Fel és le a Nagyvíz mentén

„Abból soha nem lesz egy jó híd” – mondták építése idején sokan Szentivánlaborfalván, de változtattak véleményükön. „Köszönet mindenkinek, még annak is, aki csak szemmel kísérte építésének minden egyes napját, ugyanis az utolsó nagy árvíz szintje két arasznyi távolságra rohant át szabadon és nagy sebességgel az új híd alatt Uzon irányába” – hangzott az elismerés. 

– Kányádi Misi bácsi, falunk legidősebb embere, a régi híd építtetője volt az, aki a szó legszorosabb értelmében minden nap kiment az új hídhoz, látni a maga korszerűségében növekedő építményt – mondták a környékbeleik, most szabad az út rajta alul-felül bárkinek, akár a Harangos-tó, akár a Csere vidéke felé! 

Így igaz ez – bizonygatta és meg is köszönte Misi bácsi különleges szorgalmát Bordás Enikő, Uzon község polgármestere, – akinél a községközpont Uzon település élete, pontosabban jelen eseményei felől érdeklődtünk. 

Szabad most az egész térség látogatása, szabadon elérhető bárhonnan az a turisztikai érdekességekkel és kincsekkel rendelkező térség is, amelyet az Uzon-vidék túraútvonalai című kiadvány összegez, kiadásánál Uzon község önkormányzata bábáskodott 2016-ban.

– Mi a legnagyobb és a legfontosabb hír a jelzett két település életében jelenleg? – kérdeztük Bordás Enikőt.

Bordás Enikő, Uzon község polgármestere. Fotó: Facebook / Bordás Enikő

„Végéhez közeledik a gáz bevezetése”

– tájékoztatott a polgármester asszony. – Jelenleg a kivitelező Illyefalván dolgozik, az egész rendszer rácsatlakoztató platformájának a beöntésén, a munkálatok anyagi hátterét uniós pénzalap biztosítja. Nem felejtette el hozzátenni, hogy Szentivánlaborfalva is részesül a vezetékes gázból, ahol az egyes családoknak csak a kapun belüli költségeket kell törleszteni. Nem szükséges részleteznünk, hogy mennyire javítja a lakosság életszínvonalát ennek az energiahordozónak a bevezetése. – Van és volt igény a gázra – folytatta a polgármester – az eredeti tervben 1846 család igényelte bevezetését, de számuk azóta növekedett, az újabb munkálatokhoz pedig új program szükséges. Volt szó arról, hogy befejeződött az új uzoni óvoda épülete, a beköltözés azonban még várat magára, csak később történhet meg, egyelőre a belső felszerelések és a bútorzat beszerzése folyik. Hasonló gondjaink közé tartozik a bikfalvi ravatalozóház építése is a Templomdomb lábánál, ami már végső szakaszába jutott, de hasonló a helyzet a 300 köbméteres ivóvíztározóval Szentivánlaborfalván.

Gázszerelők

Újabb bikfalvi lépések

Volt szó arról lapunkban, hogy a község önkormányzata évekkel ezelőtt megtette az első lépéseket, hogy az elkövetkezőkben Bikfalva település – építészeti és más jellegű hagyományos kincsei és műemlékei révén – pályázhasson majd és megkaphassa a turisztikai falvaknak kijáró országos címet és elismerést. Ennek érdekében sikerült kiépíteni a települések infrastruktúráját s a tavaly megkezdték néhány fontosabb jellegzetes régi kúria felújítását. Látogatásunk idején a polgármester asszony arról számolt be, hogy sikeres volt az akció, mind a nyolc tervbe vett épületnél felújították a külső, de volt, ahol a belső részt is, és a nyilvántartásba vett nyolc kúria tulajdonosát meggyőzték arról, hogy tartsák tiszteletben ezek eredeti építészeti jegyeit. Megtudtuk, hogy a sajátos építészeti jellemvonásokkal rendelkező épületek felújítása folytatódik. 

