Közel három évtizedes szaktanfelügyelői munkám során ritkán tapasztaltam akkora érdektelenséget a szakoktatás és a szakképzés iránt, mint napjainkban. Ki kell mondani: ebben az országban a szakoktatás csak papíron elsődleges prioritás, de a gyakorlatban gyakran másod- vagy akár harmadrangú célként valósul meg. Éppen ezért különösen aggasztó, ami ma Baróton történik.
Baróton arról folyik vita, hogy melyik iskola kapja meg a közel negyven éve készülő új épületet, amelyet eredetileg a szakközépiskola részére terveztek. A kérdés sokkal súlyosabb: milyen jövőt szánunk a város fiataljainak, és milyen irányba akarjuk elindítani Erdővidék fejlődését? Lehet ezt pusztán számháborúvá silányítani – ki hány diákkal rendelkezik –, de ez súlyos tévedés lenne. Egy közösség jövőjét nem statisztikák, hanem stratégiai döntések formálják.
Való igaz: az általános iskolában több a diák. Ez azonban önmagában nem érv arra, hogy egy évtizedek óta a középiskola számára tervezett, annak igényeire szabott épületet más rendeltetésre használjunk. Ha minden beruházást pusztán létszám alapján osztanánk el, akkor soha nem építenénk jövőt, csak a jelen problémáit tologatnánk egyik helyről a másikra. Barótnak nem több tanteremre van szüksége, hanem jövőképre.
Erdővidéknek nem az az egyik legnagyobb problémája, hogy hol tanulnak az alsó tagozatosok – a valódi probléma az, hogy a fiatalok elmennek, a szakképzett munkaerő hiányzik, a helyi gazdaság nem tud megújulni.
Erre a kihívásra nem az általános oktatás bővítése a válasz, hanem a szakoktatás megerősítése.
A szakközépiskola az a pont, ahol a tanulás munkává válik, a megszerzett tudás közvetlen megélhetést ígér, a fiatal helyben maradhat. Ha ezt a láncot nem erősítjük meg, minden más fejlesztés csak tüneti kezelés marad.
Ez a negyvenéves beruházás nem véletlenül született. Az új iskolaépület története önmagában is üzenet: ezt az intézményt a szakoktatás jövőjébe vetett hit hívta életre. Az épületet nagyobb szaktermekre és laborokra tervezték, középiskolai működésre optimalizált. Ezt figyelmen kívül hagyni nemcsak szakmailag kérdéses, hanem a múlt döntéseinek semmibevétele is.
Nem minden épület való minden korosztálynak. Ki kell mondani egy kényelmetlen, de szakmailag egyértelmű igazságot: ami ideális egy 16–18 éves diáknak, az nem feltétlenül megfelelő egy 6–10 éves gyermeknek. Ez a többemeletes, nagy forgalmú, szaktermekkel teli épület eleve nem kisgyermekekre volt tervezve. Nem az ő biztonsági és pedagógiai igényeiket hivatott kiszolgálni. Fontos szempont: az oktatás minősége nemcsak a tanárokon múlik, hanem azon is, hogy a környezet mennyire illeszkedik a korosztályhoz.
A hamarosan elkészülő épületet illető döntés üzenet lesz, és ezt mindenki érteni fogja.
Ha az új épületet a középiskola kapja, azt üzenjük: érdemes itthon maradni tanulni, a szakoktatásnak jövője van, Barót befektet fiataljaiba. Ha az általános iskoláé lesz az épület, azt üzenjük, a középiskola másodlagos, a szakoktatás nem prioritás, a jövőt el lehet halasztani.
Egy város identitása formálódik ilyen döntésekben. A valódi kérdés: bátorság vagy rövidlátás?
Az általános iskola problémái természetesen valósak és megoldást igényelnek. De egy konkrét eszköz nem képes megoldani minden problémát: az új iskolaépület nem csupán egy „szabad tér”, nem „átcsoportosítható kapacitás”, hanem stratégiai beruházás. És a stratégiai beruházásokat nem ott kell felhasználni, ahol a leghangosabb az igény, hanem ott, ahol a legnagyobb hatást képesek kiváltani.Ez a
döntés nem az általános és a középiskola közötti versenyről szól. Ez a döntés arról szól, hogy Barót a jelen kényelmét választja, vagy a jövő építését. Szaktanfelügyelőként meggyőződésem: a közösség hosszú távú érdeke egyértelműen a szakközépiskola megerősítése. Mert végső soron nem az számít, hány tanterem van, hanem az, hogy milyen jövőt töltünk meg velük.
Marius Popescu
szakoktatásért felelős tanfelügyelő
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
