Májusban a rétek, legelők elsősorban mezei szegfűgombát kínálnak, ám e faj varázsa május közepére, végére már kissé megkopik. A gombász ilyenkor többre vágyik: kiadósabb, látványosabb, „mutatósabb” fehér gombákat keres, például tenyérnyi csiperkéket vagy akár öklömnyi pöfetegeket.
Szélesszájú pöfeteg
(Lycoperdon pratense)
A szélesszájú pöfeteg igazi világpolgár: az Antarktisz kivételével minden kontinensen otthon érzi magát. Különösen kedveli az ember közelségét: útszéleken, parkokban, sőt, a frissen telepített városi gyepeken is az elsők között jelenik meg egy kiadós eső után. A bolygatást is elviseli valamelyest, a frissen telepített gyepeken viszonylag hamar felbukkan. Termőideje hosszú, májustól egészen a novemberi fagyokig terjed.
Kis méretű faj, 4–5 centiméternél ritkán nő nagyobbra. Alakja gömbölyded, kissé lapított, töve felé elkeskenyedő, gyakran ráncos, mintha egy apró körte bújna meg a gyepben. A külső burkot könnyedén letörölhető finom szemcsék, apró tüskék rétege alkotja. Eltávolítás után ezek nem hagynak rajzolatot a belső burkon. A szemcsék alatt levő fehéres-krémszínű, idősen sárguló belső burok jobbára sima. Belseje két, hártyával élesen elválasztott részre tagolódik: a spórákat tartalmazó, felül elhelyezkedő, nagyobb terjedelmű glebára és a jóval szerényebb méretű alsó, szivacsos „meddő” részre, amely sokáig fennmarad.
Amikor a spórák beérnek, a gomba tetején egy szabályos, viszonylag tág nyílás (egy „száj”) keletkezik. Innen ered a neve is. Ezen keresztül a szél vagy az esőcseppek segítségével távozik a barna spórafelhő.
A legyakoribb pöfeteg városunkban is. Sepsiszentgyörgyön igazi „törzshelyei” vannak, ilyen például az Erzsébet park, a megfigyelések majdnem fele innen származik. Általában magányosan vagy másodmagával terem, de olykor tucatnyi termőtestet is fejleszt. Termőhelyét olykor megosztja a hasonló termetű szürke pöfeteggel (Bovista plumbea) – ez utóbbitól a szabad szemmel is megfigyelhető meddő rész jól megkülönbözteti.
Nem egy csemegegomba, de fiatalon, míg húsa hófehér és rugalmas, fogyasztható. Amint sárgulni, majd barnulni kezd, már nem alkalmas fogyasztásra. Ritkán, csak ínséges időkben kerül a gombász kosarába. Íze jellegtelen, állaga pedig hamar rágóssá válik. Nem véletlen, hogy a népnyelv sem bánt vele túl kesztyűs kézzel: a lófing, lóposz vagy lóposzogó nevek nem éppen egy ínyencfalat képzetét keltik. Inkább tekintsünk rá úgy, mint a városi természet apró díszére, no meg a talaj egészségének szívós őrére, és ha útunkba esik, ne tapossuk el.
Farkas János
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