1896-ban épült meg a bikfalvi Népiskola, Magyarország fennállásának ezredik évfordulója alkalmával, ezt a monumentális épület homlokfalán levő emléktábla adja az arra járó tudtára. Nem kivétel ez alól a település már régebb műemléki védettséggel felruházott református templomának épülete sem.

A felújított kúriák egyike (Bikfalva)

Bikfalvának „vára” is volt

Feltételezés, hogy ez az egyik legrégebbi építménye a Kövesponk oldalában található Csigavárnak nevezett „létesítménynek”, ahol szájhagyomány szerint „a kígyók gyémántot fújtak”. 

– Azért nevezték Csigavárának a mi várunkat, mert abban volt egy mély kút. Veszély idején a kútba csigalépcsőn ereszkedtek le az emberek s egy onnan kivezető alagúton menekülhettek ki a várból – magyarázta a néveredetet a bikfalvi Ráduly Antal (sz. 1932).

– Én azt hallottam, hogy a kútnak az oldalfalába egy ágyú is be van falazva – egészítette ki az 1979-ben fiatal legényke korú Zoltáni József.

A Bikfalva feletti 942 m magas Kövesponknak egy olyan nyúlványa lejt a falu felé, melyet a Hidegkút- és a Szőkekút-patak fog közre. Története a messzi múltba vész. Nem is csoda, mert soha senki nem kutatta, nem ásta ezt a helyet. Itt található egy keskeny és éles gerincen és hegyorron Csigavára. Elindultunk a szájhagyományokat felkutatni. Több emberöltő hiedelmét őrizte meg néhai Dénes Lajos bácsi, akinek nagyapja is a nagyapjától hallotta, hogy annak idején vár feküdt a hegytetőn, neve Csigavár volt. Az öreg Dénes József, aki 88 éves korában halt el, az első világháború idején mesélte, hogy „a hegytetőn egy kövekkel kirakott kerek gödör volt, abban egy nagyon mély kút, láncos veder volt rajta, míg az egyszer bele nem szakadt a kútba. Sokat küszködtek a környékbeliek, de a kút olyan mély volt, hogy azt onnan soha kivenni nem tudták.” Ráismerünk az idézetben Orbán Balázsnak egy korabeli gyűjtésére, miszerint a gödröt „az óriások kútjának hiszik, melyben arany láncon függő arany veder van elrejtve”. Ő jegyezte fel azt is, hogy a korabeli helyi hagyomány szerint, a vár is az óriások műve lenne, akiknek elrejtett kincseiért eléggé sokat áskáltak ott a bikfalviak. 

Kányádi Mihály

„Várainknál mindenhol ismétlődő óriások regéje azt mutatja, hogy népünk az óriás név alatt a történelmi kor előtti embereket érti, kikről tudomása nem lévén, mytho­szi mesés színben állítja elé képzelme” – írta. A már idézett Ráduly Antal azt is elmondta, hogy Csigavárat valóban a nép hajdanában Óriások pincéje néven emlegette. Orbán Balázs egyébként itt egy őrtorony létezését feltételezte. Közepén üreges romhalom vagy háromölnyire emelkedik ki – írja – s a körülötte heverő meszes kövek bizonyítják, hogy az kőépület volt. Forró mésszel rakott falakról mesélt nekünk a látogatásunk idején 71 éves Giráncsi Miklós. 

– Egyszer beléesett egy állat és beomlott az egész pince – emlékezett. A régiek azt mondogatták, hogy ez a vár összeköttetésben volt a lisznyópataki Barabás várával. 

– Csigavára környéke tele volt mérges kígyókkal – mesélte a Harkó Gyuláné 1979-ben – de olyanokkal, melyek fújták a gyémántot, magasra szöktek, menekülni kellett előlük. Ezeket erősen jól ismerte Ábrán Gyuri bá, aki sok-sok kígyótörténetet tudott mesélni téli estéken. Hogy mennyire megmaradt néhány dolog a régi hagyományokból, arra Ráduly Antal elbeszélése is bizonyíték, aki elmondta, hogy a vár délkeleti oldalán van két védősánc. A kettő között van egy lapos terület, ez a Pihenő. Innen kémlelték a vidéket a várbeliek. 

