Nagy D. István
Amint az nagyjából borítékolható volt, semmilyen eget verő újdonságot nem sikerült feltárnia az ügyvivő kormány által elindított folyamatnak: az állami vállalatok átvilágításának.
Nagyjából az derült ki, amit eddig is tudhattunk: a beteg ugyanaz, a diagnózis a régi, a terápiát tekintve pedig ugyanúgy a tüneti kezelésnél vagyunk, ahogyan eddig. Szomorú látlelete az egésznek mindaz, amit Oana Gheorghiu ügyvivő miniszterelnök-helyettes a napokban az állami légitársaság, a TAROM kapcsán tett közzé, és aminek a lényege, hogy bizony a vállalat körül egyre fogy a levegő, és amennyiben nem lépnek a valós reform útjára, a működés már csak ideig-óráig fenntartható, az is a vagyon fokozatos értékesítésével. A kormánytag megállapításai nem számítanak meglepetésnek: az állami légitársaság majd minden évben méretes lyukakat üt az állami költségvetésbe, százmilliós veszteségeket „termelve”, a megújulás, változás pedig pár halvány kísérletet leszámítva tulajdonképpen minden alkalommal elmarad. Történik mindez nem mellékesen egy stratégiai fontosságú vállalatnál.
A közvetlenül a légitársaságot illető megállapításokon túl sokkal aggasztóbb viszont, hogy a politikus egyértelművé teszi, hogy távolról sem egyedi esetről van szó, a problémák jelentős része kevés kivétellel a többi közvállalatra is gazdagon jellemző. Működésképtelenség, gyenge vezetés, a szakmaiság hiánya; fejlesztésre, a versenyképesség növelésére hosszú távú elképzelések nincsenek, gyors döntéseket pedig vagy képtelen, vagy nem hajlandó meghozni a cégvezetés. Minderre még rátevődik, hogy a politikumnak a vezetőségre kifejtett befolyása továbbra is tetten érhető, és ez alaposan kihat a társaság működésére. És mindez hosszú évek óta.
Ne feledjük: ezek a vállalatok évekig az állami költségvetésből (azaz a mi adónkból is) kaptak újabb és újabb pénzügyi mentőöveket, vezetőik, döntéshozóik pedig nagyjából elkönyvelték, hogy még egy időszakot megúsztak, ismét alájuk nyúltak. Mindeközben a régi gondok, bajok csak szaporodtak, és ha a mostani átvilágításnak hinni lehet, az állami apanázs rendszere is lassan fenntarthatatlanná válik, azaz eljön a pillanat, hogy magukra lesznek utalva. Az előzményeket ismerve elég nehezen hihető, hogy a jelenlegi vezetők, döntéshozók hirtelen megtáltosodnak és a reform útjára lépnek, ami egyben azt is jelentheti, hogy át kell majd adniuk kényelmes bőrszékeiket, minden előnnyel, amivel ezek járnak.
A gondok dzsungelét, a káros, de bejáratott szokásokat, módszereket figyelembe véve adódik a kérdés: lehetséges-e egyáltalán rendet vágni ezen vállalatok háza táján? Lesz-e, aki folytassa a mostani kormány távozását követően az elkezdett folyamatokat, lesz-e politikai akarat arra, hogy a reform egyáltalán elkezdődjön, vagy pedig marad az eddigi posvány, aminek a nem is túl távoli jövőben könnyen a teljes csőd lehet a vége? Az ugyanis már most egyértelmű, hogy sokáig már nem működik, hogy folyamatosan a szakadék szélén táncolva vegetáljon állami cégek egész sora, irdatlan mennyiségű közpénzt égetve el, cserébe pedig legjobb esetben is gyengén közepes teljesítményt nyújtva.
Fotó: Facebook / TAROM
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
