A textiliparból a betegágy mellé

Bedő Éva Rozália Déván született 1974-ben, 1979-ben került a család Sepsiszentgyörgyre. Iskoláit Sepsiszentgyörgyön végezte, textilipari képesítést szerzett, majd 18 évet magánszövödében dolgozott, ám sajnos egy betegség folytán ki kellett lépnie, háromévnyi szünet következett. Hogy miért is esett végül a választása a betegápolói szakmára, úgy véli, az egyik meghatározó ok, hogy mindig is érdekelte a születés, a gyermekek világrajövetele. Határozottan úgy érzi, nem tudná elképzelni, hogy más osztályon dolgozzon, 2014-ben, amikor vizsgázott, helyettesítői állásra érkezett, egy év után ez megszűnt, felajánlották, hogy menjen át az intenzívterápia-osztályra, de nem lett volna lelkiereje azt a munkát végezni. Egy hónapig önkéntesként végzett munkát, majd újabb két hónapig a Vöröskereszten keresztül, míg végül újból meghirdették az állást, és ismét vizsgázott. Nagyon ragaszkodott az osztályhoz. A hangulat is jó az osztályon, jókedvvel jön dolgozni, még akkor is, ha tartogatnak a mindennapok nehéz, megrázó feladatokat is.

A legszebb osztály

Nagyon szereti a munkáját, meglátása szerint az övék a legszebb osztály, mert az élet itt kezdődik. Úgy véli, aki nem szereti, nem is tud abban a közegben dolgozni, szépsége és nehézsége egyformán van. A szépség, amikor a gyerek megszületik, ám sajnos tragédia is előfordul, amikor például egy előrehaladott terhességben végül a baba elhal, ezt ő is traumaként éli meg. A szülészet, nőgyógyászat egyike a legnagyobb osztályoknak. Előbbi részlegen az állapotos édesanyákkal van dolguk, ez jelenti a szépséget, míg a nőgyógyászati részlegen már egészen más helyzetekkel szembesülnek. Nagy lelki terhet jelentenek azok a betegek, akik különböző nőgyógyászati daganatokkal kerülnek hozzuk. Noha számukra is sokszor kihívás, de feladataik között az is ott van, hogy amennyiben az lehetséges, lelki támaszként is szolgáljanak a pácienseknek, biztatni tudják, erőt adjanak nekik. Tapasztalata szerint számukra az igazi gyógyulást egy szép szó, a törődés, a mosolyok jelenthetik, kis túlzással esetenként többet érnek ezek, mint a kezelések. 

Mit is jelent, hogy betegápoló?

Az ápolói munka az asszisztensitől abban tér el alapvetően, hogy előbbiek nem foglalkoznak a kezelésekkel, nem injekcióznak, nem helyeznek fel perfúziókat. Feladatuk többek között, hogy a császármetszésen átesett anyukákat, illetve a nőgyógyászaton patológiákkal fekvő betegeknek segítenek talpra állni, mozogni, sétálni. Mivel az osztályon nagyon kevés, ritka a magatehetetlen, önmagát ellátni képtelen beteg, ezért például csak pár esetben kell segíteniük például az étkezésben, általában az idősebbeknek. Mivel nagy az osztály és kevés az ápoló, a munkát csak nagyon alaposan megszervezve, csapatban tudják elvégezni, rengeteg segítséget kapnak a takarítóktól és az orvosi asszisztensektől. Tizenkét órás váltásokban dolgoznak, összesen nyolcan vannak, éjszaka pedig a három szinten egy teljesít szolgálatot. Nehéz, fárasztó, az éjszakai műszak számára kevésbé megterhelő, mert nincsenek kisgyermekei, ám így is megviseli. A tudat viszont, hogy egy szép helyre jár az ember dolgozni, ezt is feledteti. 

