Elkezdődött Fejes Rudolf Anzelm premontrei apát kilakoltatása Nagyváradon

Az önkormányzat tavaly májusban küldött az apátnak kilakoltatási végzést, amelyben felszólította, hogy hagyja el a premontrei rendházat, mivel azt a város tulajdonának tekintik, és az egykori premontrei gimnázium, a Mihai Eminescu Főgimnázium épületével együtt fel akarják újítani. Mivel az apát nem tett eleget a felszólításnak, a városvezetés bírósághoz fordult, és a nagyváradi bíróság a kilakoltatásról döntött. A kilakoltatás annak ellenére végrehajtandó, hogy az ítélet nem jogerős.

Fejes Rudolf Anzelm kedd reggel szentmisét mutatott be a premontrei templomban, amikor csend­őrök kíséretében 9 órakor megérkezett a végrehajtó. A hívek közül mintegy 40-en ezt követően is a helyszínen maradtak, hogy tanúi legyeknek a kilakoltatási eljárásnak, amelyet a Nagyváradi Premontrei Prépostság Facebook-oldalán élőben közvetítettek. A tiltakozók között Tőkés László volt királyhágómelléki református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke és Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke is jelen volt. A jelenlévők többsége „Ne lopj!” feliratú lapot tartott a kezében.

Az apát a sajtónak nyilatkozva elmondta: büntetőfeljelentést fog tenni, mivel míg a mise zajlott, a végrehajtó és a csendőrök „betörtek” a prépostság tereibe, betörték a mellékbejáratot, és a kolostor klauzúra alatt lévő, külvilág előtt elzárt részlegébe is behatoltak. Elmondta, a bíróság két nap múlva tárgyalja a kilakoltatási perében benyújtott fellebbezését. „Még a fellebbezés tárgyalása előtt – ahogy látom –, birtokon belül akarnak lenni, hogy kész helyzet elé állítsák a bíróságot” – közölte. Hangsúlyozta, „egy nem tisztázott, hamisnak mondható telekkönyv alapján” akarják kilakoltatni. Az ügy az ő magánszemélyének szól, miközben a tereket a prépostság lakja be, a bútorok nem az ő tulajdonai, még a miseruha sem, ami rajta van – mondta. „Tehát ők betörtek egy olyan intézménybe, amely nem volt részese a pernek. Ez bűncselekmény, akárhogy is értelmezzük” – jelentette ki az apát. Fájónak nevezte, hogy „ami Bukarestben érvényes, az Váradon nem”, kifejtve, hogy a román vallásügyi államtitkárság korábban közölte az önkormányzattal, hogy az Úri (Roman Ciorogariu) utca 16. szám alatti rendház „a szent vagyonhoz tartozik. Tehát mindenről tudtak, és ezért nem mentesülnek a felelősség alól” – mondta.

Az önkormányzat képviseletében jelen lévő Cristian Popescu, a polgármesteri hivatal ingatlanügyi osztályának ügyvezető igazgatóhelyettese elmondta: az önkormányzat kénytelen átvenni a tereket ahhoz, hogy felújíthassa az iskolát, ugyanis a telekkönyv szerint ezek is az iskolaépülethez tartoznak, amit dokumentumokkal bizonyítani tud.

A kilakoltatás alatt Octavian Haragos, a polgármesteri hivatal szóvivője a sajtónak elmondta: amint a végrehajtás befejeződik, a polgármesteri hivatal átadja a terepet az építőnek, és elkezdődik a főgimnázium felújítása. Hangsúlyozta, a polgármesteri hivatal álláspontja egybecseng a bíróság döntésével, az az érdeke, hogy mihamarabb átadja a terepet, és ne veszítse el a felújításra nyert 20 millió eurós uniós támogatást.

A kilakoltatási eljárás során a vita fő tárgyát a sekrestye képezte, melyet átvenne az önkormányzat, holott az apát szerint a templom része és használata elengedhetetlen a szentmisék lebonyolításához. Ezért álláspontjuk szerint elvétele a vallásgyakorlás akadályozásának minősül, és a büntetőtörvénykönyvbe ütközik.

Cristian Popescu ezzel szemben kijelentette, a helyiség a városi közvagyon része. A végrehajtó leltárt készített a berendezésről, tárgyakról és lezáratta a már kiürített emeleti helyiségeket.

Fejes Rudolf Anzelm a leltárt tartalmazó jegyzőkönyv aláírása után közölte: még 30 napig övé az ingatlan használati joga. Ez idő alatt ki kell ürítenie a helyiségeket, de beíratta a jegyzőkönyvbe, hogy ezek nem személyes holmik, hanem a prépostság tulajdonát képezik. Elmondta: abban bízik, hogy a határidő lejárta előtt pozitív változás áll be az ügyben. Az apát a végrehajtói felszólításra egy nappal korábban küldött válaszában is azt hangsúlyozta, hogy az épületrész a prépostság tulajdona. A vallásügyi államtitkárság igazolására hivatkozott, miszerint „a vallásgyakorlathoz szükséges terek ki vannak véve minden elidegenítés és végrehajtás alól”.

„A város által kívánt tereket a Premontrei Prépostság tölti ki, amely nem volt fél az én kilakoltatási peremben. Ezek a terek nem az én privát vagyonom, hanem a prépostságé (…). Én mint a prépostság törvényes képviselője tartózkodom ezekben a terekben, tehát a végrehajtónak semmilyen jogcíme nincs a kilakoltatási elsőfokú végzés értelmében ide bejönni. Amennyiben megteszi, közrendet, alkotmányt és vallásszabadságot is sért vele” – írta a prépostság Face­book-oldalán.

A premontrei rend az elmúlt évtizedekben perek tucatjait indította a román állam és intézményei ellen annak érdekében, hogy visszaszerezze ingatlanvagyonát, mely több reprezentatív nagyváradi és félixfürdői épületből, valamint mintegy 1100 hektár földterületből állt. Az egyházi ingatlanok restitúciós bizottsága korábban arra hivatkozva tagadta meg a rend egykori iskolájának a visszaszolgáltatását, hogy a telekkönyv szerint az épület már 1936-tól a román államé volt, így nem illetékesek dönteni, mivel csak a kommunizmus idején elkobzott ingatlanokkal hivatottak foglalkozni.