Elballagtak a kovásznai líceum végzősei

 A kovásznai oktatási intézményben az idei tanévben öt végzős osztályban összesen 94 diák fejezte be középiskolai tanulmányait, köztük három­osztálynyi fiatal a magyar tagozaton. A ballagó diákok osztályfőnökeikkel az élen a Gaudeamust énekelve vonultak szombaton az iskola udvarára. 

Az ünnepséget Bede Emese aligazgató nyitotta meg. Köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a ballagás egyszerre búcsú és új kezdet: lezárul egy fontos életszakasz, miközben új lehetőségek nyílnak meg a fiatalok előtt. Szent-Györgyi Albert gondolatát idézve emlékeztetett arra, hogy az iskola legfontosabb feladata a tudásvágy felébresztése, a tanulás szeretetének kialakítása és annak segítése, hogy mindenki megtalálja azt a hivatást, amelyet később örömmel végezhet.

Becsek Éva igazgató beszédében Kőrösi Csoma Sándor szellemiségét állította példaként a végzősök elé. Felidézte, hogy négy évvel ezelőtt még bizonytalan, útkereső kilencedikesekként lépték át az iskola kapuját, azóta azonban megtanultak küzdeni, kitartani és közösséggé formálódni. Arra biztatta a diákokat, vigyék magukkal az itt megszerzett értékeket, és bátran nézzenek szembe az előttük álló kihívásokkal.

Gyerő József polgármester beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy bár az ember életét számos örökölt adottság és külső körülmény befolyásolja, a legfontosabb tényező mégis a szabad akarat. A végzősöknek azt üzente, hogy merjenek álmodni, célokat kitűzni, és legyen erejük felállni a kudarcok után is. Úgy fogalmazott: az élet legfontosabb „jokerkártyája” az a képesség, hogy az ember felelősséget vállaljon saját döntéseiért és alakítsa saját sorsát.

Az egyházi útravalók is fontos részét képezték az ünnepségnek. Mátyás Károly római katolikus plébános arra emlékeztette a végzősöket, hogy hálával tartoznak Istennek, szüleiknek, tanáraiknak és alma materüknek. Móricz Zsigmond regényének címét idézve azt kívánta nekik: „Legyetek jók mindhalálig.” Arra biztatta a fiatalokat, hogy Jézus Krisztus tanítása szerint éljék életüket, őrizzék meg értékeiket, és ne engedjenek a könnyelműség vagy a hamis példaképek csábításának. Balogh Zoltán református esperes a fiatalokat váró nagy kihívásokról beszélt: a magány és a félelem leküzdéséről, a kudarcok utáni talpra állásról, valamint az önazonosság megőrzéséről. Ézsaiás próféta szavait idézve bátorította a végzősöket: „Ne félj, mert én veled vagyok”, illetve „Ne csüggedj, mert én vagyok Istened.”

A tizenegyedik osztályos diákok búcsúbeszédükben arra emlékeztették végzős társaikat, hogy az iskolai évekből nem a dolgozatok és a jegyek maradnak meg leginkább, hanem a közös élmények, a barátságok és az együtt megélt pillanatok. A végzősök nevében elhangzott beszédekben köszönet hangzott el a szülőknek és pedagógusoknak azért a szeretetért, támogatásért és tudásért, amely végigkísérte őket az elmúlt évek során. 

Az ünnepség fényét emelte a Líceum Tiszta Szív kórusának közreműködése Becsek-Nagy Attila hegedűkíséretével, a műsort a líceum színjátszóinak rövid előadása gazdagította. A ballagók végül virágokkal, tarisznyával és számtalan közös emlékkel búcsúztak el iskolájuktól, hogy hamarosan az érettségi vizsgákkal életük új szakasza felé induljanak tovább.