Negyven emlék-kopja

Csigavárától úgy 500 méterre van egy még kiemelkedőbb csúcs, egy nagy kőrakás: ez volt a jeladó hely, a tűzhely. A régiek úgy mondták, hogy itt gyújtottak jelzőtüzet vész idején a régiek. Itt a lángok a magosba emelkedtek, kapcsolatot lehetett teremteni Szecselevárával, s másokkal is. Nagyon hasonló ez Orbán Balázs elbeszéléséhez, akinek sorait azonban Ráduly Antal nem olvashatta, mert azok csak 2000-ben láttak napvilágot, abban a kiadványban, melyben közreadták Orbán utólagos betoldásait és megjegyzéseit, amit nagy munkájának egy újabb, de soha meg nem jelent kiadása előtt vetett papírra. Íme a szöveg: „A határhegyek magaslatain jelentkező és egymással láttani egybeköttetésben álló őrtornyok vagy váracsok egy kezdetleges haditávirda állomásai voltak, melyből tűz által jelezték az ellenséget. Hogy ez is szokás volt a székelyeknél, mutatja Mátyás király 1463-i rendelete is, melyben meghagyja, hogy a székelyek ősi szokásaként a székely ispán levelével vagy véres kardhordozással hivassanak hadba, ha erre idő nincsen, a kapitányok magas hegyeken gyújtassanak tüzet. Az ily jelzőhelyeken – mond Cserei – (Cserei Mihály erdélyi történetíróról van szó – a szerző megj.), nagy rakás fa volt készletben őrök ügyelete alatt, s azokat tűzhalomnak nevezték... Ily régi székely jelzőtelep lehetett Csigavár is.” Mit lehet ma látni Csigaváránál? – kérdezi az olvasó. Egy mészhabarccsal kőből rakott 3,5 m átmérőjű kör alakú kőtorony falainak romos alapjai és a melléje leomlott magas fal omladékhalma még kivehető. Megfigyelhető az is, hogy a hegy hátsó keskeny nyakát, sok más várunkhoz hasonlóan, kettős mély sánccal vágták át itt is – nyilván védelmi célból. Csigavárat bármilyen irányból nagyon nehéz megközelíteni, a kíváncsiskodónak ajánlatos tehát idegenvezetőt kérni.

Csürös Arnold. Fotó: Facebook / Csürös Arnold

Mesélő Uzon-vidék

Szentivánlaborfalvára hívjuk az érdeklődőket, ahol színes és méretes hirdetés adja tudtára bárkinek, hogy nyár derekán fennállásának 15. évfordulóját szándékszik ünnepelni a szentivánlaborfalvi fiatalok egyesülete, a SZI@. Az ünnepség felől Csürös Arnold képviselőjüktől érdeklődtünk s arra kértük, emeljen ki röviden néhány eseményt az egyesület régebbi tevékenységéből, s szóljon az előttük álló időszak néhány kiemelkedőbb rendezvényéről is. – Létszámuk változó, de általában az ifi egyesület tartja a harmincas állandó lélekszámot. Jelentős esztendő volt a csapat életében a 2020-as, megalakult és folyamatosan tevékenykedik székely népi tánccsoport, melynek fellépései jó alkalmat teremtenek arra, hogy megismerjék a megye számos települését. Vannak állandó tevékenységek, a csapatfejlesztők, a jövőtervezés, tagjai ragaszkodnak a minden évi jutalomkiránduláshoz, de igazodnak a jellegzetes sátoros ünnepekhez is, törekednek arra, hogy megjelenítsék ezeknek jellegzetes és mondhatni sajátos szentivánlaborfalvi sajátosságait, ilyen például a húsvéti locsolás kimondott helyi különlegessége. Számukra fontossággal bírnak a nyaranta rendezésre kerülő SZI@ Napok, amelyet ebben az esztendőben június végére, július elejére rögzítettek. Támogatják a sorra kerülő ünnepi rendezvényeket, falunapokat, részt vesznek a farsangolásokon is. 

