Nem felejtem – számos hasonló helyzetben levő társamhoz hasonlóan –, hogy pár talpalatnyi helyért, melyen a nem tákolt, de rendes garázsom van, több mint 2000 lejt fizettetett a város önkormányzata velem, s nem térítették meg a visszaígért pénzt, noha illetékes is mondta. Bízzunk benne, hogy majd jövőre kamatostul megkapjuk.

Nem örülök tehát az adófizetők pénzének elpufogtatásáért. Nem sokat számít az sem, hogy nem a város pénze megy, ment erre, de támogatásból zajlik, zajlott az, amire kevesebb az igény, mint sok másra, fontosabbra. Azt a pénzt lehetett volna esetleg más célra kérni, ha már adják. Ilyen körülmények közepette, ahogy mi most kinézünk Romániában, s azt nem személyesen N. C. elvtársnak köszönhetjük, bizony enyhén szólva túlzás az ilyesmi, hiszem, hogy nem csupán szerintem. Ahelyett, hogy megsegítenék például a rászorultakat, megkérdezésünk nélkül pazarolják a pénzünk. Nem jó bizony. 

Szokták mondani: ne csak bírálj, ajánlj megoldást! Valami szórakozásfélét ajánlok tehát ezúttal, ami ráadásul jót tesz az egészségnek is, meg a szabadidő jó eltöltését is kiválóan szolgálja. Nemrég Budapesten a Városligetben láttam a sok pingpongasztalt, használják is őket. Miért ne lehetne pár belőlük a mi központi parkunkban is? Például abból a pénzből, amit tűzijátékra szántak.

Mikor a díszpolgárságot adományozzák, azzal sok pénz nem jár, rendben, de hogy a város díszpolgárának a könyvére ne legyen a polgármesteri hivatalunk részéről pár száz lej, hogy adják protokollra, s ami még jobb lenne, iskolák jó diákjai számára jutalomkönyvként: ez szinte hihetetlen. Sok mindenre jut pedig a mi adónkból, ha nem kívánjuk, akkor is. Márpedig ez megtörtént az utóbbi években itt, Sepsiszentgyörgyön. Lásd például dr. Kicsi Sándor író és történész esetét.

Nem lenne szabad valakit, valamely közösséget csupán azért megbélyegezni, mert bizalmat szavazott olyanoknak, kik aztán nem szolgáltak rá. Olajat a tűzre – ez a szólás ugye azt jelenti: fokozzuk a bajt ahelyett, hogy orvosolnánk. Ilyen ennek az ünnepi tűznek is az esete.

Ne vessük el tehát túlságosan a sulykot? A tévedést akár be lehet látni, egyféle orvoslásra szintén adódhat lehetőség. Igaz ugyan, hogy cirkusz s kenyér kell a népnek, s akkor hallgat. Azt elfelejtik hozzátenni: többnyire csak egy ideig, s aztán rosszabb lesz, mert jól írta volt Illyés Gyula: „Növeli, ki elfödi a bajt”; ez a véleményem. 

Amikor nagy többséggel a jelenlegi vezetésre szavaztunk, akkor bizonyára a jelenlegi vezetőink addigi cselekedeteiből indultunk ki. Hátha ők is rájönnek erre, s még nem lesz túl késő.

Zsigmond Győző