Számtalan apró tényező befolyásolhatja egy válogatott teljesítményét a világbajnokságon. A június 11-én kezdődő futball-vb előtt ezekbe a kulisszákba segít bepillantani a norvég szövetség délvidéki származású logisztikai menedzsere, Kubát Igor, akivel emlékekről, sorsszerűségről és „megbuherált” ablakokról is beszélgettünk.
– Mi az első élménye a futball-világbajnokságokról?
– Az 1970-es mexikói vb döntője. Élénken emlékszem, amint a brazilok 4–1 re megverték az olaszokat, leginkább a csapatkapitány, Carlos Alberto által rúgott negyedik gól maradt meg. 1998-at követően aztán valamennyi világbajnokságon jelen voltam, leszámítva a legutóbbit, a katarit, mivel nem tudtam azonosulni az ottani emberjogi állapotokkal. Mindegyik nagy élmény volt a maga nemében. Logisztikai menedzserként most megyek első alkalommal vb-re, miután Norvégia – 16 éve dolgozom nekik – 28 esztendő után került ki a döntő tornára. A vb-re kijutott 48 csapat közül egyetlen olyanként utazom, aki külföldiként végzi a logisztikai menedzseri munkát egy olyan ország szövetségénél, ahol egyetlen percet sem élt. Hozzátéve: miután a jugoszláviai háború elől menekülő ágrólszakadtként érkeztem 1993-ban Svédországba.
– Ilyen körülmények között végképp indokolt a kérdés: hogyan kerül egy délvidéki menekült a Norvég Labdarúgó-szövetség látókörébe?
– Hajlamosak vagyunk alulértékelni azt a szerepet, amelyet a szerencse nevű faktor – de nevezhetjük sorsszerűségnek is – játszik az életünkben. A munkához, amit végzek, elsősorban nem képesítés kell, hanem rátermettség, habitus, mentalitás, és persze a nyelvtudás sem árt, én hét nyelvet beszélek. No meg az idők során kialakított kapcsolatrendszer. A norvég válogatottnak volt korábban egy szlovákiai magyar származású logisztikai menedzsere, Zsoldos László, aki szomszédomban lakott Stockholmban. Hosszú éveken át dolgozott velük, és egyszer, amikor a norvégok barátságos mérkőzést játszottak Szkopjéban a macedónokkal, megkérdezte, lenne-e kedvem elmenni vele, segíteni a norvég médiának. Természetesen vállaltam, így kezdődött. Aztán Laci sajnos megbetegedett, öt évre rá meg is halt, a temetésén elhangzott búcsúbeszédem után odajött hozzám a norvég válogatott képviselője, és megkérdezte: folytatnám-e a Laci munkáját?
– A sporthoz való közeledést az is elősegítette, hogy sportban, sportból élő család fia, aki kezdetben maga is ezen az úton indult el. Hogyan, merre kanyarodott az életpályája?
– Édesapám, Kubát János asztalitenisz-edző volt – Európa-bajnokot is nevelt Korpa István személyében –, egyben nagyvonalú, sokoldalú szervezőkészséggel megáldott ember, amiből talán én is örököltem valamennyit. Többek között három sakkolimpiát rendezett, annak idején ő hozta vissza Bobby Fischert a „forgalomba”, amikor Borisz Szpasszkijjal játszott a volt Jugoszláviában. Közben a görög asztalitenisz-válogatott szövetségi kapitánya is volt. Én is pingpongozni kezdtem Zentán, serdülőválogatottságig vittem, 1986-ban pedig átvettem a zentai asztaliteniszklub irányítását. Többek között az a Boros Tamara is a tanítványom volt, aki tíz éven át vezette az európai ranglistát, ma a német felnőtt női válogatott edzője. Miután azonban 1993-ban, a háborús behívó előli menekülésem után két évvel megkaptuk a svédországi befogadási engedélyt, rá kellett jönnöm, hogy pingpongból nem tudok megélni Svédországban, a végzett mesterségem, az erdészet műveléséhez pedig messze északra kellene költöznöm. Így turizmussal kezdtem foglalkozni, az Igman Resort nevű vállalkozásom elsősorban a bosnyák menekülteket célozta, akik ’93 környékén százezres nagyságrendben érkeztek Svédországba. Mi tagadás, nagyon jól bevált az üzlet, aztán nyitottam még egy irodát, amely a svédeknek kínált utazásokat Horvátországba.
– A szálláscsinálás egy vb-re mikor kezdődik? Mindjárt a kijutás másnapján?
– A vb-sorsolást követően, miután kiderült, ki hol játssza majd a csoportmeccseit, vagyis valamikor 2025 decemberének közepén a norvégok csapatmenedzsere, a biztonsági menedzser és még valaki kiutazott Amerikába megnézni a helyszíneket. A csapatmenedzser a helyszínen szembesült azzal, hogy bár a FIFA kijelölte a szálláshelyeket, edzéshelyszíneket, nem biztos, hogy minden annyira simán fog menni. Még Amerikából felhívott: függetlenül attól, hogy bár papíron nem lenne szükség rám, nagyon szeretné, ha én is részt vennék a szervezésben. A csapatok ilyenkor egy edzőtáborban telepednek le, a norvégok az észak-karolinai Greensborót választották a kínálatból, körülbelül két óra repülőútra New Jersey-től és Bostontól, ahol a csoportmeccseit játssza majd a válogatott. A szállodák terén nincs sok választási lehetőség, a FIFA lefoglal három-négy szállodát a meccshelyszíneken, illetve a térségben, abból lehet válogatni. Ezeket a szállodákat viszont érdemes megnézni, az egyik például egy kaszinóban van, ami természetesen szóba sem jöhetett. Haiti például azt választotta, biztosan jól akarják érezni magukat.
