Moldvai magyar oktatásMinden lehetőséget megragadni

Valós kép a tanítás hatékonyságáról

Hétköznapi hangulat uralkodott a pünkösd előtti szombaton a Bákó megyei csángó falvakban: a gyermekek ugyanúgy, mint a tanév többi napján, reggel elindultak otthonról, és csak ebéd után tértek haza. Nem az órarend szerinti tanításra mentek, hanem arra a nyelvi mérésre, amely a magyar oktatási programban résztvevő II–XII. osztályosokat érinti. Ezen a napon több mint száz önkéntes is útra kelt, hogy segítse ezt a munkát, amelynek objektivitását az biztosítja, hogy külsősök végzik a mérést. Az önkéntesek közel fele azokból a tanítókból, tanárokból került ki, akik egy adott csángó településen tanítanak, de erre a napra más faluba osztották be őket, illetve a csángószövetség bákói székházában dolgozók köréből. A többiek visszatérő pedagógusok, illetve a csángók élete iránt érdeklődő civilek, köztük huszonnégyen Háromszékről is. Sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi, kézdipolyáni, kovásznai, sepsimagyarósi, erdőfülei, zabolai, esztelneki, csernátoni, torjai önkéntesek nevét olvastam a névsorban, akik ugyanazt a feladatot végeztük, mint a Moldvában már jó ideje tanító pedagógusok, ellenben előzetesen jó felkészítést kaptunk a mérés technikai lebonyolítását irányító, Dumbravénben tanító Majzik Tamástól. 

Az iskolán kívüli oktatási folyamatnak ez az egyetlen értékelése, a gyermekek nem kapnak jegyet, nincs év végi lezárás. Rendszeresen járnak a délutáni magyar órákra és jó lenne látni, hogy egyéves távlatban a gyermek egy évvel korábbi önmagához képest mennyit fejlődött – tájékoztat Hegyeli Attila. Erre kidolgoztak egy olyan mérőeszközt, amely kezdettől azonos a szerkezetében és nehézségi fokában mindig ugyanolyan. A négy fő kompetencia szempontjai szerint ellenőrzik a gyermekek magyarnyelv-tudását, azt szeretnék megtudni, mennyire érti a gyermek a leírt magyar szöveget, mennyire tud ő maga írni magyarul, mennyire érti a magyar beszédet és mennyire tud ő maga beszélni. Mindenik próbát külön-külön értékelik egy adott táblázat alapján. A programvezető szerint ez egy viszonylag objektív eszköz, amellyel követhető a gyermekek egyéni fejlődése egy-egy kompetenciaterületen, de falvanként is összehasonlíthatóak az eredmények a korábbihoz képest, hogy adott településen belül melyik kompetencia hogyan változott egy esztendő alatt. Ennek alapján tudnak módszertani tervet készíteni a következő tanévre, hogy mire kell jobban odafigyelniük a pedagógusoknak. 

Bár az MCSMSZ oktatási programjában több mint kétezren vesznek részt, a nyelvi mérés nem érinti az óvodásokat és az elsősöket, nem mérik a Csíkszeredában, Gyimesbükkben, Gyi­mesfelsőlokon, Kosteleken tanulókat, a szövetség egyetemista ösztöndíjasait. Idén huszonkilenc településen 978 diák magyar nyelvi tudását mérték, a Bákóban román állami iskolában tanuló, a délutáni magyar oktatásra járó középiskolások a települési mérőközpontokba voltak szétosztva. A feladatokat adott időkeret között kellett megoldani, az írásnál az elemi osztályosoknak legkevesebb negyven szóból álló szöveget kellett írniuk, a nagyobbaknál nyolcvan szó volt a minimum.

