Nagybaconi szokás szerint pünkösd másodnapján az első és második világháborúban elhunyt 147 egykori falustárs áldozatvállalására emlékeztek. A harmincötödik alkalommal tartott eseményen a háborút túlélő veteránok közül már egy sem vehetett részt – mind kiköltöztek a temetőbe.
A református templomban Moroianu Anna, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet harmadéves teológusának a pünkösd ünnepéhez kötődő igehirdetésével vette kezdetét az eseménysorozat. A templomtól a református művelődési otthonhoz a nagybaconi fúvósok vezetésével vonultak át az emlékezők.
Mihály Réka, a Benedek Elek Művelődési Egyesület elnöke beszédében emlékeztette a résztvevőket, 35. alkalommal hajtanak fejet a falu hősi halottai előtt. Mint mondotta, 2004-től, mikor születésének 120. évfordulója alkalmából a református imaterem falán emléktáblát avattak, a hősök napján Nagybaczoni Nagy Vilmosról is megemlékeznek. Nemcsak a község, de Erdővidék legnevesebb katonájának pályája közismert a helyiek körében, ezért inkább kevésbé ismert tényeket osztott meg gazdag életéről. Szólt családja származásáról, neveltetéséről, kiváló tanulmányi eredményeiről, tiszti előmeneteléről, miniszteri tevékenységéről, háborút követő meghurcoltatásáról és jogainak helyreállításáról is. Ember maradt a nehéz időkben is: honvédelmi miniszterként nemcsak a fronton harcolók felszereltségén és utánpótlásán igyekezett javítani, de emberséges bánásmódot követelt a zsidó és baloldali munkaszolgálatosok számára, megtiltotta a bántalmazásokat, javította az egészségügyi és élelmezési ellátásukat.
A főtéri parknál Nagy István Csongor, Bacon község polgármestere köszöntőjében úgy fogalmazott, olyan nemzedékről emlékezünk, amelynek tagjai nem maguk választották sorsukat, de a legnehezebb történelmi időszakban, a világháborúk borzalmai közepette a legnagyobb áldozatokat hozták, az életüket adták hazájukért. Nem szabad felednünk azon öreg katonákat sem, akik még egypár éve köztünk voltak, s „könnyes szemmel emlékeztek elesett volt bajtársaikra”. Az elöljáró hasonlóan hősöknek mondta az itthon maradt férfiakat, nőket és anyákat, akik a háttérből álltak helyt.
Nagy Kinga Sarolta, a Konsza Samu Általános Iskola történelem szakos tanára úgy fogalmazott, egyik világháború sem a mi harcunk volt, mindig belekényszerítettek. Évtizedeknek kellett eltelnie, hogy a háború eseményeit átértelmezzék és megmagyarázzák, hogy a küzdelem nem volt hiábavaló, a harctereken elesettek hősök és nem áldozatok voltak. A hazáért, igazságért és szabadságért adták életüket, azért, hogy a világ jobb legyen.
A Simon-Kató Barna református lelkipásztor mondotta áldást követően a nagybaconi fúvósok játszottak, majd a Pásztortűz Egyesület tagjai léptek fel. A művelődési házban Préda Barna néprajzkutató Üvegbe zárt idő címmel tartott előadásában az Incze Lajos fotográfus hagyatékából származó fényképek segítségével szemléltette Háromszék II. világháborús hadtörténelmének néhány aspektusát.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
