Kormányválság és pénzügyekNyomás alatt a lej

3,4 százalékos gyengülés (az április 29-i 5,0937-ről a május 6-i 5,2688-ra) nem jellemző az euró/lej árfolyamra, amely jellemzően egy adott sávban mozog, tekintettel arra, hogy a jegybank stabilitási horgonyként használja. A mostani leértékelődés a tavaly májusinál is jóval nagyobb, akkor a nemzeti bank több mint 6 milliárd eurót költött a nemzeti valuta védelmére.

A dolog hátterében az áll, hogy a politikai válság kialakulásával a befektetők elkezdték eladni román lejben denominált kötvényeiket (ami felfelé nyomta a szuverén kamatokat), és kivonták pénzüket Romániából (ami az árfolyamra gyakorolt közvetlen nyomást), mivel a kivonáskor a külföldi befektetők lejeit devizára váltják, a pozíciójukat megtartó vagy a most vásárlás mellett döntő külföldi befektetőknek pedig védeniük kell eszközeiket. Úgy tűnik, a jegybank többször is beavatkozott, hogy csökkentse az euró/lej árfolyam volatilitását, de az a tény, hogy az árfolyam áttörte a korábban védett küszöbértékeket, azt mutatta meg, hogy az árfolyam leértékelődésére nehezedő nyomás erős volt – ami túl költségessé teszi a beavatkozást a lehetséges haszonhoz képest, figyelembe véve a válság előtti árfolyam túlértékeltségét is.

Hatások

Mivel a devizában denominált hitelek és betétek aránya teljes banki hitel- és betétállományban mintegy 32 százalékra tehető, és ez az arány a 2015 előtti csúcshoz képest (amikor a devizahitelek a teljes összeg több mint 60 százalékát tették ki) viszonylag alacsony, az árfolyamváltozás hatása első ránézésre szerénynek tűnik a gazdaságra gyakorolt hatás szempontjából. 

Ám az euró nem csupán pénzügyi szempontból játszik szerepet a gazdaságban. A bérleti díjak, az ingatlanárak (bizonyos becslések szerint több mint 1 billió dolláros piac), a szolgáltatások és az ipari berendezések jelentős része euróban jegyzett – ami azt jelenti, hogy a lej leértékelődése közvetlenül átgyűrűzik a megélhetési és termelési költségekbe, függetlenül attól, hogy az adott háztartásnak vagy cégnek van-e devizahitele vagy sem.

Egy 3–4 százalékos értékvesztés konkrétan azt jelenti, hogy nőnek a bérleti díjak, nő a telkek, a lakások és az autók ára (ezt euróban teszik közzé a kereskedők, az átváltás a fizetéskor történik meg), de ugyanez magasabb importköltségeket jelent egy, a behozatalnak jelentős mértékben kitett gazdaságban, de magasabbak lesznek a számlák értékei az euróban fizetett szolgáltatásokért is (távközlés, streaming-előfizetések, egyéb havidíjas szolgáltatások), a gyengülő hazai valuta ugyanakkor nyomást gyakorol a nyereségre is, főleg azoknál a cégeknél, amelyek importált nyersanyagokat vagy berendezéseket vásárolnak. És a lista folytatható. A hatás nem teljesen azonnali és nem is egyenletes, de halmozódik, és néhány hónapon belül megmutatkozik az infláció mértékében, felerősítve a már meglévő trendet, tovább gyengítve a fiskális kiigazítások miatt egyébként is nyomás alatt lévő lakossági vásárlóerőt.

A leértékelődés mechanizmusa

A politikai káosz közepette az árfolyamra nehezedő nyomás elsősorban a gazdaságban jelentkező reálkeresletből származik, mivel a szuverén és a pénzpiaci kamatok az elmúlt héten stabilak maradtak. A tízéves kötvények kamata a politikai válság hetében a válság előtt mért 6,69 százalékról mindössze 2–3 nap alatt 7,37 százalékra emelkedett, ami erős sokkot jelentett, hiszen a befektetőknek valószínűleg szükségük volt portfólióik megvédésére. Ugyanakkor a 7,3–7,4 százalékos szint stabilizálódott, majd csökkent a kezdeti sokk időszakában tapasztalt jelentős kivonások után. A három hónapos ROBOR eddig nem emelkedett, az április végi 5,86 százalékon stagnált, ami azt mutatja, hogy a kereskedelmi bankok továbbra is likviditásfelesleggel rendelkeznek. Ugyanez mondható el az egynapos és az úgynevezett overnight finanszírozások kamatairól is. Vagyis nem beszélhetünk szervezett spekulatív nyomásról a bankközi piacon, a bankok nem vesznek fel drágább lejes hitelt euró vásárlására.

Ennek következtében a jelenlegi helyzet arra utal, hogy az árfolyamra nehezedő nyomás az euró iránti tényleges keresletből ered, vagyis a vállalatoktól és a háztartásoktól, az árfolyamra pedig további nyomást gyakorol egy viselkedéspszichológiai tényező.

Egyébként a lakosság és a vállalatok betétei (lejes és euróban denominált) 2026 márciusában 7 százalékkal voltak magasabbak, mint 2025 márciusában, elérve a 673 milliárd lejes egyenleget, miközben a lej alapú betétek 4,9 százalékkal, a devizabetétek pedig lejben kifejezve, 11,9 százalékkal nőttek. A jegybank adatai szerint márciusban a lakosság összesen 269,2 milliárd lej, a vállalati szféra pedig 192,3 milliárd lej betétállománnyal rendelkezett. Ha a következő napokban a rövid lejáratú kamatok hirtelen emelkedni kezdenének, az azt jelentené, hogy a jegybank beavatkozik a piacba azáltal, hogy agresszíven szivattyúzza ki a likviditást a piacról és a bankokból, válaszul a lejjel szemben ún. „short” pozíciókat felvevő (további gyengülésre számító) spekulánsok erőteljes beáramlására. 

Egyébként a Román Nemzeti Bank devizatartalékai 2026. április 30-án 64,83 milliárd eurót tettek ki, ami több mint 2 milliárd eurós csökkenést jelent a 2026. március 31-i 67 milliárd euróhoz képest. Az ország különféle devizákban és aranyban lévő tartalékai április 30-án 78,007 milliárd eurót tettek ki, míg március 31-én ez az összeg 80,278 milliárd euróra rúgott. A 2026 májusában esedékes, devizában denominált, közvetlen vagy a pénzügyminisztérium által garantált államadósság-kifizetések összege körülbelül 1,417 milliárd eurót tesz ki.

Összességében tehát a piacok alakulása arra utal, hogy a nemzeti bank nem alkalmazta a kamatmódosítást mint eszközt, ami megerősíti, hogy a központi bank hagyja az árfolyamot fokozatosan korrigálni anélkül, hogy költséges és bizonytalan hozamú beavatkozásokat hajtana végre.