Mozgalmas napok

Ami az egészségügyi ellátást illeti, a szüléseknél, illetve más nőgyógyászati beavatkozásokban a műtőben is jelen vannak az ápolók, az orvosok öltöztetése, előkészítése az ő feladatuk. A szüléseknél segítenek a kismamáknak leszállni az asztalról, elkísérik őket az ágyhoz, majd felkísérik őket az osztályra, de a takarítási teendőket is ellátják a szülőszobában, ha szükséges. Minden egyes munkanapról nyugodtan kijelenthető, hogy mozgalmas, a reggel a szolgálat átvételével kezdődik, majd következik a reggeli kiosztása a pácienseknek, amennyiben műtét van, akkor a két ápoló közül az egyik a műtőbe megy, a másik pedig megoldja az étel szétosztását. Ezt követi a betegek segítése a sétában, mobilizálásban, illetve a távozók után ők takarítanak, a mosogatás is az ő feladatuk. Nagyon fontos, hogy a szülészeten nem beteg emberek fekszenek, hanem egészséges nők, akik egy kivételes élettani állapoton mennek keresztül. A születést követően ők továbbra is az édesanyákkal foglalkoznak, míg a babákat az újszülöttosztály személyzete látja el. Anyuka és kisbabája egy kórteremben van. Szoros az együttműködés a neonatológiai osztállyal, oda és vissza egyaránt.

Sok idő a páciensekkel

Kétségkívül az orvosi asszisztensek is sok időt töltenek a bent fekvőkkel, ám a papírmunka őket elég nagy mértékben lefoglalja, ezért valahol azt lehet mondani, hogy az ápolók töltik a legtöbb időt a páciensekkel – véli Bedő Éva. Ideértendő a műtétre való előkészítés, ebben is megvannak a sajátos feladataik. A beavatkozás után is ők vannak mellettük, támogatni, biztatni kell őket, hogy keljenek fel, mozogjanak, győzködni, hogy rendben lesz minden. A bizalom kialakulása nem kérdés, azt tapasztalja, hamar sor kerül erre, ha szépen beszélnek, nyitottak, beleadnak mindent, akkor erős kapocs alakul ki. Vannak problémás babák, akik inkubátorba kerülnek a születés után, és az elsőszülött gyermekeknél az édesanya nagyon elkeseredik, hogy miért történik ez, miért van szükség erre. A bizalom, a támogatás rengeteget számít, ő is volt beteg, tudja, mi jelent, mennyire fontos, micsoda erőt ad. Kimondottan jólesik nekik is, amikor a visszajárók olyan mondatokat fogalmaznak meg, mint „drukkoltam, hogy ön legyen szolgálatban, amikor szülnöm kell”. Nagyon fontos, hogy a szüléseknél a biztatásból, bátorításból is kiveszik a részüket, mert vannak, akik feladnák, és meg kell őket győzni arról, hogy hamarosan túl lesz az egészen, és a végén nagyon szép lesz. Bedő Éva szerint, aki nem vett részt soha, el sem tudja képzelni, hogy milyen gyönyörű a születés, amikor világra jön a csöppség, és a kis szemeivel először szemléli a világot.

Ne hanyagolják el a problémákat

Bedő Éva szerint sokat segít a munkájában, hogy ő is nő, és mivel sajnos azt tapasztalják, hogy nagyon sok a fiatal beteg, azt javasolja, hogy ha éreznek valamit, ami úgy tűnik, nincs rendben, akkor mindenképp menjenek orvoshoz, ne halogassák. Megrázó, hogy mennyi a fiatal beteg a nőgyógyászaton. Az ismerősi körében is tapasztalta, hogy nem vették komolyan az aggasztó jeleket, és elég nagy gond lett belőle. Az osztályon is van dolguk olyanokkal, akik elhanyagolják a problémát, megkésve kerülnek orvoshoz, és sokkal nehezebb a gyógyulás. Bármi apróságot észrevesznek, keressék fel az orvost, egy konzultáció pár perc, és kiderül, van-e gond vagy sem. Később sokkal nagyobb baj lehet belőle, nem szabad ezzel játszani – hívta fel a figyelmet.