A költő első kötete, az Apatológia 2014-ben, a második 2016-ban Levelek a szomszéd szobába címmel jelent meg, majd 2022-ben látott nyomdafestéket harmadik verseskötete, a Fák Daphnénak című. A kézdivásárhelyi könyvbemutató sorban a második volt, az elsőre március 25-én Csernátonban került sor. A következő bemutató Sepsiszentgyörgy lesz, ahol május 16-án 15 órától a SepsiBook keretében találkozhatnak az érdeklődők a szerzővel és legújabb verseskötetével. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) és a Vigadó Művelődési Központ partnerként karolta fel az eseményt.

A költővel Szonda Szabolcs műfordító, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója beszélgetett, akinek első kérdései a kezdetekre irányultak: honnan indult költői pályája, és milyen belső késztetések formálták? Dimény H. Árpád meglepő őszinteséggel beszélt arról, hogy már gyermekkorában erősen foglalkoztatta az elmúlás, a halál gondolata – a félelem a haláltól –, ami később az alkotás egyik mozgatórugójává vált. „Rettegtem a gondolattól, hogy egyszer meg fogok halni, és akkor az egésznek semmi értelme nincs, mi marad utánam? Ezért kerestem a kapaszkodókat, hogy mi legyen. Nagyon sokat olvastam – akkoriban nem volt internet, mobiltelefon, nem volt Netflix stb., ami elterelte volna a figyelmünket –, és azt láttam, hogy azok az írók, akiknek a művei a könyvespolcomon sorakoznak, már rég meghaltak, de még mindig emlékszünk rájuk, mert maradandót alkottak. Ez tűnt az egyetlen kapaszkodónak, hogy akkor ezen a téren próbáljak meg én is valamit tenni. Eljátszottam a gondolattal, milyen jó lenne híres embernek, írónak lenni. Első írói próbálkozásom nem vers, hanem egy regény volt. Emlékszem, a helyszín Brazília volt, de azóta sem tudom, miért, és egy félig utcagyerek volt a főszereplője, de azóta sem fejeztem be. Az iskolában szerencsém volt, mert a magyartanárom, Egyed Mária biztatott az írásra” – emlékezett vissza gyermekéveire a költő, majd Szonda Szabolccsal eddig megjelent kö­teteiről beszélgettek.

Megtudtuk, hogy első kötete az édesapa elvesztésének feldolgozására tett kísérlet volt, egyfajta lírai emlékművet állítva neki. Második könyve a párkapcsolati tapasztalatokat, az intimitás és a konfliktusok világát járta körül, míg harmadik kötete már összegzőbb, visszatekintő jellegű munka, amelyben a szerző mintegy számvetést készített korábbi témáiból. Dimény H. Árpád azt is elárulta, hogy a Kemény fényben nőttetek cím nem tőle, hanem Gáll Attilától, a kötet szerkesztőjétől származik, ilyen című vers nem, de még csak ez a mondat sem szerepel a kötetben. A Lopott versek alcímet viselő kötet versei már nemcsak az egyéni múlt és érzelmi tapasztalatok feldolgozásáról szólnak, hanem a jövő felé is nyitnak. A költő arról is beszélt, hogy korán kezdett el verseket írni, de volt egy nagyon hosszas, több mint tízéves kihagyás, amikor nagyon keveset közölt, keveset is írt, a sajtóban kezdett el dolgozni, napi szinten kellett írnia mindenféle beszámolókat, ami kiölte belőle az alkotói vágyat. Az apaság élménye is szóba került, ami alapjaiban formálta át a látásmódját. Aba fia születése után két évig gyermeknevelési szabadságon volt, ez idő alatt újra kellett tanulnia sok mindent, a kisbaba szemével kezdte nézni a világot. A kötetben szereplő versek java része gyermekeihez szól. 

A beszélgetés során az is szóba került, hogy versei részletes, érzékletes leírásokkal dolgoznak: növények, madarak és tájak jelennek meg, mintha a költő kapaszkodókat keresne egy bizonytalan világban. Dimény kérdésre válaszolva azt is elárulta, hogy verseit először feleségének mutatja meg, majd Szonda Szabolcs és Gál Attila következik. A nekik szóló verseket gyermekeinek is megmutatja.

A beszélgetés során az autofikció kérdése is szóba került. A szerző elmondta: számára az írás alapja az őszinteség, még akkor is, ha ez kényelmetlen vagy fájdalmas. Meglátása szerint az irodalom akkor működik igazán, ha valós tapasztalatokra épül, és az olvasó saját életére ismerhet benne. A szerző arról is szólt, hogy a közlés pillanatában a szöveg már nem kizárólag a szerzőé: az olvasó értelmezései, élményei új jelentésekkel ruházzák fel. Az irodalmi est folyamán három, a bemutatott kötetben szereplő vers is elhangzott Dimény-Haszmann Örs, a költő elsőszülött fiának tolmácsolásában. A könyvbemutató dedikálással és kötetlen beszélgetéssel ért véget.