A bibarcfalvi református templom a közelmúltig főként a templom északi falát díszítő középkori, a 15. század elejére keltezhető Szent László-freskó révén volt ismert.
A falképek létezésére még Orbán Balázs felhívta a figyelmet monumentális műve első kötetében, majd a legenda egyes részleteit a székelyföldi középkori falképek megismerésében és dokumentálásában úttörő munkát végző Huszka József tárta fel és másolta le 1882-ben. Az ezt követően visszameszelt falképek majd’ száz évvel később, 1972 tavaszán egy belső vakolatjavítás alkalmával bukkantak újra elő, amikor is az északi falról több négyzetméternyi vakolat hullott le – megjegyezzük, hogy a középkori Udvarhelyszék művészeti emlékeit kutató Dávid László már 1969-ben felhívta a figyelmet a bibarcfalvi templomban a vakolat alatt rejtőző freskókra, éppenséggel a Megyei Tükör hasábjain. Az újra felszínre bukkant falképeket elsőként Traian Trestioreanu festő-restaurátor vizsgálta meg, aki kutatta a templom további falfelületeit is, ám a jelek szerint csak a déli fal belső oldalán talált töredékes festett díszítményeket, melyek azonban már a reformáció után készülhettek. Végül 1973 őszén – lévén, hogy Traian Trestioreanu még 1972-ben elhunyt – az akkori műemlékvédelmi hivatal, a DMIA (Direcția Monumentelor Istorice și de Artă) megbízása folytán a bibarcfalvi munkálatokat Vígh István képzőművész vette át.
1973-ban a falképek konzerválása és restaurálása már előrehaladott állapotban volt, azonban ez év őszén Vígh István abbahagyta a munkálkodást (díszlettervezői állást vállalt a sepsiszentgyörgyi színháznál), a megígért állami segély sem érkezett meg, lévén, hogy a DMIA már éppen a felszámolás küszöbére került. Az egyházközség magára maradt, és az 1975-ben bekövetkező, a templomot is fenyegető hírhedt földcsuszamlás traumájának árnyékában az eklézsia kénytelen volt a saját erején rendbe hozni a templomát.
A barokk kori boltozat lenyomata az elfalazott ablakkal
Előkerülése idején a nagy tekintélyű László Gyula régészprofesszor és Vasile Drăguț neves román művészettörténész, a DMIA igazgatója is élénken érdeklődött az akkoriban igen nagy szenzációnak számító freskó iránt – bizonyítják ezt a Bibarcfalvi Református Egyházközség Levéltárában megmaradt vonatkozó iratok is. Az 1973-ban abbahagyott munkálatokat követően azonban csak a 2010-es évek végén nyílt lehetőség a már aggasztó állapotot mutató Szent László-freskó állagmegóvására – az újabb restaurálást magyar és román állami támogatással 2021-ben végezte el Czimbalmos Attila.
Habár a Szent László-legendát ábrázoló freskó sorsa emígy rendeződni látszott, hamarosan nyilvánvalóvá vált az is, hogy a templom állapota sem kielégítő, és tulajdonképpen megérett a helyzet egy minden részletre kiterjedő, általános helyreállításra. Szerencsés módon nemsokára lehetőség adódott lépni is ez ügyben, ugyanis a Nemzeti Helyreállítási Terv (PNRR – Programul Național de Redresare și Reziliență) keretében meghirdetett Szent László-út (egyike a Hívogató Románia projekt keretében kialakítandó 12 turisztikai és idegenforgalmi útvonalnak) célkitűzései tökéletesen rezonáltak a bibarcfalvi református templom égető szükségleteivel, így a sikeres pályázatot követően megkezdődhetett a több évet felölelő kutatási, tervezési és kivitelezési folyamat. A templom műemlék volta egyértelműen speciális megközelítést és folyamatos kommunikációt kívánt az összes szereplőtől – az eklézsia képviseletében Fancsal Zsolt református lelkipásztor éberkedett, a műemléki szempontokat messzemenően érvényesítő terveket Várday Zsolt székelyudvarhelyi építész (4ZET Architects) készítette, a kivitelezés sokrétű feladatait a Cseresznyés Szilamér vezette baróti Alpin Construction cég vállalta (számos szakember bevonásával).