Pusztinán sok gyermek hoz otthonról magyar szavakat

Megfogta a szívemet ez a hely és a gyermekek

A mérésre önkéntesnek jelentkező erdőfülei Kovács Boglárka Moldvában tanító ismerőseitől hallott először az MCSMSZ oktatási programjáról. Első alkalommal Lujzikalagorba vitte útja, majd még egyszer visszatért Moldvába. „Eljöttem, hogy szétnézzek, teljesen megfogta a szívemet ez a hely és a gyermekek.” Annyira megragadta őt az itt élő emberek közvetlensége és a gyermekek szeretete, hogy ősztől szeretne egy csángó faluban tanítani. Jelentkezett, bízik benne, hogy sikerül és az oktatás lesz a hivatása. Szülei, nagyszülei nem örvendenek annak, hogy távol kerül tőlük, de támogatják, a barátai csodálkoznak, hogy ezt az utat választja, de egy kicsit büszkék is rá. 

Az önkéntesség, a gyermekekkel való foglalkozás Boglárkánál nem előzmény nélküli, szülőfaluja református gyülekezetében aktívan részt vesz a közösségi programok szervezésében, a bibliahetek, az ünnepi műsorok lebonyolításában, egy időben bekapcsolódott a nagybaconi IKE tevékenységeibe is. A nyelvi mérésen Lábnyikba osztották be, ahol az írásbeli próbákra – olvasott szöveg értése, hallott szöveg értése, írásbeli készség/fogalmazás – a középiskolások csoportját kapta, a beszédnél harmadikosokat és negyedikeseket hallgatott meg és értékelt, ahogy öt percig szabadon beszélnek egy kép alapján. A középiskolások szinte rutinosan oldották meg a feladatokat, ők az előző méréseken is részt vettek, többségük óvodáskorától jár magyar órára, a beszéd is könnyebben megy a lábnyiki gyermekeknek, mert ők még hallanak magyar szót a családban.

A csíkszentkirályi Udvari Balázs is tervezi, hogy jelentkezik az oktatási programba, tavaly is részt vett a nyelvi mérésen, idén ugyanott, Szászkúton végzett önkéntes munkát. A számítástechnikai szakember úgy véli, taníthatna az V–VIII. osztályosoknak programozást és számítógépkezelést, az oktatás nem áll távol tőle, jelenleg is van magántanítványa. Szászkúton azt tapasztalta, hogy a gyermekek nehezen tudnak összefüggő mondatokban beszélni, néhány eset kivételével a családban nem igazán van, akivel tudnának beszélni magyarul. Tizenhat gyermek vett részt a felmérésen, egyesek csak néhány hónapja járnak magyar órára, mások öt-hat éve. 

Külsőrekecsini gyermekek feladatmegoldás közben

Míg Magyarfaluban jómagam azt tapasztaltam, hogy a szóbeli próbán – amelyen egy, a diák által négyből kiválasztott kép alapján kellett öt percig szabadon beszélni – legkevesebb 36, legtöbb nyolcvanhét magyar szó hangzott el a középiskolások csoportjában, a szászkúti elemisták és gimna­zisták körében tizenöt-tizenhét volt az átlag. A képen szereplő jelenettől függően a diákok sokszor használták a színeket kifejező szavakat, a kölök, leánykacska, ház, ablak, bicikli, tanár, virág is többször előfordult, de mindenik csak egynek számított, általában az első két-három percben mindent elmondtak a képről, amihez volt magyar szavuk, utána kérdésekkel kellett segíteni a továbbhaladást.

Hegyeli Attila keresztlánya, a brassói Keresztes Tímea már gyermekként belenőtt a csángóföldi önkéntességbe, amit a lábnyiki táborokban megtanult, azt később foglalkozásvezetőként továbbadta a táborozóknak. Jelenleg másodéves fogorvoshallgató Marosvásárhelyen, a nyelvi mérésre Lévay Zsuzsa egyetemi kollégájával érkezett, mindketten Magyarfaluba kaptak beosztást. Itt a gyermekek többsége legalább a nagyszülőkkel beszél otthon magyarul, de Tímea szerint azokban is megvan az akarat, a törekvés, hogy éltessék ezt a kultúrát, amibe beleszülettek, akik a családban nem hallanak magyar szót. 

