Lenkefi-Deák Réka kiállítása visszaút az időben, hiszen rejtett önreflexiónak az életútját tapogatjuk le. A tárgyiasított emlékképek mögött belső történések rejtőznek, de úgy modellezi a személyesen megélt valóságot, hogy a befogadó belehelyezkedik képi kontextusaiba és magáénak érezheti azt.
A kiállításon egy erős női nézőpont fókuszából láthattuk a képek mellett installációk teremtette színpadias tereket. Egy folytonos képsorba a női lét teremtette szimbolikus jelmeztár úgy épül be, hogy az életút egy-egy stációi elevenítődnek fel. Ez a kiállítás egy összetettebb néző és alkotó társasjátékát teremti meg. Belépve a kiállítótérbe a szimbolikus öltözéktár hatásos ruhadarabjai hívnak magukhoz. Közben a kiállítótér centrumában női testet öltött piros selyemruha a textillel bevont ezerkétszáz karika cellafalával el is választ a szimbólumtól. Érezzük, hogy a tárgyak teremtette női sorsok aurája kijelölik a mi határainkat is. Itt csak a bekukucskálás gesztusával élhetünk. Habár a vörös ruha bent van, mégis az ő izzó szenvedélye nő fölénk. Így az alkotásnak is tekinthető kordon a válaszfal mindkét irányba védelmet nyújt. Őrzi az alkotás szentségét vagy érzéki csábító erejét, egyszerre rituális szakralitás vagy kitárulkozó bujaság.
Az alkotó a kézdivásárhelyi kiállításon az egy teremből álló kiállítótérben jelenetek felépítésére, a nyitott tér intimebb kialakítására törekedett. Így a kalitkában őrzött piros ruha mellett egy boudoirszerű sarok alakult ki, ahol a nő színpadi kelléktára kapott helyet. A képfelületre akasztott női ridikül és nyakékek érdekesen alakítják át a művészeti ágak közti párbeszédet. Az akár használható és művészettörténeti korokra rájátszó alkotások itt képként kezdenek élni. Ki is követelik a nézőktől a képnek járó érintetlenség autonómiáját. A háromszög formára rendezett nyakéken szereplő merevlemezek az alkotó szerint kicserélt számítógépek elemei. Beavatás nélkül a néző ezt a mögöttes utalást nem tudja, de Lenkefi-Deák Réka úgy építi tárgyi világát, hogy az újra hasznosított tárgyak magukban hordoznak valamilyen előzetes tudást, kódrendszert. Korunk tékozló hulladékhalmozására több gesztussal hívja fel a figyelmet. A kilapított, fémhatású kávépasztillák egy tüll alapon báli szoknyává avatódnak. A sorozatosan ismétlődő fogyasztási szokásaink művilága a kreatív ötlet újratervezésével egyéni életet kap. Tanítja, hogy az elegancia mögött a gondolatgazdag üzenet és a manuális precizitás együttese teremtő erő tud lenni.
A kézdivásárhelyi kiállítótér oldalajtója ilyen üzenetet még egy kiállításon se kapott, mint most. A falról textilképként lelépő fátyol egy bábun menyasszonyi ruhaként teljesedik ki. A földön szétterülő fátyol a vörös ruhás installáció ellentétként itt a nyitott térben kiszolgáltatott állapotra mutat rá, hiszen a figyelmetlen néző, ha rálép, beszennyezi. Lenkefi-Deák Réka alkotói habitusára vall, hogy a nagyon egyszerű vagy nagyon olcsó anyagot a manuális precizitás tökélyével ötvözi. A rácsos anyagba behúzott horgolt zsinór mintázata, valamint a kristályokként felvarrt háromszögek az egyszerű anyagot átlényegítik. Alkotásai kontextusokat teremtenek, elindítanak egy narrációt a nézőben, ami nem biztos, hogy egyezik az alkotó víziójával. Nézőként a templomajtó előtti várakozás szentségét éreztem bele az installáció történetébe, míg az alkotó később a szilánkokra széteső kijózanodás titkát árulta el.