A középkori déli bejárat belülről nézve
Megismételhetetlen lehetőség
A kezdeti szakaszban nagy hangsúly tevődött a kutatási tevékenységre – egy ilyen volumenű munkálat mondhatni megismételhetetlen lehetőséget kínál az épület minél behatóbb megismerésére, rejtett értékeinek felfedésére és azok bemutatására, mintegy közkinccsé tételére. A kutatási tevékenység – tájainkra nem jellemző módon – átfogóan és zavartalanul zajlott, a különféle módszerekkel „vallatott” templom nem is fukarkodott az információkkal: a levéltári és épületkutatás (e sorok írója által végezve), a rétegtani kutatás (Czimbalmos Attila falkép-restaurátor) és a régészeti feltárás (Botár István, a Csíki Székely Múzeum régésze által elkezdett munkálatot a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum régészei teljesítették ki Boér Ilka vezetésével) eredményei nagyban segítettek megérteni a kezdeteit alighanem a 13. században kereső templom fejlődéstörténetét, a számos eddig ismeretlen műrészlet felbukkanása pedig jelentősen bővítette épített és művészeti örökségünk tárházát is. Mindez kiegészült a tervezés azon nemes törekvésével, hogy a bibarcfalvi református templom számos építéstörténeti rétegéből a lehető legtöbbet meg is mutassa az érdeklődő és értő szemlélő számára.
Titkok a múltból
A hajó északi falának a kutatása során nem várt részletek is felbukkantak (Barabás Zsoltnak, a kivitelező cég figyelmes kőművesének köszönhetően is): a Szent László-legendához tartozó falképtöredékekről van szó, melyek a nyugati karzat alatti részen kerültek elő, ezek közül a leglátványosabbnak a falképciklust a nyugati oldalon lezáró, geometrikus díszű (cosmata jellegű) keretsáv részlete tekinthető. A hajó déli falán a még 1972-ben előkerült, fekete/kékesszürke színnel (nyilván már a reformáció után) festett szerényebb, geometrikus és növényi ihletésű dísz alatt, a középkori déli bejárat záródása fölött került feltárásra hasonló ékítmény, emellett a bejárat nyílásának éleit is azonos színű sávozással díszítették. A templom nyugati homlokzatán, ma már a templomnál később épült torony által részben takarva, hasonló színnel festett, díszes pártázatot megjelenítő fríz maradványa is azonosításra került (ez egyben a középkori templom falainak magasságát is jelzi).
A régészeti kutatás során feltárult a templom román kori (legkésőbb a 13–14. század fordulója táján épülhetett) félköríves szentélyének vaskos alapfala (ez meg van jelölve a templom mai téglapadlózatában); a falkutatás pedig kibontotta a templomhajó északnyugati és délnyugati sarkának szintén e periódusból származó sarokarmírozását is (nagyobb méretű, faragott kőtömbökből kiképezve). Feltárásra került az egykori középkori félköríves déli bejárat is, melynek a kőkeretét is sikerült részben helyreállítani. A kőkeret ide visszahelyezett eredeti elemei (élszedéssel díszített faragott kövekről van szó) az épületkutatás idején nagyrészt a templom kerítőfalából és a torony földszintjének a falazatából, illetve a déli bejárat barokk kori elfalazásának anyagából kerültek elő – ezeket kiemelve másodlagos helyükről, kirakójátékként állt össze belőlük a félköríves kőkeret nagy része, mely éppen betalált a déli bejárat kőkeretének fészkébe –, a keret elemeinek összeillesztését és visszahelyezését Barabás István restaurátor végezte. A középkori déli bejárat küszöbe kb. 1 méterrel esik mélyebbre a mai járószinthez képest, ennek ellenére a teljes bejáratot sikerült megmutatni kívül és belül is.
