Az első részben górcső alá vettük a demenciát mint betegséget. Reményeim szerint sikerült kellő alapot biztosítani a mai részhez, amelyben a megelőzésen lesz a hangsúly.
Nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy a demencia, főleg az Alzheimer-kór az esetek többségében nagyon alattomosan kezdődik, sok évvel a tünetek megjelenése előtt. Ebből egyenesen következik, hogy a tünetek megjelenésekor temérdek idegsejtnél már „lehúzták a rolót” – más szóval: ahhoz, hogy a betegség tüneteket produkáljon, a károsodásnak már jelentősnek kell lennie.
Azt is fontos tudni, hogy ezek a tünetek hosszú ideig nem mutatkoznak, amennyiben az érintett személy környezete és élethelyzete változatlan marad. Mindennapi rutintevékenységeink olyannyira nem jelentenek szellemi kihívást, hogy betegünk hosszú ideig végzi zsigerből, gondolkodás nélkül mindennapi tevékenységeinek zömét, mielőtt bárkinek is feltűnne, hogy baj van. Viszont a háttérben zajló leépülést az idegrendszer már nagyon nehezen tudja kompenzálni („titokban tartani”, korrigálni), ezért a legbanálisabb változások képesek látványos romláshoz vezetni. Legyen szó akár egy egyszerű megfázásról, folyadékhiányról (mint tudjuk, a betegek nagyon gyakran elfelejtenek inni napközben) vagy netalán egy kórházi ellátásról: ilyenkor az állapot hirtelen nagyon leromlik. Az idegrendszer már nem képes a megváltozott helyzethez alkalmazkodni (a tanulási képességek ugyanis leépültek), már nem maradtak tartalékai, és az eddig csendben lezajlott károsodás most teljes mivoltában megmutatkozik.
Ha ez a betegség ennyire ijesztő, és mi ennyire tehetetlenül állunk előtte, joggal teszi fel a kérdést a kedves Olvasó: nem lehetne inkább megelőzni ezt a nyavalyát? A válasz szerencsére kedvező: de igen! A legújabb kutatások, amelyek túlnyomó részt az Alzheimer-kórra vonatkoznak, kimutatták, hogy az esetek 40 százaléka megelőzhető vagy legalábbis jelentősen késleltethető lenne. Ez azért nem semmi!
Legelőször 2017-ben tett közzé a The Lancet Bizottság egy tanulmányt, amelyben kilenc befolyásolható kockázati tényezőt sorakoztattak fel a demencia esetében. Ez azt jelenti, hogy ezen faktorok javításával csökkenthető a demencia kialakulásának kockázata. 2020-ban újabb három tényezővel bővült a lista.
A megelőzésnek két mechanizmusát különböztetjük meg. Az egyik az, amikor csökkentjük az agy (neuropatológiai) károsodását, vagyis megpróbáljuk megőrizni annak biológiai értelemben vett egészségét. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy megelőzzük a vaszkuláris, gyulladásos vagy a specifikus fehérjék (tau és amyloid) lerakódása által okozott károsodást. Itt elsőként a szív-érrendszeri betegségek prevencióját kell kiemelnem: ide tartozik az elhízás és az ehhez nagyon gyakran társuló cukorbetegség, a magasvérnyomás-betegség, illetve a dohányzás. A rendelőben sokszor elmondom a betegeknek, hogy minden, ami a szívet és az érrendszert károsítja, az ugyanúgy pusztítja az agyat is, a károsodás pedig megtörténik akkor is, ha ezek az alapbetegségek nem vezetnek stroke-hoz. Az elváltozások a hajszálerek szintjén kezdődnek, és hosszú távon bizony a sok kicsi sokra megy elvet követve a tönkrement hajszálérhálózat sok elhalt agysejtet eredményez.
Szintén ebbe a csoportba soroljuk a koponyasérüléseket. Számtalan tanulmány készült a különböző fokú koponyasérülés és demecia kialakulása közötti kapcsolatról. Azt találták, hogy a mérsékelt és súlyos, azaz eszméletvesztéssel járó koponyasérülések 5–15 százalékkal növelik a demencia, azon belül is az Alzheimer-kór kialakulásának kockázatát. Ebben az esetben a speciális proteinek lerakódása játszik szerepet – de nem részletezem, mert demencia nélkül is elfelejtjük ezeket a tudományos részleteket.
Ami talán meglepő lehet, hogy a légszennyezés szintén bizonyítottan emeli a demencia kialakulásának valószínűségét. Na ezt meg hogyan? Hát úgy, hogy a szennyezett levegőben szálló mikroszemcsék bizony az agyszövetben is lerakódnak (nem csak a tüdőben!). Érthető módon a sűrűn lakott nagyvárosok és füstölgő ipari negyedek előkelő helyet foglalnak el a légszennyezettségi rangsorokban, a 2025–2026-os adatok szerint pedig Románia Európa-szinten vezető pozíciót foglal el – sajnos. Az országon belül a mindenkori bajnok Bukarest és környéke, illetve szorosan a nyomában járnak olyan központok, mint Kolozsvár, Jászvásár vagy Ploieşti, esetleg Brassó környéke. Nagybánya is hosszú éveken keresztül volt toplistás.