Az egyetemista lány hálás azért, hogy részt vehetett a nyelvi mérésen és azt mondta, meggyőződött arról, hogy van értelme a tanárok munkájának. Választott hivatását összehasonlította a magyar oktatási programmal, szerinte mindkettőnél fontos a bizalom, valamint az, hogy maradandó nyomot hagyjanak. „Bizalmat, barátságot tudunk adni egy gyermeknek, hogy az egészség fontos, az orvosok csak a jót akarják, ezt a pozitív nyomot kívánom meghagyni bennük. Ugyanaz van a magyar oktatási programmal is, ha látják, hogy szeretik, elfogadják őket, akkor jönnek, és van olyan gyermek, aki évek óta visszajár magyar órákra és ez nem véletlen. Nem biztos, hogy a meleg ételért, hanem egy mosolyért, a tanítójáért.”

Kovács Boglárka tervezi, hogy ősztől Moldvában tanít

Ajánlom másoknak is...

Amikor a zenepedagógiát végzett, margittai származású, a Szilágyságban nevelkedett, tizenegy éve Diószegen tanító Kiss Sámuel megtudta, hogy sepsiszentgyörgyi vagyok, a Plugor Sándor Művészeti Líceumban eltöltött hét éve kapcsán azt mondta, ez a város a szívéhez nőtt, itt mindent megkapott, amit egy diák megkaphat. És azt sem felejti, hogy amikor tizenkettedikes korában a család Zilahra költözött és az utolsó középiskolai évében román tannyelvű iskolában tanult és érettségizett, hálás volt azért, ahogyan sepsiszentgyörgyi tanárai felkészítették. 

A feleségével együtt Diószegen tanító pedagógus korábban az elemis és gimnazista diákokat oktatta a Magyar Házban, jelenleg csak az óvodásokkal foglalkozik, a nyelvi mérésen Nagypatakon vett részt. Azt tapasztalja, a csángó falvakban évről évre romlik a nyelvi állapot, a gyermekek egyre kevesebbet szólalnak meg magyarul, a világpolgárrá válás és sok más hatás éri őket. Találkozott olyan gyermekkel is, aki azért akar megtanulni magyarul, hogy értse a szülei beszédét, amikor magyarul beszélnek, de ez nagyon ritka, magyar szót inkább csak a nagyszülőktől hallanak.

A személyes vonatkozású, hogyan tovább? kérdésre Kiss Sámuel azt mondta, ameddig lehetőség van, maradnak. „Új helyszín, új környezet által az ember megismeri önmagát, találkozik egy másként gondolkodó világgal, olyan emberekkel, akiknek a magyar nyelv és identitás választás, nem beléjük nevelt, beleszületett dolog, tőlük függ, hogyan vélekednek magukról ebben a tekintetben, nyelvi vonatkozásban is. Ez mindenképpen nagyon jó tapasztalat, ajánlom másoknak is.”

Mintha összebeszéltek volna, az egy éve Csíkfaluban tanító székelyudvarhelyi Kovács Boglárka is úgy véli, érdemes kipróbálni ezt a feladatot, részt venni a moldvai magyar oktatási programban, „itt a tanárság legszebb napjait lehet megélni”. A spanyol–angol szakos tanár egyetemi évei alatt cserediákként Spanyolországban tapasztalta meg, hogy mit jelent a magyart idegen nyelvként tanítani és ezt a szabad, innovatív módszert szerette volna kipróbálni itthon. Meg is találta a helyet, ahol erre lehetősége van, Csíkfaluban szakmailag és egyéni elvárások terén is jól érzi magát. 

Kiss Sámuel tizenegy éve tanít Diószegen

Anyanyelv vagy idegen nyelv?