A hajó északi falán megfestett Szent László-legenda
A templom északi fala mellett kívül a régészek azonosították az egykori sekrestye alapfalait is, mely kissé szabálytalan módon csatlakozott a középkori szentélyhez, északi falát két támpillér is erősítette. A sekrestyéhez nyugaton egy osszárium (csonttár) is csatlakozott, ennek szintén feltárták a maradványait – mindkét épületrész falainak nyomvonala ki lesz rajzolva a tereprendezés során.
A középkori járószint a maihoz képest a templombelsőben is kb. 1 méterrel volt alacsonyabban, ennek a mai szintre való felemelésére 1897-ben került sor, amikor is a barokk korban megépített boltozatot lebontva, ennek anyagát a templomban hagyták, és a törmeléket elegyengetve képezték ki a járófelületet. A most zajló felújítás során ezt a töltésréteget régészeti felügyelettel eltávolították a templomból, természetesen jó néhány érdekes faragvány innen is előkerült. A barokk boltozatot tartó belső pillérek megépítésekor ugyanis a korábbi templomból (alighanem annak szintén a 13–14. század fordulójára keltezhető diadalívéből) származó kváderköveket is felhasználtak: jó néhány ilyen darab is előkerült, ezek közül az egyiken viszonylagos épségben megmaradt, feltételezhetően Szent Istvánt ábrázoló freskó is látható. A mai déli előcsarnokot megelőző korábbi portikusz belsejében, szintén a töltésből, a barokk kori déli bejárat közelében két hengertagos kőfaragvány is előkerült (ajtókeret részletei). A töredékeket szintén a 13–14. század fordulójára keltezhetjük, és minden jel szerint eredetileg a nyugati bejáratot díszíthették, ahonnan az 1760-as évek legelején zajló építkezések során helyezték át ezeket az akkor kialakított déli bejárathoz (ekkor falazták el a középkori déli bejáratot). Orbán Balázs az 1860-as években még a barokk kori déli bejáratnál látta ezeket a faragványokat.
A restaurálási tervek kiemelt figyelmet fordítottak ezen értékek bemutatására is: a faragott és festett kőelemek kiállításra kerülnek a templomban, és ahogy az a középkori déli bejáratnál is történt, a barokk periódus ajtónyílása a jócskán elkoptatott küszöbkővel együtt szintén megszemlélhető egy e célra létrehozott, „ablak a múltba” típusú kémlelőnyíláson át.
A gótikus periódusról egyelőre egyetlen ablakszárkő darabja tanúskodik, melyet 1897-ben építettek be a mai déli előcsarnok keleti falába; feltételezhetően a 15. század végén – 16. század legelején épülhetett egy gótikus szentély is, melynek ma már csak az alapfalai lehetnek meg, ugyanis vélhetően a ma is álló keleti szakasz építésekor, 1760 táján ezt a gótikus szentélyt az alapokig visszabontották, ezekre építve vissza a mai szentélyrészt.
A Szent László legenda részlete (Ütközet)
A barokk kor emlékei
A barokk periódusban történt a mai szentélyrész megépítése, az egész templom beboltozása és a középkori déli bejárat keletebbre való költöztetése – a levéltári adatok szerint e munkálatok elvégzését 1761-ben Balás Ferenc kézdiszentléleki kőműves pallér vállalta. Ekkor épültek meg azok a belső falpillérek, melyek a templom fiókos dongaboltozatát hordozták: a pillérek lábazati része és a boltozatok lenyomatai a régészeti feltárás és a falkutatás során azonosításra is kerültek. A templom ekkori állapotát látványosan dokumentálja Mendly Károly 1896-ban készített felmérése (belső falpillérek, boltozatok, korábbi nyíláskiosztás), mely szerencsés módon fennmaradt az eklézsia levéltárában, és nagyban segítette a kutatást is. Megjegyezzük, hogy a bibarcfalvi templom egykori boltozata hasonlított a 18. században megépült más erdővidéki templomok ma is álló boltozataihoz: ilyen a baróti római katolikus, a nagybaconi, kisbaconi és bodosi református templom boltozata. Mendly egy egészen új, igencsak reprezentatív templom építéséhez is készített ekkor terveket, ám ezek nem valósultak meg.
