Kuti János
A háborúban hallgatnak a múzsák – szokták idézni a Cicerónak tulajdonított mondást, de nem tudni pontosan, hogy ez kire érvényes. Lehet, hogy csak azokra a költőkre, akiket a golyó- és bombazápor miatt nem tud megközelíteni és homlokon csókolni a Múzsa.
Tűzszünet idején, ha nem is kél dalra a világ, de legalább hallgatnak a fegyverek. Persze a pesszimisták azt mondják, hogy a tűzszünet csak arra jó, hogy a harcoló felek újratöltsék fegyvereiket, pótolják veszteségeiket, igyanak meg egy kávét vagy egy féldecit, hogy aztán még nagyobb hévvel essenek bátrabban egymásnak. De mindenképp örvendetes, hogy két tűzszünetről is hírt kaptunk. Egyiket az orosz elnök, Vlagyimir Putyin hirdette meg az ortodox húsvét alkalmából, abban reménykedve, hogy Ukrajna is követi példáját.
Nekünk egyéb dolgunk nem volt, mint bízni a tűzszünetben, mint jó kereszténynek a feltámadásban. A katonák abban reménykedhetnek, hogy ha elesnek is, majd fiatalon támadnak fel, nem öregen, mint akik ágyban, párnák közt, végelgyengülésben haltak meg.
A másik tűzszünetet az amerikai elnök, Donald Trump múlt kedden jelentette be. Tán azért, mert látta, hogy egyelőre ott sem lesz béke, jó lesz tehát egy kis pihenő, pár napos tűzszünet. Trump (ismét) azzal fenyegetőzött azelőtt, hogy ha Teherán nem egyezik meg az USA-val, egy egész civilizáció pusztulhat el. Határidőt szabott meg az irániaknak, és azt mondta, hogy ha nem jutnak egyezségre (velük), nem lesznek hídjaik, elektromos erőműveik, és azt is (ezt már többedjére), hogy visszabombázzák őket a kőkorszakba.
Miután Trump ilyeneket mondott, 70 demokrata ellenfele arra szólította fel a képviselőház és a szenátus tagjait, hogy jöjjenek össze egy ülésre. A képviselők helyezzék vád alá Trumpot, és aztán a szenátus ítélje el és mondassa le. Az egyik demokrata szenátor, Chris Murphy azt mondta: „épeszű elnök nem ígérhet nyíltan olyasmit, hogy kiirt egy civilizációt”. (Nyíltan tán nem, de titokban elrendelheti?)
A pakisztáni közvetítéssel és Kína segítségével létrejött tűzszünet bejelentésekor mind az irániak, mind az amerikaiak saját győzelmükről beszéltek, bár mindkét oldalon inkább a veszteségek látszanak.
Igen sokan lehetnek a tűzszünetről tárgyalók, és biztos más nyelvet beszélnek, azért nem értenek egyet és mondanak mást-mást a tűzszünetről. Izrael ugyanis szerdán folytatta, sőt, fokozta a támadásokat Libanonban a Hezbollahhoz köthető célpontok ellen. Erre a közvetítő pakisztáni kormány azt mondta, hogy a tűzszünet Libanonra is kiterjed. Izrael és Trump viszont pont ennek ellenkezőjéről beszélt. Közben Pakisztán fővárosában, Iszlámábadban a 21 órán át tartó béketárgyalások úgy zátonyra futottak, mint gyanútlan tankerhajó a Hormuzi-szorosban. Az irániak azt mondták, hogy az USA azt szeretné, amit nem tudott elérni a háborúban, és egyet vitatkoztak a tűzszünetről is.
Az amerikai alelnök, J. D. Vance (is) azt mondta, hogy a libanoni helyzet nem volt része a tűzszünetnek, és megkérdőjelezte, hogy az iráni házelnök mennyire tud jól angolul. Hát ez van, ha az ellenfelek nem egy nyelven vagy nem egy nyelvet beszélnek.
A tűzszünet korábbi bejelentésének viszont volt egy jó hatása: jelentősen csökkent a kőolaj világpiaci ára, és a tőzsdék is emelkedéssel reagáltak rá. Jó egy-egy tűzszünetet bejelenteni, mert attól olcsóbb lesz a kőolaj, aztán amíg drágul, megint lőhetik nyugodtan tovább egymást az ellenfelek.
Trump aztán arra is utalt, hogy a Hormuzi-szorost Irán az Egyesült Államokkal közösen felügyelhetné. Gondolom, azért, hogy a beszedett pénzből az USA is részesülhessen. A szoros két oldalán körülbelül 800 olaj- és több száz konténerszállító, illetve más teherhajó várakozik.
Ha az olajválság miatt drágul az üzemanyag, fennáll annak veszélye, hogy nem lesz elég, és egyre inkább megfizethetetlen is lesz. S ha tovább röpködnek a bombák, ugyanez igaz lesz az ivóvízre is. Nekünk ideát nem lesz olajunk, odaát Iránnak (és a többi Öböl-országnak) ivóvize nem lesz. Az USA támadott egy sótalanító állomást Iránban, Kesm szigetén, amely 30 falu ivóvízellátását érintette. Teherán viszont az amerikai vízellátó rendszerek ellen tud kibertámadásokat intézni.
Ha Székelyföld beszállhatna a kereskedelembe Iránnal és az Egyesült Államokkal, az a világ üzlete lenne: ők adnának nekünk kőolajat és földgázt, mi meg cserébe adnánk jó hűvös borvizet, vagy ha ezt drágának találnák, akkor sima ivóvizet. Annyi hordó vizet, amennyi olajat kapunk.
Fotó: Facebook / The White House
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