A 2000-es induláskor opcionális óraként kérhették a szülők az iskolai magyar órákat gyermekeik számára, akkor még az anyanyelv módszertana szerint tanították, a gyermekek otthonról hozott magyar nyelvismeretére lehetett alapozni. Később, a csángó falvakban tapasztalt nyelvvesztés miatt az idegen nyelv tanításának módszertanát vették át, ezt alkalmazzák jelenleg is, ellenben a törzsanyag részeként, vagyis aki a tanítási ciklus elején – előkészítőben, ötödikben, kilencedikben – megkezdi a magyar nyelv tanulását az iskolában, annak a ciklus végéig kötelező tantárgy. Nem nyelvtanközpontú, nem a nyelvtan felől közelítik meg a nyelvtanulást, nem házifeladatos, nem épít az otthoni tanulásra, mert ez nem működne, hanem nagyon élményalapú és minden egyes gyermek nyelvi szintjéhez igazodik – magyarázza Hegyeli Attila. Szerinte az iskolai tantervekkel általában az a probléma, hogy azt feltételezik, egy adott osztályban a korábban tanított ismereteket a korosztályának megfelelően minden diák elsajátította, nem térnek vissza olyan alapismeretekre, amelyeket már tudni kellene, és ezért egyesek lemaradnak, hiszen nincs, amire építeniük. Hegyeli szerint ez a nyelvtanulásban teljesen lehetetlen, itt egyénre szabottan kell odafigyelni a gyermekekre. 

Amiatt, hogy elnevezésében magyar anyanyelv a tantárgy neve, hatékonyabb, mintha opcionális idegen nyelvként neveznék meg, mert akkor be kellene tartani a törvény szerinti minimális létszámot, hogy tanítható legyen, míg az anyanyelvet választó diákok száma, osztályon belüli aránya nem befolyásolja a magyar nyelv oktatásának törvényes keretét – részletezte az oktatási program vezetője. Példaként említi Szászkútat, ahol kevés a katolikus gyermek, és mindössze harminc százalékuk jár a programba, mert ez viszonylag új helyszín, hat évvel ezelőtt kezdték az oktatást – mondotta Hegyeli Attila. 

Keresztes Tímea gyermekkorától részese a moldvai csángómagyar közösségi munkának

Ott is lépni kell, ahol senki nem tud magyarul

Kétkedve fogadom a moldvai magyar oktatási program vezetőjének kijelentését, miszerint ott is jelen kell lennie a csángószövetségnek és magyar oktatást kell indítani, ahol senki nem tud magyarul, de Hegyeli Attila komoly érveket sorakoztat fel, és egy konkrét példát is elmesél. Tavaly a Bákó közeli Sóspatak iskolájának igazgatója és a polgármester megkeresték a Moldvai Csángómagyarok Szövetségét, és arra kérték a szervezetet, településükön is indítsa el a magyar nyelv oktatását. Bérmentve felajánlották a gyermeklétszám csökkenése miatt használaton kívül lévő iskolaépületet, jelenleg ötven óvodás és iskolás gyermek részese az MCSMSZ délutáni programjának. Sóspatak katolikus falu, néprajzi és történelmi leírások szerint legalább százötven évvel ezelőtt befejeződött az asszimiláció, mégis vannak, akik gyökereiket keresik, vagy egyszerűen csak arra szeretnének választ kapni, ők miért mások, mint az őket körülvevő ortodox közösségek. Ha dédapja, ükapja tudott magyarul, ő miért nem tud, a vallása miért más? S tán még az is kecsegtető, hogy az ovisokkal és az iskolásokkal délutánig foglalkoznak, ebédet kapnak és közösségben tölthetnek el értékes időt. 

„Mindig a praktikum az, hogy az óvodában megszervezzük a délutáni ovit, tizenkettőkor elvesszük a gyermekeket az állami oviból és délután négyig, fél ötig programokat szervezünk, közben a szülők dolgozni tudnak, mi enni adunk a gyermekeknek, altatjuk, ez a praktikus oldala a történetnek. Egy kisebbségi oktatás ilyenfajta szolgáltatásokból is mindig adjon többet, mint a többségi oktatás, mert akkor lesz vonzó, akkor lehet a szülőknek olyasmit nyújtani, ami miatt praktikus értelemben is megéri ez. De ne mondja senki, hogy például egy hetedikes kamasz mindennap elmegy úgy magyar órára, hogy az neki nem kötelező, csak azért, mert ott kap egy meleg ebédet. A közösségi élmény is nagyon fontos” – nyomatékosítja Hegyeli Attila. 

