Nagy D. István
Vannak pillanatok, mikor az ember azt érzi, már szinte semmi sem lepi meg úgy istenigazából ebben az országban, majd szempillantás múlva érkezik az újabb hidegzuhany, dől, borul minden, és ismételten kiderül, a kormányrúdnál állók (és nem csak) még mélyebbre képesek süllyedni az alkalmatlanság, totojázás, idétlenkedés mocsarában.
Ennek eklatáns példáját láthatjuk hetek óta az egyre inkább elszabaduló, sőt, lassanként háboríthatatlanul szárnyaló üzemanyagárak kapcsán. Az igazsághoz nyilván hozzátartozik, hogy az iráni háború okozta válságra előre nem számíthatott a kormány, és senki sem tudta, tudja megmondani, hogy merre, hová alakul még a konfliktus és az annak nyomán kirobbant energiakrízis, amely egész Európára kihat, és más országok is gyors kényszerlépéseket tesznek. Viszont ez nem magyarázat arra, hogy Bukarestben miért mozog olyan elképesztően lassan minden, amikor mindenki számára egyértelmű, hogy sürgős intézkedésekre van szükség. Legalább ilyen égető kérdés, hogy a koalícióban bár most sikerül-e félretenni a kakaskodást, politikai számításokat, egymás szapulását – a válasz egyelőre nem, ami önmagában is elég nagy baj.
Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy egyértelmű legyen: kemény dió megtalálni a megoldást, hiszen a lehetséges forgatókönyvek: ársapka, áfa- vagy jövedékiadó-csökkentés, üzemanyagexport-korlátozás, mind-mind komoly kockázatokat is rejtenek. Pár európai példa máris mutatja, hogy egyik-másik út milyen hátulütőkkel járhat. Ehhez hozzájön még az is, hogy az ország egyáltalán nem áll rózsásan, éppenhogy sikerült komoly harcok, halogatások árán elfogadni a költségvetést, az államcsőd veszélye nem múlt el, emiatt minden pénzügyi döntést „patikamérlegen” súlyozva kell meghozni, és az államnak továbbra is minden lehetséges forrásra szüksége van. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy minden egyes adómérséklés fájdalmas számukra.
Az érem másik oldala viszont – és ezt a legutóbbi CURS közvélemény-kutatás igazolja –, hogy a társadalomnak elfogyott a türelme. Az elmúlt egy évben hozott megszorító kormányzati döntések elsősorban a lakosságot és a magánszférát terhelték, az inflációval karöltve komoly nehézségeket okoztak, és hab a tortán, hogy megérkezett az energiaválság, elszabadultak az üzemanyagárak, és ez még csak a kezdet. Ilyen körülmények között minden kormányzati késlekedés, tétovázás, félmegoldás, magyarázkodás, pótcselekvés csak olaj a közösségi elégedetlenség így is lobogó tüzére.
Mindent összevetve: bármennyire is fájdalmas, kényelmetlen a kormánynak, a koalíciónak, be kell látniuk, hogy a válság hajnalán alkalmazott struccpolitika, majd a túlzottan óvatoskodó, számítgató, halogató hozzáállásnak vége, és most húsba kell vágni, akár azt is kockáztatva, hogy a pénzügyi számításaik elcsúsznak. Araszolva, meg-megállva csak annyit érnek el, hogy a már így is lángoló ház végül nem csak rájuk, de ránk is omlik.
Fotó: gov.ro
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