A demencia megelőzésének másik összetevője a kognitív tartalékok megőrzése, javítása. Magyarul: a szellemi képességeinkre kell vigyáznunk. Például egy fennálló halláskárosodás kezelésével. Ez egy rendkívül gyakori jelenség a demenciával élők körében. Számtalanszor találkozom azzal a problémával, hogy a beteg nem hajlandó hallókészüléket hordani pusztán azért, mert mondjuk kényelmetlen – és hát el is felejti. Ezzel viszont az agyát fosztja meg egy olyan kognitív stimulációtól, aminek a hiánya rohamos leépüléshez vezet, illetve kéz a kézben jár a társadalmi elszigetelődéssel is. Ez pedig már a következő ún. befolyásolható kockázati tényezőnk. Az egyedül élő idős családtagok fokozott veszélynek vannak kitéve! Az intellektuális, értelmes, elgondolkodtató, mély beszélgetések, szociális kapcsolatok olyan létfontosságú elemek az elménk fitten tartásában, amelyet a modern világ semmilyen vívmánya nem képes helyettesíteni. Micsoda szerencse. Egy másik szempontból viszont éppen a modern világ nyit nekünk kaput: a tanulás és iskolázottság felé. A jó pap holtig tanul, ismerjük a mondást. Ha az agyunkat egy izomnak tekintjük, akkor azonnal megértjük, miért kell folyamatosan tanulással edzenünk azt – hogy ne sorvadjon el. A demencia megelőzésében egyrészt a fiatalkori iskolázottság játszik hatalmas szerepet (egy kellően szilárd kognitív alapot biztosítva), másrészt viszont felnőtt- és időskorban is nagyon fontos szellemileg aktívnak maradnunk. A sudoku vagy keresztrejtvény önmagában még nem elegendő.
A két eddig részletezett csoport között van egy átmenet, amelyet a következő három tényező alkot: a fizikai aktivitás (edzés), a depresszió megelőzése és a túlzott alkoholfogyasztás kerülése. Tudniillik ez a három elem megelőző és karbantartó hatással bír mind kognitív, mind biológiai szempontból. Köztudott, hogy a rendszeres mozgás serkenti az agyunk vérkeringését is az izmainkén kívül, emellett direkt módon is gátolja az agysorvadást. Az izommunka alkalmával egy fehérje, a BDNF (brain derived neurotrophic factor) szabadul fel, amely új idegsejtek növekedéséért felelős, főleg az agy bizonyos területein, mint pl. a hippokampusz (memóriaközpont).
A depresszió az agy biokémiai struktúráját változtatja meg, amely gyulladásos folyamatokhoz és ezáltal valódi demencia kialakulásához vezethet. Emellett a betegség következtében sok esetben alakul ki ún. pszeudodemencia, amely az alapbetegség kezelésével sikeresen visszafordítható.
Végezetül a túlzott alkoholfogyasztás: mint tudjuk, az etil-alkohol direkt módon rombolja az idegsejteket, ami már önmagában is elegendő ahhoz, hogy a legfőbb vezérlőközpontunkat gyengítse.
Talán feltűnt a kedves olvasónak, hogy az egészséges táplálkozás nem szerepel külön befolyásoló tényezőként a szellemi leépüléshez vezető úton, pedig több, már említett elemre is közvetlen kihatással van: az elhízásra, a cukorbetegségre, sőt, a depresszióra is (a szervezet teljes szerotoninmennyiségének 90 százaléka a belekben termelődik, nem az agyban). A mediterrán étrend az, amit a szakirodalom ajánl: fehérjében, telítetlen zsírsavakban, rostokban gazdag, változatos étrend. Szintúgy fontos szerepet játszanak bizonyos gyógyszermellékhatások, valamint hiányállapotok, gondolok itt elsősorban a különböző B-vitaminokra, amelyek idegrendszerünk meghatározó „tápanyagai”. Az alvás fontosságára sem tér ki külön a The Lancet Bizottság tanulmánya. Tudnunk kell viszont, hogy a megfelelő mennyiségű és főleg minőségű alvás elengedhetetlen szellemi egészségünk megőrzésének érdekében. Az alvás ugyanis nem csupán a kiegyensúlyozott hangulatban játszik kulcsszerepet! A mély alvási fázisban takarítja el az agy a felhalmozódott kóros fehérjéket: ekkor zajlanak az öntisztítás, öngyógyítás, regeneráció folyamatai.
Dióhéjban talán sikerült összefoglalnom a legfontosabb tudnivalókat ebben a témában. Nem győzöm hangsúlyozni a tudatos életmód szerepét, és azt, hogy mennyivel jobb megelőzni egyes folyamatokat, mint kezelni őket.
Dr. Lukács Imola
neurológus szakorvos
(Külföldi tapasztalattal rendelkező neurológus szakorvosként szívesen vállalok tanácsadást vagy másodvéleményezést ebben a témában. Írjanak bizalommal az imola.neuro@gmail.com e-mail-címre.)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