A magyarfalusi Magyar Házban naponta több mint száz gyermek fordul meg

Új befogható településeket is megjelöl a leendő magyar oktatási helyszíneket feltüntető térkép, ezekre is rákérdeztünk. Közelebbről legalább hat-nyolc település van az MCSMSZ látókörében, ahol lépni szeretnének, köztük Berendest, Nagyrekecsin és azok a Bákó megyei városok, községek, ahol katolikus közösségek élnek: Ónfalva (Onești), Mojnest (Moinești), Kománfalva (Comănești) Törökhíd (Vadu Turcului). A Gorzafalvától keletre fekvő Bahánán volt korábban magyar oktatás, de ott albérleti problémák miatt az oktató nem maradhatott, jelenleg a szomszédos Újfaluval és Szitással közösen oldják meg a gyermekek tanítását, tervezik, hogy ősztől minden óvodást elhelyeznek Bahánán, és akkor ott is állandósulhat a magyar oktatás. 

Vajon bevehető-e az északi Szabófalva és a többi északi csángó falu? Ez amiatt kérdés, mert a csángószövetség több alkalommal próbálkozott a magyar oktatás elindításával, de mindannyiszor falba ütközött – mondta kérdésünkre Hegyeli Attila. „Az északi csángó települések mindig nagy falatnak számítottak, Perka Mihály tanár úr volt, aki utolsóként próbálkozott, de súlyos fenyegetés miatt abbahagyta a munkát, a csángószövetség pedig nem jutott eredményre ezen a téren. Ettől eltekintve folytatni kell a párbeszédet a helyi illetékesekkel, mert itt katolikus magyar emberek és leszármazottjaik élnek. Mindenhol, ahol olyan asszimilációs folyamatok zajlottak, ami hasonló a csángóföldihez, ott a magyarságnak jelen kell lenni akkor is, ha lezárult az asszimiláció. Például az említett Sóspatakon, ahol senki nem tud magyarul, mégis igény van arra, hogy megismerjék és megtanulják őseik nyelvét. Ott lépni kell, e tekintetben egyetlen lehetőséget sem szabad elszalasztani.” 

Sulyok Tamás köztársasági elnök elnöki ezüst érdemrendet adományoz a pusztinai Mátyás Mónikának. Fotó: Facebook / Dr. Sulyok Tamás

Kapunk és adunk

Minden, amit a magyar állam a moldvai csángó magyarok oktatása, értelmi és gazdasági felemelkedése érdekében tesz, az megtérül – mondta lapunknak Polgár László, az MCSMSZ elnöke. Úgy véli, a magyar nyelv oktatása által, az egyre szélesebb kapcsolatok révén a magyar nemzethez tartozás érzését sikerül egyre szélesebb körben elterjeszteni, és a szövetség legnagyobb, legjelentősebb húzóerejű programja, a magyar oktatás jó úton halad. A vallásügyi, a hagyományőrző, a szociális, a kulturális területek mellett a magyar nyelv oktatása a legfőbb megtartó­erő, ezek erősítése a legfőbb célja a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének – mondotta Polgár László. 

Kérdésünkre, hogy mire számít az MCSMSZ az új magyar kormánytól, bízhatnak-e a programjaik további finanszírozásában, Polgár László elmondta, még túl korai megítélniük a Magyar Péter vezette kormány ez irányú lépéseit, mivel csak szándéknyilatkozatokat hallottak, de ezek alapján bíznak abban, hogy a csángó ügy továbbra is fontos lesz Magyarország számára. 

Talán jelzés, talán nem: a pünkösdi búcsú alkalmával az egész magyar nemzet nevében mondott köszönetet és adományozott elnöki ezüst érdemrendet Sulyok Tamás köztársasági elnök a pusztinai Mátyás Mónikának azért, hogy „tanulmányai végeztével Csángóföldre visszatérve a moldvai csángók között tanítja és viszi tovább a magyar nyelv örökségét”.