Kovács István unitárius püspök Erdővidéken

Demeter Zoltán házigazda kérdéseire válaszolva Kovács István püspök részletesen beszélt életéről, Datkon és Kőhalomban töltött gyermekkoráról, diákéveiről, arról, hogy vallásos nagymamája miként oltotta bele a hit iránti érdeklődést, mely hit gyakorlása akkoriban számára egyfajta ellenállást is jelentett a fennálló rendszerrel szemben. A rendszer lelkésszé válásának útjába is akadályokat gördített. Édesapja ugyanis könyvelő és párttitkár volt, és attól tartott, ha gyermeke bejut a teológiára, elveszítheti munkahelyét, s a család esetleg még lakás nélkül is maradhat. „De aztán szerencsére nem történt ilyesmi” – mondta.

Sepsiszentkirályon töltött fiatal lelkészi éveire is szívesen emlékezett – a jó hangulatú, kis gyülekezetben tíz évig volt lelkész, aztán Sepsiszentgyörgyön folytatta a szolgálatot. Közben az újraalakult Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet első elnökeként is tevékenykedett. Ezzel kapcsolatban a fiatalokról is csak jó szavai voltak, mint mondta, ma püspökként is nagyon büszke a fiatalokra, akik egyre jobban végzik munkájukat.

A 2021 óta vállalt püspöki feladatokról úgy vélekedett: „fel kell dolgozza őket az ember”, de általában úgy van, hogy a Jóisten „a kiválasztottakat teszi alkalmassá a feladatra, nem pedig az alkalmasakat választja ki” – fogalmazott.

Szóba került, hogy egyre több a nő az unitárius lelkészek között, amiről szintén pozitív véleményt fogalmazott meg – mint mondta, azon kívül, hogy a gondnokoknak több dolguk van egy lelkésznő mellett, ennek más hátránya nincsen, sőt, „a nő lelkészek nagyon jól vizsgáztak”. A jó hangulatú találkozót a felsőrákosi dalárda énekei tették színesebbé, érdekesebbé.