– Ha viszont adottak a szállodák, milyen mozgástere van egy logisztikai menedzsernek?
– A szállásválasztás csak az egyik szegmense a munkámnak, a java a helyszín kiválasztása után kezdődik. Van egy körülbelül 80 pontos listám, az ebben foglaltakra különösen érzékenyek a norvégok. Az egyik legfontosabb aspektus, hogy a küldöttség által használandó valamennyi helyiségben egységesen 21 fok legyen. A csapat érkezése előtt három órával hőmérővel a kezemben mind a 60 szobát – ennyi fős a küldöttség – be kell járnom, és gondoskodnom a 21 fokról. Megnézem, kiürítették-e a minibárt, csak a stábnál maradhat a kínálat. Mindegyik szobában lehúzom a toalettet, ellenőrzöm, működik-e a csap, majd megnézem, hogy nyithatók-e az ablakok. Volt eset, hogy az egyik játékos zárt ablaknál egyszerűen képtelen volt elaludni. Abban a valenciai szállodában viszont biztonsági okokból – a 22. emeletről volt szó – nem voltak nyithatók az ablakok. Mitévő lehettem volna? Szereztem egy mesterembert, aki titokban megbabrálta az ablakot, távozáskor pedig „visszaszerkesztette”. De millió más dolog is van: a masszázsszobának szánt helyiséget ki kell üríteni, ugyanakkor gondoskodni, hogy legyen bent kéznél 40 törölköző. Átlagos esetben a norvégok két szertárossal utaznak, a vb-re viszont négyen mennek. Velük megy tízezer kilónyi szertáranyag, mivel arra számítunk, hogy legalább egy hónapig kint lesz a csapat. Az erre a célra szánt szobáknak megfelelő méretűeknek kell lenniük, hogy mindent be tudjanak fogadni, ugyanakkor az első szoba közvetlenül a lift mellett kell, hogy legyen.
– Adódik a kérdés: a világklasszis Haaland például milyen szobára jogosult a norvég hierarchiában?
– A norvégoknál – de ez a skandinávokra egyformán érvényes – roppant fontos elv, hogy mindenki egyforma besorolású. Ha standard szoba áll rendelkezésre, akkor mindenki számára az, ha meg sikerül kibokszolnom egy szállodánál deluxe szobákat, akkor mindenkinek deluxe jár. A sztárság sok más aspektusban érvényesülhet, például abban, hogy amikor nem Norvégiából érkeznek egy adott mérkőzésre, a neves játékosok saját géppel utazhatnak. A helyszínen viszont semmilyen megkülönböztetés nincs. Étkezéseknél például egy hosszú, íj, vagy ék alakú asztalnál ülnek a játékosok, a szállodában mindenki ugyanaz a kategória. Logisztikailag nagy különbséget jelenthet a biztonság kérdése: Haalandot például százak várják a szálloda bejáratánál, miatta rendszeresen extra biztonsági embereket szoktunk alkalmazni. Ha szállodának van hátsó bejárata, akkor az első bejáratnál elegendő egy-két biztonsági ember, emeletenként, ahol a játékosok és a stábtagok laknak, három. Mert volt rá példa, hogy egy tehetősebb szurkoló a drága szállodát is kifizette, csakhogy a közelünkben lehessen, esetleg oda tudjon jutni az emeletre, ahol mi lakunk. Én megpróbálom elintézni a szállodákkal, hogy az adott emeletre senki más ne kerülhessen, csak mi. A németek, ha csak rajtuk múlik, általában az egész szállodát lefoglalják, a brazíliai világbajnokság alkalmával külön szigetet létesítettek a számukra, ahova szállodát építettek nekik.
– A 80 ponton túl logisztikai szempontból mit tart a siker legfontosabb előfeltételének?
– Egy helyszínen a nyugodt pihenéshez, a megfelelő étkezéshez szükséges feltételek megteremtése a legfontosabb. A vb- és Eb-selejtezőkre mindig viszünk magunkkal egy szakácsot, a kiszemelt szálloda iránti egyik legfontosabb elvárás épp az, hogy neki bejárása legyen a konyhába. Egyszer Finnországban ezt higiéniai okokra hivatkozva nem engedélyezték, ezért másik szállodába mentünk. Amerikába négy szakáccsal utazunk, közülük hárman a világbajnok norvég szakácsválogatott tagjai. A mi főszakácsunk dönti el a vb alatt, hogy ki mit fogyasszon. Ugyanakkor nagyon sok sajátos ételt visznek magukkal, mint például a tonhalpástétom vagy a lekvár, olyan dolgok ezek, amelyekhez hozzászokott a norvég gyomor.
Kubát Igor
Idegenforgalmi szakember, 2010 óta a norvég labdarúgó-válogatott – és több európai klubcsapat – logisztikai menedzsere. A vajdasági Zentán született 1960. július 18-án. Szülővárosa Mosa Pijade gimnáziumában érettségizett 1978-ban, 1982-ben diplomázott a belgrádi erdészeti egyetemen. Nős, három gyermek édesapja, egy unoka nagyapja.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
