Tizenöt év dallamai: jubileumi koncertre készül az Evilági

Az Evilági története 2011-ben, egy rendhagyó lemezzel indult, amelyen több mint százhúsz előadó működött közre. „Az akkori nyüzsgő, pezsgő szentgyörgyi zenei életet szerettem volna egy lemez erejéig megjeleníteni és megőrizni” – idézte fel a kezdeteket Orbán Ferenc, a formáció megálmodója. A projekt kezdetben egyszeri alkalomnak indult, egyfajta zenei lenyomatként, ahol versek, népdalok és különböző zenei megszólalások találkoztak. A vártnál is erősebb fogadtatás azonban hamar új irányt adott: megszületett az igény a folytatásra, és az Evilági hamarosan egy folyamatosan alakuló zenekarrá vált.

Az elmúlt másfél évtizedben az Evilági tagjai cserélődtek, bővültek, de kialakult egy stabil mag is: Gábor Szabolcs fúvós hangszereken, Gyergyai Szabolcs basszusgitáron, Orbán Ferenc főképp énekes-gitárosként határozza meg a zenekar hangzását. Ehhez a maghoz különböző projektek és alkalmak mentén csatlakoznak visszatérő és új zenészek, így a zenekar egyszerre állandó és nyitott formáció.

A jubileumi esten a zenekarhoz csatlakozik Rajnai Judit énekes is, akinek hangja már az első lemezeken is hallható volt. Jelenléte tovább gazdagítja az előadás érzelmi és zenei világát, különösen azokban a dalokban, amelyek női megszólalást kívánnak. A koncert különlegessége, hogy az elmúlt 15 év anyagából válogatva 15 dal hangzik el, mindegyik vonósnégyessel együtt. A hangszerelést többnyire az új-zélandi Vaughn Roberts, továbbá Lázár Zsombor csellista segítette, aki régóta visszatérő közreműködője a zenekarnak. A klasszikus hangzás új lehetőségeket nyit meg a dalokban: „Nagyon érdekes dimenziók jelennek meg, ami eddig nem volt. Az érzelmi réteg talán még erősebben megszólal” – fogalmazott Orbán Ferenc.

Az ünnepi alkalomhoz egy limitált példányszámú vinil kislemez is készült, amely nemcsak zenei kiadvány, hanem tárgyi emlék is: egyfajta lenyomata ennek a 15 éves útnak. A bakelitformátum választása tudatos gesztus, amely a zene kézzelfoghatóságát és időtállóságát hangsúlyozza.

Az elmúlt másfél évtizedben az Evilági folyamatosan alakult, bővült, miközben megőrizte alapvető törekvését: a költészet és a zene találkozásának közvetítését. „Van egy elképzelésünk e világról, és ezt a zene és a költészet által próbáljuk megmutatni.” A zenekar tevékenysége idővel több irányba ágazott: az Evilági mellett megszületett a kifejezetten gyerekeknek szóló Mozsikácska, valamint a BRVLG (borvilági) projekt is, amely a bor tematikája mentén fűzi fel az énekelt verseket és dalokat. Ezek az irányok együtt adják ki azt a sokszínű zenei univerzumot, amelyből eddig tizenegy nagylemez született.

Az Evilági sajátos zenei világa nehezen sorolható be egyetlen műfajba: koncertjeik megszólalnak színháztermekben, könyvtárakban, múzeumokban, iskolákban, templomokban vagy falusi közösségi terekben is. „Képletesen szólva: nem egy műsort játszunk százszor, hanem száz műsort egyszer” – jellemezte működésüket Orbán Ferenc. Ez a sokféleség és kísérletező kedv teszi lehetővé, hogy minden elő­adás egyszeri és megismételhetetlen legyen. „Amikor az első lemez megszületett, nem volt tervben ez a tizenöt év. Ez folyton alakul, hiszen különböző hatások érnek, amelyekre a zene által reagálok.” A zenekar számára a legfontosabb továbbra is az, hogy kapcsolatba lépjen a közönséggel. 

A jubileumi koncert nem egyik napról a másikra született: az alapötlet közel két éve fogalmazódott meg a zenekarban, és azóta fokozatosan nyerte el végső formáját. A próbafolyamatok alatt a dalok újrahangszerelése mellett azon is dolgoztak, hogy miként tud együtt lélegezni a zenekar és a vonósnégyes. A zenekar számára azonban nemcsak a zenei forma és a tartalom fontos, hanem maga a koncerten való találkozás is: „Csodálatos dolog, hogy ebben az egyszeriségben – líra és muzsika vonzásában – együtt lehetünk” – mondta Orbán Ferenc. A cél így nem pusztán az ünneplés, hanem egy olyan közösségi élmény megteremtése, ahol a közönség is részese lehet ennek az egyszeri és megismételhetetlen zenei pillanatnak.

Fülöp Kata