Májusban két szín találkozása bűvöli el leginkább a gyűjtőt: a frissen zöldülő fű közül előbukkanó hófehér gombák látványa. Míg a hűvös erdők mélyén még csak most ébredezik az élet, a napsütötte mezők már teljes gőzzel termelik a kalaposokat. Május talán a „legcsiperkésebb” hónapunk.
Karcsú csiperke (Agaricus sylvicola)
Neve – sylvicola, azaz „erdőlakó” – pontosan leírja élőhelyét. Leginkább a vastag avarréteget kedveli, legyen az lombos vagy tűlevelű erdő. Városi környezetben ritkán bukkan fel, de ahol az avar megmarad, itt is megjelenhet, például lucfenyők alatt, ahol a lehullott tűlevelek vastag, lassan bomló szőnyeget alkotnak. Nem véletlen, hogy ezekhez a mikroélőhelyekhez kötődik még urbánus környezetben is. Sepsiszentgyörgy területén két ilyen lelőhelyét sikerült idáig felkutatnom.
Tavasz végétől őszig terem, többnyire kisebb csoportokban. Kalapja ritkán nő tíz centiméternél nagyobbra; fiatalon tompán kúpos, néha kissé szögletes, majd lassan kiterül. Bőre selymes tapintású, fehéres vagy halványsárgás árnyalatú. Lemezei sokáig megőrzik sajátos, szürkés tónusukat, majd a spórák érésével rózsásba, végül barnába fordulnak. A tönk, ahogy a név is sugallja, nyúlánk és karcsú, tövénél gyakran enyhén görbült vagy gumósan megvastagodó. A lelógó gallér finom részletei, az alsó oldal pikkelyes díszítése csak a figyelmes szemnek tárul fel.
Ha megvágjuk vagy megdörzsöljük kalapját, tönkjét, enyhe sárgulással válaszol – nem harsányan, inkább visszafogottan, mintha csak jelzést adna. Az öreg példányokon is megfigyelhető a sárgás, okkeres árnyalat. Illata viszont egyértelműbb: kellemes, ánizsos, ami különösen a tönkben érezhető markánsan – a jó szaglású gombásznak ez az illat sokszor már messziről elárulja a gomba jelenlétét.
Bár sárgul, az ehető, jóízű csiperkék közé tartozik. Mégis kevesen ismerik fel biztosan, így ritkán kerül tudatosan a kosárba. Van neki egy ikertestvére, a gumós csiperke (Agaricus essettei), amelytől szabad szemmel nehéz megkülönböztetni. Ez utóbbinak tönkje jellemzően görbült és alja látványosabban gumós. Szerencsére mindkét faj hasonlóan jó étkezési értékkel bír, így a tévedés nem veszélyes. Megjegyzem, egyes források a gumós csiperkét már nem is tartják külön fajnak.
Annál inkább fontos azonban a különbségtétel az ehető és a mérgező sárguló csiperkék között! A kellemetlen, fenolos szag és az élénk, gyors sárgulás legyen intő jel a gombásznak – a karcsú csiperke finomabb tónusokkal dolgozik, színben és illatban egyaránt.
*
Ezzel a 100. megjelenéshez érkezett A város gombái cikksorozat. Köszönöm a Háromszék szerkesztőségének a befogadást, az olvasóknak pedig azt a több mint kétévnyi kitartó figyelmet, amellyel követték a gombák világáról szóló írásaimat. A jubileum nem végállomás, ugyanis képzeletbeli kosarunk még közel sem telt meg: folytatjuk a közös barangolást!
Farkas János
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
