903 között. Teológiai tanulmányait Gyulafehérváron végezte, itt szentelte pappá 1908. február 8-án gróf Majláth Gusztáv Károly gyulafehérvári püspök. Hitoktató és káplán volt a Zsil völgyében, Petrozsényben 1908 és 1915 között, 1915-től Brassóban hittantanár, 1916-ban a Zsil-völgyi Vulkán településre kapta első plébánosi kinevezését, ahol 1932-ig szolgált. Ezt követően Sepsikőröspatakra helyezték, majd 1936. szeptember 22-től Gelence plébánosa lett, 1938. augusztus 1-jén a kézdi-orbai egyházkerület főesperesévé nevezték ki. Egyházi szpolgálata mellett 1924-ben alapító tagja volt az Erdélyi Szépmíves Céhnek. 1946. május 21–22-én bérmaútja során Gelencén fogadhatta Márton Áron püspököt. A püspök bebörtönzése után, illetve az erdélyi katolikus egyházmegyék felszámolását követően Fekete János sem ismerte el az állam által felállított gyulafehérvári vezetőséget, ezért – miután 1950. május 13-án házkutatást tartottak nála – 1951-ben őrizetbe vették és kényszermunkára ítélték. Börtönbüntetését a brassói börtönben kezdte meg, majd a rahovai, ghenceai, végül a zsilvásári (Târgu Jiu) börtönben raboskodott, haláláig zokszó nélkül végezve a rá kirótt kényszermunkát. 1952. március 24-én reggel hunyt el a văcărești-i börtönkórházban, ahová a bebörtönzése előtti 92 kilóról 38 kilóra lefogyva került. Testét a rokonság a börtön hullaházából megszerezte, és 1952. április 28-án Gelencére szállították, ahol április 30-án a templomkertben eltemették. Temetését eredetileg május elsején szándékoztak megtartani, de a hatóságok utasítására egy nappal előre kellett hozni a szertartást, ám ez nem akadályozta meg a híveket abban, hogy a temetésen nagy számban vegyenek részt.

Fekete János főesperest a hívek a finomság, a jószívűség és a szelídség megtestesítőjeként emlegették, szeretetük iránta különösen akkor mutatkozott meg, amikor veszélyben érezvén őt, a harangszó jelére szervezetten összegyűltek és élőláncot alkotva próbálták megvédeni az elhurcolástól. A védelmezők között találjuk a gelencei ifjúság akkori tagjait is. A templom előtti téren 2007. november 5-én életnagyságnál nagyobb, 2,4 méter magas bronzszobrot avattak emlékére, melyet Takács Nándor nyugalmazott székesfehérvári megyéspüspök szentelt fel.

A szerdai megemlékező szentmisét Obermájer Ervin István imecsfalvi plébános celebrálta Szecsete Zoltán és Bereczi István, Gelence jelenlegi és nyugalmazott plébánosa, valamint Kerekes Péter Miklós segédlelkész közreműködésével. A szentbeszédet ugyancsak Imecsfalva plébánosa tartotta, melynek fő gondolata a hűség és a hit melletti kitartás volt. Fekete János életének legfontosabb tanulsága, hogy az embernek nem mindig a könnyebb utat kell választania, hanem azt, amely igaz és Istenhez vezet – még akkor is, ha ez áldozatokkal jár. Fekete János mindvégig hű maradt hitéhez, és nem volt hajlandó megalkudni a hatalom elvárásaival, még akkor sem, amikor ezért szabadságát és végül életét kellett feláldoznia – mondotta a mártír pap posztulátora. A megemlékező szentmise végén Szecsete Zoltán plébános köszönetet mondott Obermájer Ervin István posztulátornak, hogy elfogadta a meghívását az ünnepi megemlékezésre, és hogy Fekete János vértanú pap alakját a homíliában példaként állította a gelencei hívek elé. 

A vértanú papnak és a faluközösség múltjának szentelt kiállítás tartalmát és a fennmaradt emlékeket a szentmise után Kovács Attila, a községháza főjegyzője ismertette, a két korabeli dokumentumot, az akkor 20. életévében járó gelencei Héjja János minorita novicius 1938. július 28-án keltezett üdvözlőlevelét, illetve Fekete János válaszlevelét Kertész Attila olvasta fel. A templom előtti Fekete János-szobornál elhelyezett három pannó kettőjük munkájának az eredménye, és Szecsete Zoltán plébános kezdeményezésére, a polgármesteri hivatal támogatásával valósult meg a Márton Áron-emlékév során. A fényképekkel és szöveggel ellátott pannókat átadták a plébániai hivatalnak kiállítás és megőrzés céljából. Az első pannón Fekete János életútja, papi hivatásának állomáshelyei, időszakai, Márton Áron püspök gelencei bérmaútjának emlékei láthatók. A másodikon az 1932–1948 között Gelencén működő ifjúsági egyletek tevékenységei kaptak helyet, utóbbiak fellendüléséhez nagyban hozzájárult Fekete János főesperes-plebános is. Ezen ifjúsági szervezetek működését a Domus historián kívül a Héjja-házból előkerült korabeli jegyzőkönyvek is dokumentálják. A harmadik pannó anyaga az 1947–48-as tanév végén megszűnt katolikus iskolához kapcsolódik. Ezt követően a hívek a templomkertbe vonultak, ahol a polgármesteri hivatal és a római katolikus egyházközség nevében Tamás István és Tamás László a kegyelet koszorúit helyezte el a mártír pap sírjára.