A most befejezett restaurálás tervei figyeltek arra is, hogy a barokk kori boltozat pilléreinek nyoma megjelenítésre kerüljön a templom padlózatában, illetve a szentélyrész esetében a boltozatok és pillérek lenyomatai is konzerválásra és bemutatásra kerültek, akárcsak a barokk periódus félköríves záródású, ma részben elfalazott ablakai. A szentélyrész záródásába 1897-ben megépített, a most megújult orgonát (1855-ben épült, később többször is alakítva) is tartó kar részben az északi és déli oldalon meghagyott barokk kori pillércsonkokra támaszkodik – ezeknek a kutatása során lehetőség nyílt a pillérfejezetek rekonstrukciójára, ami meg is történt.
A barokk periódus még mindig kb. egy méterrel alacsonyabb járószinttel működött, ez nemcsak a korabeli bejárat mélyen fekvő küszöbe révén, hanem a szentélyrész külső déli homlokzatán is jól érzékelhető, ahol a korábbi vakolatarchitektúra (barokkos, belső sarokrészeiken ívelt kialakítású pannók, vakolatsávval díszített félköríves ablakok) és a barokk koronázópárkány is bemutatásra került. A barokk periódusban (1760-as évek eleje) épült az a szószék is, melynek talapzati része, a valamikori kosarába vezető lépcső néhány kőfoka a lépcső mellvédjének díszes maradványával együtt szintén előkerült a templom töltésének kihordásakor – ezek a maradványok is megtekinthetők a mai szószék alá helyezett rácson keresztül. A barokk szószéket 1897-ben váltotta egy újabb, ennek körvonalai a freskó keleti szélén a vakolatba karcolva láthatók, ezt 1973-ban bontották el, mivel részben takarta a Szent László-legenda keleti szélét. A templom használaton kívüli, faragott és festett szószékkoronájára szintén a barokk periódus termékeként tekinthetünk, restaurálása folyamatban van, egy 1730-as években olaszteleki Asztalos Péter Miklós által készített, feliratos perselyes ládikával együtt.
Még 1793-ban megépült a déli bejárat elé az a nyitott, árkádos oldalfalú portikusz is, melynek alapfalait a mai déli előcsarnok padlózata alatt szintén megtalálta a régészeti feltárás – a portikusz nyomvonala a padlózatban szintén jelölve van.
A felújított templom déli homlokzata az 1897-ben épített előcsarnokkal
Kőtorony és harangok
A templom mellett egészen a 18. század végéig nem állott kőtorony, a harangok eladdig faszerkezetű haranglábon függtek. Pap György építőmester 1784-ben vállalta egy torony felépítését, azonban a kivitelezés akkor elmaradt, a torony 1794-re készült el a brassói származású Sáfrányi Ferenc pallér vezetésével. A torony alsó szintje eredetileg boltozva volt – boltozatának lenyomata szépen előbukkant a falkutatás alkalmával, és természetesen a járószint egészen 1897-ig itt is 1 méterrel lennebb húzódott. A torony emeletét az északi oldalon megépült külső lépcsőn elérhető ajtón keresztül lehetett megközelíteni, ahonnan a templom egykori nyugati karzatára is be lehetett lépni. Ez a karzat is jóval alacsonyabban húzódott, mint az 1897-ben megépült mai, tartógerendáinak fészkei a falkutatás során kerültek elő. A külső lépcső ma már nem létezik, az ajtó is elfalazásra került, 1897-ben ugyanis elbontották a toronyalj boltozatát, és a toronyaljba építették be a felsőbb szintekre vezető faszerkezetű lépcsőt. A toronyaljból továbbá jól látszanak a barokk periódus széles, félköríves, a mainál 1 méterrel mélyebb járószinthez alkalmazott bejáratának ívindításai is, a bejáratot 1897-ben építették a mai magasságára.
