Kedves Barátom,
2005. január 22-én írtam a Parnasszus című Naplómba: Újabb költőcsillag a magyar irodalom egén Ungvári László Zsolt! Légy üdvözölve körünkben, a Sepsiszentgyörgyi Parnasszus Irodalmi Körben. Nagyon örülünk neked.
Magyari Lajos költő mutatott be a Háromszék napilapban két gyönyörű versed kíséretében, nagyra értékelve versművészetedet. Szerinte nálad „a „versírás szakrális állapot, szellemi, érzelmi transzhelyzet, ez az igazi költészet”.
A naplómban így áradoztam rólad: Isten éltessen, Isten óvjon! Féltelek.
Nem tudom, miért volt végig meg bennem ez a féltés. Mert már megtapasztaltam, hogy a Sors néha nem teljesíti be a logikai sorrendet, hamarabb távozik a gyermek, mint az anya. Ez a megmagyarázhatatlan félelem élt bennem mindig.
„Késélek kékjével fenyít sorsom” – e verssorod, és ez a másik az Örökre fehér című versedből: „Minden elmúlik egyszer. Az utolsó hangjegy / utáni csöndben nem marad más, csak egészben a dal.”
Igen, köszönjük verseidet, de megmarad emléked a túl érzékeny lelkedről, mely nem tudta elviselni ezt a világot… Önsorsrontó zseni voltál, te is, mint József Attila.
Lacinak című versemben írtam rólad.
„Lángolsz, lobogsz, mint lánglelkű
Petőfim!
Bennem is szikrát
gyújtsz!”
S most gyászt és döbbenetet hagytál szívünkben.
Teremtő erőd teljében ragadott el a Sors. Kedved „fekete tinta issza el” – írtad versedben.
Barátom voltál. Segítettél, megítélted írásaimat, olvashattad titkos naplómat, verseimet, amelyek segítettek feldolgozni végtelen gyászomat, fájdalmamat a korán elhunyt gyermekem miatt. A fiam emlékére készülő kötetem verseit mind átolvastad.
Köszönöm látogatásaidat is, ilyenkor kissé szavak nélkül is vallottál nekem a jövőtlen jelenedről, és felpillantva az elhunyt fiam fényképére, elmerengve megjegyezted: „Megszerettem Öcsikét.”
Kell-e ennél nagyobb ajándék egy anyának? Jellemezted saját fiamat, vallottál saját életed értelmetlenségéről, mélyeket hallgattunk mindketten. Még azt is mondtad, hogy te nem tudtad volna feldolgozni ezt a mély Fájdalmat.
Irodalmi köreinkre pár év után már nem kezdtél járni, hiába vártunk, pedig sok jó ötleted volt, részt vettél a József Attila irodalmi estünkön is, nagy művészi erővel szavaltad a kedvenc költőd verseit, és a körön is gyakran megleptél egy-egy csodálatos szavalattal. De aztán mindjobban elzárkóztál a külvilágtól, csak önnön félrecsúszott életed miatt emésztetted magad. Mondtad: „Nekem se társam, se gyerekem.” Nem tudtam, hogyan vigasztaljalak. Most lelkifurdalást érzek, szüleid halála után elszóltad magad: „Lásd, árva lettem”, olyan hangsúllyal, hogy beleborzongtam. „Nem tudom elviselni a gyászt.”
Hiába kérleltelek, látogass meg, nem jöttél többet. Most már csak a hiányod marad.
De bennünk élsz tovább, tanítványaid, olvasóid szívében, emlékeiben.
Jó volt a költő zseni társaságod, nagyokat hallgattunk, versekről, költőkről beszélgettünk. Sokat emlegetted kedvenc költődet, Király Lászlót. Versben is köszöntötted: Őszi vers Király Lászlóról.
Mindketten felüdültünk egy jó kávé, sütemény fogyasztása közben.
„Madár leszek, hitem messze száll” (Jelentés című versedből.)
Mi is hiszünk ebben.
Emléked legyen áldott!
Para Olga
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
