A dolgozószobám magányában rémálomként próbáltam magamtól elhessegetni, de makacs módon, újból és újból visszafészkelődött a tudatomba. Így kénytelen voltam szembesülni vele. Közben nemcsak bennem, hanem a közösségi felületemen is szaporodtak a jövőt firtató kérdések. Erős érzelmi befolyásoltság alatt azonban nem tanácsos, mi több, felelőtlenség bármit nyilatkozni, netán jóslatokba bocsátkozni, mert később elhamarkodottnak bizonyulhat. 

Mindezt számba véve, a Facebook-oldalamon röviden és tömören fogalmaztam. „Tény, hogy a Tisza Párt megnyerte a 2026-os magyar parlamenti választásokat. A Hősök terén lezajlott »rendszerbontó koncerten« történtek és annak külső nyomai előrevetítik, hogy mi vár Magyarországra. Amikor ebbe belegondolok, még az sem vigasztal, hogy az elvakult, megvezetett, most győzelmi mámorban úszó tömeg nagyon hamar ki fog józanodni, és rádöbben, hogy óriásit hibázott, amikor a szavazatát Magyar Péterre és bandájára adta. Amit ugyanis ezzel elrontottak, azt évtizedek múltán sem lehet majd helyrehozni, ha egyáltalán akkor még lesz, aki ezt megpróbálja. Isten irgalmazzon a magyar nemzetnek és Magyarországnak!”

Magyarhonban április 18-án, szombaton befejezték az országgyűlési képviselő-választáson leadott szavazatok összeszámlálását. A Nemzeti Választási Iroda (NVI) adatai szerint a Tisza Párt listája 3 385 890 (53,18%), a Fidesz–KDNP 2 458 337 (38,61%), a Mi Hazánk 358 372 (5,63%) szavazatot kapott. A 106 egyéni választókerületből 96-ban a Tisza, tízben a Fidesz–KDNP pártszövetség jelöltje nyert. Az országos listáról a Tisza 45, a Fidesz–KDNP 42, a Mi Hazánk 6 képviselőt küldhet a 199 fős ország­gyűlésbe. Vagyis a Tisza Pártnak 141, a Fidesz–KDNP-nek 52, a Mi Hazánknak 6 képviselője lesz. Ez a hivatalos (bár még nem jogerős) végeredmény.

A Tisza tehát kényelmes, kétharmados többséggel fog rendelkezni. Hogy ez jót vagy rosszat hoz-e az országnak és a nemzetnek, azt tudni nem, csak sejteni lehet. A választások óta eltelt napok alatt történteket és elhangzottakat elemezve azonban kénytelen vagyok fenntartani az eredmény ismeretében megfogalmazott véleményemet. Utólag csak az ebben használt „banda” megnevezést cserélném ki esetleg másra. Bár az eredeti jobban illik a Budapest utcáin győzelmi és alkoholmámorban tobzódó sokaságot így vagy úgy falfestésre, rongálásra, szemetelésre ösztönzőkre. Legyünk azonban jóhiszeműek, és feltételezzük, hogy a Tisza Párt leendő képviselői, miniszterei és felelős tisztségviselői közül ezzel senki sem vádolható. 

Magyar Péter viszont sajnos a miniszterelnöki bársonyszék várományosaként sem vetkőzte le a régi dölyfös és öntelt, diktatórikus hajlamokra utaló stílusát. Továbbra is fenyegeti a vele szemben kritikus hangnemet megütő médiamunkásokat és hamarosan ellenzékbe kerülő politikusokat. Ugyanakkor lemondásra szólítja fel a neki nem tetsző köztisztségviselőket. Ezért a határon túli magyarokra vagy a Beneš-dekrétumokra vonatkozó, reményt keltő üzenetei ellenére számomra a negatív megnyilvánulásairól hírhedtté vált figura maradt.

Végezetül a haza és nemzet iránt elkötelezettek számára óhatatlanul feltevődik a kérdés: hogyan tovább? A kialakult helyzetben és adott körülmények között én úgy látom, meg kell várni, milyen irányba mutatnak a választók túlnyomó többsége által hatalommal felruházottak által gerjesztett folyamatok. Hátha kellemes meglepetésben lesz részünk. De addig is véget kell vetni a gyűlölködésnek, beismerni a botlásokat és megszabadulni az érdekemberektől. Elindítani a megtisztulást, újraszervezni a sorokat és folytatni az ország- és nemzetépítést. Elemezni a lehetőségeket, kitűzni a célokat és kidolgozni a megvalósításukhoz szükséges módozatokat. És mindehhez Isten segítségét kérni.

Fotó: Facebook / Magyar Péter