A toronyépítést követően számos javítási munkálatról van adatunk, többek között az 1811-ben leégett toronyfedelet szintén Sáfrányi Ferenc kőműves pallér építette újjá. 1827-ben a templomot övező korábbi fakerítést kőből épült kerítőfal váltotta. Az 1838-ban bekövetkező földrengés által okozott károk kijavítását 1840-ben vállalta a felsőrákosi Fitori János kőművesmester.
A hajó déli fala a középkori részletekkel (sarokarmírozás, a részben helyreállított keretű déli bejárat) és az 1794-re megépült torony
Sorozatos megújulások
A templom állapota az 1880-as évekre már romlásra hajlott, az eklézsia 1887-ben napirendre is tűzte kijavítását. Hosszas tervezgetés után, miközben a régi templom teljes elbontása és egy egészen újnak az építése is felmerült, csak 1897-ben került sor konkrét munkálatokra, amikor is a régi templom kijavítása mellett döntöttek: a kőművesmukát az erdőfülei Nagy Gyula vállalta, az ácsmunkát a helybeli Szabó Mózes végezte, az asztalosmunka a szintén bibarcfalvi Benedek Pálnak jutott, a bádogosmukák elvégzésére pedig a baróti Szász Ferenccel lépett egyezségre az eklézsia. A templom barokk kori boltozatát leszedték, falait kb. 1 m-rel megemelték (így kompenzálva a járószint szintén 1 méteres emelkedését). A templom belső terét síkmennyezettel födték, új tetőszerkezet került a templom fölé, az elbontott déli portikusz helyén a még középkori eredetű déli fal kibontásával megépítették a mai impozáns déli előcsarnokot, valamint átalakították az ablakokat és a nyugati bejáratot, illetve megépültek a nyugati és keleti karzatok is. Ekkor készült a kerítőfal kőlábas, kovácsoltvas kapuja is.
A templom tulajdonképpen ekkor nyerte el a mai formáját, a későbbiekben csak javításokra került sor. 1931-ben kályhákat is állítottak a templomba, 1934-ben tatarozási munkálatok zajlottak, majd 1950-ben nagyobb renoválásra is sor került (bodosi id. és ifj. Józsa József kőművesmesterek részvételével, a meszelést a székelyudvarhelyi Szász Ferenc és társai végezték). A villanyvilágítást 1965-ben vezették be a templomba.
Az 1972–73-ban feltárt Szent László-legenda révén a bibarcfalvi templom bekerült a szakmai köztudatba, és nyilván jócskán felértékelődött turisztikai potenciálja is. A lovagkirály kultusza az utóbbi években is újabb lendületet vett (amint azt számos megemlékezés, kiadvány, rendezvény is tanúsítja), aminek köszönhetően nagyobb figyelem irányult a bibarcfalvi freskóra is, restaurálása részben ennek is köszönhető. A Nemzeti Helyreállítási Terv keretében megítélt támogatást képletesen szintén Szent László tette lehetővé az eklézsia számára, a 2022-ben meginduló és idén befejeződő munkálatok révén a templom több olyan értékes részlettel is gazdagodott, melyek nagyban segítik keretezni a freskóval kapcsolatos eddigi ismereteinket, de emellett ékesen elmesélik a templom mintegy nyolc évszázados történetét is. A bibarcfalvi református templom egyértelműen stabil kapaszkodót nyújt a helyi közösség identitásának kifejezéséhez és megőrzéséhez is; ugyanakkor példaként szolgálhat arra is, hogy egy-egy műemlék épület megújítása esetében a figyelmes és értő megközelítése a feladatnak – a liturgikus funkciók biztosításán túl – milyen értéktöbbletet generálhat.
A Bibarcfalvi Református Egyházközség hamarosan újra birtokba veheti megújult hajlékát, június 13-án, szombaton 16 órától templomszentelésre és ünnepi hálaadó istentiszteletre kerül sor.
Fehér János művészettörténész
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
