Némi különbség van a két oldal próbálkozásai között, de sajnos nincs választási lehetőség. A Bolojan-tábor elsősorban a három szuverenista pártból (AUR, SOS, POT) kivált „független” törvényhozókat igyekszik – suttyomban és fanyalogva – megnyerni (hogy milyen áron, azt most nem tudni), bár ezek többsége a szociáldemokratákhoz áll közelebb, Grindeanuék azonban nyíltan és jókedvűen összeborultak az AUR-ral (nekik nem volt nehéz: tagjaik és vezetőik jelentős része közös elveket vall, Petrișor Peiu korábban Radu Vasile és Adrian Năstase miniszterelnökök tanácsadója volt), és együtt mennek neki a kormánynak. Amely a múlt héten még a PSD kormánya is volt. Talán ezért hiszi a vezérkar, hogy még vissza tudja alakítani egy másik kormányfővel, hiszen a párt (2017-ben) a saját kormányfőjét, Sorin Grindeanut is kifordította a székéből, és lám, most ő az első ember, legalábbis papíron. Egy év múlva ismét miniszterelnök lehetett volna, ha szét nem rúgják a koalíciót, ám most minden bizonytalanná vált.

Elméletileg nyerésre áll a PSD–AUR, de még nekik is hiányzik 13 szavazatuk Ilie Bolojan megbuktatásához. A maradék (PNL–USR–RMDSZ–kisebbségek) kormánynak jóval több, 50 parlamenti szavazatra van még szüksége ahhoz, hogy meg ne bukjon, de egyik oldal sem egységes: a szociáldemokratáknál is vannak olyanok, akik inkább az „európai oldalon” (vagy legalább kormányon) maradnának, ám a PNL-ben is akad egy balra húzó szárny, és még a nemzeti kisebbségek hagyományosan kormányhű frakciója is megosztott: egy része ide, a másik oda hajlik. Egyedül az USR áll keményen a kormányfő mellett, az RMDSZ is billeg: csak az AUR-ral való együttműködést utasította határozottan vissza, de nagy kérdés, hogy ezt a szempontot miképpen fogja érvényesíteni, mikor sem a PSD, sem a PNL–USR nem tud majd az AUR nélkül többséget alakítani. Ezt ugyan minden „európai” párt kizárta, ám a jobboldal ezek után a szociáldemokratákkal sem akar még egyszer frigyre lépni. A parlamenti arányok nem egy elvont politikai matematika elemei: ezek alakulásától függ többek között az is, hogy mennyit fog érni a lej, erősödik vagy gyengül a következő időszakban. Ami legfeljebb az állami bérekből megmagyarázhatatlan luxusjárművekkel, táskákkal és órákkal grasszáló szociáldemokratáknak mindegy, annak, aki bérből-fizetésből él, korántsem.

A politikusok nemcsak tábort, hanem irányt is választanak most. Bolojan reformokat, hatékonyabb és olcsóbb államot, kevesebb kiváltságot, átláthatóbb pénzügyeket, uniós támogatásokat ajánl, a PSD azonban maga sem tudja, hogy a „kényelmetlen” kormányfő menesztésén kívül mit akar; a párttagok az AUR-ral közös bizalmatlansági indítványról is a tévéből értesültek, a következő lépést pedig csak találgatni lehet. A nevető harmadik, az AUR előrehozott választásokért kardoskodik, mert így másodikból első párttá válhat. Talán akkor vet egy koncot a PSD-nek, hálából, hogy önként besétált ebbe a csapdába.

Amíg Sorin Grindeanu PSD-elnök az államfőnél tárgyalt a kormánykoalíció helyreállításáról, a 2023 nyarától miniszterelnök-helyettes Marian Neacșu bejelentette az AUR-ral megkötött egyezséget. Fotó: Facebook / Marian Neacșu