– A kapott támogatások mellett igyekeztünk egyfajta hasznot eredményező kürtőskalácssütő csoportot is megalakítani, melynek működéséhez csatlakoztak a felnőttek, táncosaink szülei is. Bízunk benne – folytatta Csürös Arnold –, hogy ez a lendület a jövőben is megmarad és továbbra is aktívan részt vehetünk a település életében, megőrizve mindazt, amit az elmúlt években közösen felépítettünk. Jóleső érzés tudni azt is, hogy mellettünk vannak a szülők és a faluközösség is, akik mindig mindenben támogatnak minket, amit ezúton is hálásan köszönünk. Köszönet illeti továbbá a polgármesteri hivatalt és minden támogatónkat is, akik évek óta segítik tevékenységünket! A SZI@ 15 éves története egyértelműen bizonyítja, hogy a közösségi összefogás, a közösségben gondolkodás és a közös értékek mentén szerveződő fiatalok hosszú távon is képesek aktív és értékteremtő szerepet betölteni egy település életében. Célunk továbbra is összefogni a falubeli fiatalságot és a faluközösséget, továbbfejlődni és gyarapodni, valamint megőrizni mindazt, amit az elmúlt 15 évben 4 generáción keresztül sikerült felépíteni és továbbadni a következő generációknak.

Sikeres unitárius vizsgálószék után (Buzogány Csoma István)

Kányádi Mihálynál

Lapunk külső munkatársával szent­ivánlaborfalvi lakásán találkoztunk, idén lépett a kilencvenegyedik életévébe. Kérésünkre felsorolta a Szentivánlaborfalváról írt helytörténeti munkáit, melyből – mert számos van belőle – egy kivételeset találtunk, amely Szentivánlaborfalva nevezetes személyiségei a 17. századtól napjainkig címmel jelent meg 2025-ben. Ezeknek a személyiségeknek – olykor fényképfelvétellel kísérve – száma kereken negyven. Van közöttük főkirálybíró, kormánybiztos, akadémiai tanár, magyar királyi katonatiszt, több kántortanító, lelkész, plébános, állatorvos, de malomtulajdonos, püspök, főispán, színművész, mintagazda, agrármérnök, és akadémiai tag is teszi büszkévé a falut. Volt szó már lapunk hasábjain arról is, hogy a helyi fiatalok Misi bácsija külön egy-egy emlékkopját állíttatott a településhez kapcsolódó-kötődő személyiségeknek. Számba vette azokat is, akik részt vettek a 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban, a két világháborúban, és az úzvölgyi harcokban is. Az összegezés meglepő volt: utóbbiak száma is negyvenre rúgott, a két bűvös negyvenes szám tiszteletre méltó csoportját adta az aránylag szerényebb lakosságú Szentivánlaborfalva település tovatűnt nemzeti történelmének. Kányádi Mihály elmondta, hogy az emlékkopják állítása során segítséget kapott a SZI@ Egyesület fiataljaitól, és arra kérte és kéri a mindenkori helyi ifjúságot, hogy vegye gondozásába ezeket mint a temető közösségi jellegű emlékeit. Kányádi Mihály elkészíttette a szentivánlaborfalvi temető térképét is, számokkal megjelölve az egyes síremlékeket.

Búcsúzáskor a polgármester megajándékozott az Uzoni hírlap legfrissebb példányaival, melyekben örömmel betűztük a nagyközség tollforgatóinak, polgári elöljáróinak sorait: Beke Mihály András író, műfordító, kultúrdiplomata, Beke György fiának sorait, a helyi lelkészek, pedagógusok és Ambrusné Imreh Anna néprajzi és helytörténeti jellegű írásaival.