Útkeresés

Az elmúlt másfél, két évtizedben bírálat, számonkérés alig hangzott el az RMDSZ miniparlamentjének is nevezett Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésein. A vezetők beszámoltak, kihirdették az új irányt, a hozzászólók egyetértettek, néha a látszat kedvéért páran enyhébb kritikával is előrukkoltak, a küldöttség tapsolt és megszavazta, amit elé terjesztettek. Most nem így történt. Az RMDSZ korábbi elnöke, Markó Béla keményen számonkérte, hogy a Kelemen Hunor vezette szövetség nyíltan kiállt „az Európa-ellenes útra tért, szabadságjogokat és véleményszabadságokat korlátozó” Fidesz mellett, és ezzel tulajdonképpen szembement 1990-es létrehozatalának alapelveivel is, melyek között a legfontosabbak éppen Európa, a szabadság és az integráció voltak. Markó úgy vélte, a szövetségnek kötelessége lett volna erre az ellentmondásra felhívnia az erdélyi magyar közösség figyelmét; ha megteszi, akkor most talán kevesebben értetlenkednének a magyarországi választás eredménye miatt. Kelemen Hunor az ülés végén adott válaszában azzal védekezett, hogy az RMDSZ-t hol azzal vádolják, hogy nem figyel a közösség akaratára, hol pedig azzal, hogy túlságosan követi azt, és kiemelte, nem fordíthatott hátat annak a magyar kormánynak, amely segítette az erdélyi magyar közösséget.

Megrázta az RMDSZ-t a Fidesz veresége, ám még nagyobb gondja jelen pillanatban a bukaresti politikai válság. Az, amit minden felszólaló, de még Markó Béla is szeretne – hogy újraépüljön az eddigi, Nyugat-barát koalíció –, egyre lehetetlenebbnek látszik. Kormányon maradnának, ám a lehetséges megoldások mindenike legalább annyi kockázatot hordoz, mint esetleges előnyt. Ha egy PNL–USR kisebbségi kormányhoz csatlakoznak, akkor a „népnyúzó” Bolojan mellett folytatják, akinek adóemeléses politikáját a magyar közösségből is sokan elutasítják, ha a PSD-vel menetelnek tovább, azok haragját vívják ki, akik az Ilie Bolojan által meghirdetett reformokban, az állam karcsúsításában látnák Románia jövőjét, Grindea­nu alakulatát pedig kétszínű, szélsőségesekkel lepaktáló, megbízhatatlan pártnak tekintik. Ha egy technokrata vezette kormányhoz csatlakoznak, önmagukkal kerülnek ellentmondásba, hisz az elmúlt napokban többen fejtegették, mennyire életképtelen lenne egy ilyen kormány, elevickélhetne esetleg néhány hónapig, de valós változást, jelentős előrelépést képtelen lenne elérni. Egyelőre egyértelműen csak azt zárták ki, hogy AUR által is támogatott kormányban nem vesznek részt.

Kellemetlen az ellenzéki politizálás, nehéz eredményeket felmutatni, ám ha valóra válik legtöbbek jóslata és nem újratákolható az eddigi koalíció, az RMDSZ-nek jobb lenne a visszavonulást választania. Rendeznie kell sorait, visszanyernie valahogy választói bizalmát és kitalálnia, milyen szövetségre van szüksége az erdélyi magyarságnak, képesek-e ezt a jelenlegi formában, vezetéssel megvalósítani. Az SZKT-n elhangzottak önmaguknak szánt biztatások, hogy máskor is fel tudtak állni nehéz helyzetből, megtalálták a közösséghez visszavezető utat, de az is kiderült, a mostani válság feloldásának mikéntje egyelőre hatalmas talány a szövetség, vezetői számára. Sűrű sötétben keresik az utat és egyelőre pislákoló fény sem látszik.

Fotó: Facebook / RMDSZ