Zuhogó esőben avatták fel a negyedik emlékjelet szombaton az Esztelnek határában lévő Borzik-tetőn. Az első és második világháborúban ott elesett honvédkatonák, a boldog Rupert Mayer (1876–1945) jezsuita pap és a Márton Áron püspök emlékét őrző emlékkopjafák és -oszlopok után a negyedik emlékjel a vörös terror idején, az 50-es években az esztelneki ferences kolostorba bezárt, illetve a bebörtönzött és megkínzott ferences szerzeteseknek állít emléket.
Akárcsak az első hármat, a negyediket is díjmentesen készítette el Szabó Ottó kézdisárfalvi faragómester, a szükséges faanyagot a kézdialmási Molnár Ferenc biztosította, aki az emlékjel felállításában is szerepet vállalt.
A szombati avatáson az emlékoszlop két oldalán András Zoltán hagyományőrző huszárkapitány és Gergely Lajos hagyományőrző huszár állt díszőrséget. Mindketten a Csíkszéki Gál Sándor Hagyományőrző Huszáregyesület tagjai, az eseményen az Erdélyi Vitézi Rend (EVR) vezetői – Székely Zsolt főkapitány és Ilyés Levente háromszéki törzskapitány – is jelen voltak. Az EVR Kézdiszéki Kapitányságának képviselői mellett esztelneki, kézdivásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, ozsdolai, kézdialmási és kézdisárfalvi hagyományőrzők is megjelentek.
Az ünnepséget Baricz-Jakab István, az EVR kézdiszéki székkapitánya nyitotta meg, majd Székely Zsolt főkapitány mondott ünnepi beszédet, kiemelve, hogy a ferencesek egyik védőbástyája volt Esztelnek, a szerzetesek jelentős szerepet játszottak a település életében. Arról is beszélt, hogy 1951. augusztus 20-án 180 ferencest zártak be Máriaradnára, ahol ki akarták őket éheztetni, de a környező falvak lakói gondoskodtak élelmezésükről. Amikor látták, hogy nem sikerül kiéheztetni, 1952-ben egy részüket börtönbe zárták, harminchét szerzetest pedig Esztelnekre vittek kényszerlakhelyre. Amikor 1964-ben elhagyhatták az esztelneki kolostort, már csak tizennégyen maradtak életben, a zárdatemetőben külön parcellában nyugszanak az ott elhunyt ferencesek.
Ambrus Ágnes, a Történelmi Vitézi Rend kézdiszéki tiszteletbeli székkapitánya Gérecz Attila (1929–1956) Karácsonyi ének a börtönben és Bartók Anikó aszódi költő erre az alkalomra írt versét olvasta fel, amely az emlékoszlopra erősített réztáblára is felkerült. Az emlékjelet Székely Zsolt és Baricz-Jakab István leplezte le, Bereczi István nyugalmazott gelencei plébános áldotta meg. Baricz-Jakab István köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak az újabb emlékjel állításához, az ünnepség lebonyolításához, a résztvevők szállításához. Salamon Balázs esztelneki polgármester köszöntő szavait Ambrus Ágnes tolmácsolta, a koszorúzás után elhangzott a magyar és a székely himnusz. Az ünnepség az esztelneki községházán szeretetvendégséggel ért véget.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
