Demeter J. Ildikó
Tilos volt hallgatni 1989 előtt, zavarták is az adást, de azért édesapám estéről estére ott kucorgott félig kicsavart testtel a rádiókészülék mellett, és a recsegő, sípoló zörejekkel tarkított, meg-megszakadó hangokból sokszor leszűrt valami olyant, amitől keményebb vagy csillogóbb tekintettel egyenesedett fel.
Mondania sem kellett, hogy erről ne beszéljünk: tudtuk. Gesztusokból, összenézésekből, csendből azt is, hogy vannak még, akik a Szabad Európa Rádió titkos táborához tartoznak.
1989 decemberében ezen a csatornán kaptunk a távoli ismerősök suttogó, bizonytalan (szájról szájra terjedő, mert a lehallgatott telefonokon nemigen merték továbbítani) hírfoszlányainál pontosabb tájékoztatást a Temesváron történtekről, és a müncheni székhelyű szerkesztőség a zűrzavaros kilencvenes években is rászolgált a korábban kiépített bizalomra. Ami Nicolae Ceaușescu diktátor számára „a legrosszabb rémálom” volt, azt később Románia harmadik szabadon választott államfője, Traian Băsescu „a románok lelkiismeretének” nevezte: így értékelte a Szabad Európa Rádió hozzájárulását a kommunista rendszer összeomlásához, az ország NATO- és EU-csatlakozásához. Ez 2006-ban történt, 17 évvel a rendszerváltás után.
Maga az adás 58 évi működés után, 2008-ban szűnt meg először. Akkor úgy tűnt, hogy Romániában gyökeret ver a demokrácia és korlátlan a sajtószabadság, hiszen számtalan napi- és hetilap, rádió és tévé ontotta a híreket és mindenféle véleményeket; az internet is gyorsan terjeszkedett. A nyugati szervezetek kapuin belépett kormányaink azonban hamar levetkőzték a tagság kedvéért magukra öltött felzárkózási köntöst, és visszatértek keleti szokásaikhoz: a sajtó erős nyomás alá került, a korrupció pedig elharapódzott. Ennek ellensúlyozására indult el 2019 januárjában a romania.europalibera.org honlap, amely 2025 végére a harmadik legidézettebb online felületté vált az országban, ahogy ez a szerkesztőség hivatalos záró közleményében olvasható. A Szabad Európa Rádiót 1950-ben létrehozó és azt évtizedekig fenntartó Amerikai Egyesült Államok ugyanis elzárta a pénzcsapot, ezért tavaly novemberben megszűnt a magyarországi, tegnaptól pedig a romániai és a bolgár adás is. Így másodszor kell elköszönnünk attól a hírforrástól, amely higgadt, tárgyilagos, alaposan dokumentált, mélyre ásó riportokkal, interjúkkal, elemzésekkel, túllihegett vagy elbagatellizált történelmi események, folyamatok tisztázásával, szőnyeg alá sepert társadalmi problémák megvilágításával, kényelmetlen – olykor folyamatokat elindító, de sokszor válasz nélkül hagyott – kérdéseivel épp azt a megbízhatóságot és minőséget képviselte, aminek leginkább híján van manapság a közbeszéd.
Nagy veszteség egy ilyen sajtófelület bezárása, mert csak tovább ront a helyzeten, hiszen a pártok által megvásárolt média, a közösségi csatornákon gátlás és szűrő nélkül ömlesztett tartalmak özönében egyre fogynak a hiteles tájékozódási pontok. A Szabad Európa honlapja egyébként elérhető marad, minden megjelent anyagával együtt, és hosszú időre kínál olyan olvasnivalót, ami fogódzót nyújthat ebben a megbolydult világban. A szerkesztőség sem búcsúzik, csak egy összefoglalót közöl az eddigi munkáról. Talán lesz még folytatás, hiszen feladat bőven van.
Fotó: Pixabay.com
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