Lenkefi-Deák Réka kiállításán nagyon domináns szerepet kap a köldökzsinór több szinten való megjelenítése. Maga a kiállítás is egy szellemi köldökzsinór felmutatása régiónk felé, hiszen a Sepsiszentgyörgyön született alkotó a Magyar Képzőművészeti Egyetemen a látványtervező szak elvégzése után Békéscsabán telepedett le, és az ottani bábszínház tervezője. Képzőművész szülei – Deák M. Ria és Deák Barna – szintén színházi emberek, akiknek mintha technikai megoldásait is ötvözni tudja egy sajátos egyéni stílus építése közben. A textillel való kreatív bánás és a különböző rétegek egymásra építése édesanyja megérzéseit is sugallja, míg precíz konstrukciói és pengeéles grafikai megoldásai édesapja művészi attitűdjét sejteti. A köldökzsinór több alkotásán értelemadó vezérvonal. A három generációs portrésor kontúrvonalait francia csomózó hímzéssel hívja létre, és a vegyes technikával készült képek összefogása egy aranyzsinórral a kontinuitást szimbolizálja. Így a kiállítótér egyik szögletében a hintafotelt a felnőtté válás során otthonról kiröppent lánya ruhatárából készített textilhurkákkal vonja be, ahonnan egy aranyzsinór a fal mellé állított erős reprezentációs eleganciával bíró női blézerhez vezet. Így az anyaöl biztonságos öleléséből a színpadig vezet az út. Itt is az előállított tárgy egy több szinten végigvitt munka folyamata, hiszen a meghorgolt zsinór szabászati mintát követve megszőve vált a reprezentáció mögött egy bensőséges egyedi darabbá.
Lenkefi-Deák Réka kiállítása azt is mutatja, hogy egy nőnek milyen sok szerepben kell helytállnia. A női identitásnak sokszor egymásnak feszülő elvárások és vágyak kollázsának kell lennie. Farmerdzsekijének csak erős vonalú vázát hagyta meg, amelyet maszkulin jellegű tartószerkezetként több feminin jellegű mintavariációval horgolt ki, és töltött meg személyes élettel és impressziókkal.
A Keresztem című installációja adja kiállításának értelmező kulcsát. A falról földön folytatódó hosszú papírcsík számsorai között egy-egy domináns évszámmal jelzik, hogy születése után a napi rutinból melyek azok a szimbolikus évek, amit emlékezete nem enged el, aminek emlékét és hatását magán viseli. Ezekhez az évszámokhoz finom erezettel táskák kollekciója társul. Az alkotó által készített darabokba személyiségvonásokat látunk bele, hiszen itt van a gyakorlati funkcióval bíró példány az erős reprezentációs szerepet mutató társával vagy csak a személyiségi jegyet viselő övtáska reflexiója.
Lenkefi-Deák Réka kiállítása azért is érdekes, mert több médiumot épít egymásra. Az installációk teremtette szimbolikus tér bejárása közben falra akasztott, szintén több technikát ötvöző képeivel találkozunk. Míg installációi erős vizuális ingerrel bírnak, addig képei nagyon elmélyült és figyelmes meditációra hívnak. Szereti a tiszta mértani alakzatok variációjából létrehozható organikus világ sokszínűségét. Triptichonjaival folyamatokat ábrázol: a gondolat születése hogyan indul sarjadásba és hogyan zárul le egy folyamat, valamint az anyag az alkotás közben hogyan veszíti el érintetlenségét, és hogyan lesz hordozója egy fölötte álló akaratnak.
Szeret az anyagokkal kísérletezni, kollázstechnikákkal szintéziseket teremteni. A több technikai megoldás egymás mellett (pl. francia hímzés, ragasztás, textil vagy égethető gyurma) nem hoz zsúfoltságot, hiszen alkotásain a mérleg nyelve gyakran szimmetrikus. Érződik, hogy alkotói szándéka egy belső egyensúlyt és mértéktartást hordoz. Szereti modellezni az életet. Így a hétköznapi mögött is a törvényszerűségeket kutatja. Ezért alkotásai egy-egy mozzanat megállított állóképei, és az átalakulás a következő képen nyer életet. Az oppozíciókat egymás mellé állítja. Nem kényszerít választásra, csak felfedi, hogy a látszat mögött több valóság is létezik. A határozott vonalak, kontrasztok mögött mégis emlékezési csomópontok törnek felszínre. Kis méretű munkáiban is ott van a monumentalitás hívó szava.
Deák Ferenc Loránd
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
