Mint minden ballagáskor, csinos, csillogó szemű fiatalok álltak a Baróti Szabó Dávid Középiskola udvarán szüleik, barátaik és a tanári kar előtt. Köszöntötték őket elöljáróink, kívánt minden jót az utánunk következő nemzedék, a tanulmányi eredményeikkel kitűnők szaktanáraiktól vagy éppen intézményük vezetőségétől díjakat vehettek át, majd egyházi áldásban részesültek. Elkötelezett magyar szakos tanáraiknak hála szavalásból és éneklésből álló kis műsorral vettek búcsút iskolájuktól.
Nem hiányzott semmi, az időjárás is kedvezett, jó volt a hangulat, mégis volt valami szomorúság a levegőben. Hogy micsoda? Az, hogy fájóan kevesen voltak. Mindössze három osztály hatvankét diákja állt batyuval a vállán! A fél udvaron (másik része éppen építőtelep) kényelmesen elfért az ünnepeltek mellett minden kedves pereputty!
Kicsit fellapozva a Háromszék világhálón elérhető lapszámait, nyilvánvalóvá válik: egy-, de akár kétosztálynyi fiatal hiányzik. Nem kell sokat visszamennünk az időben, hogy ezt igazoljuk: amikor a most ballagók nemzedéke alig ismerkedett a betűk világával, még 103 legénynek és leánynak szólt a Gaudeamus, három évre rá már közel húszan hiányoztak (85-en voltak), újabb két év után, azaz 2020-ban már csak 78-an, s most hatvannál alig többen…
Szociológusoktól tudjuk, bőrünkön tapasztaljuk: a fogyásban szerepet játszik, hogy az elmúlt bő évtizedben sok (ma már bőven szülőkorú) fiatal hagyta el Erdővidéket, a maradók kevesebb gyermeket vállalnak, a nyolcadik osztályt végzők közt csökken a tanulmányaikat folytatók száma, és nő, folyton nő a környékbeli középiskolák varázsa.
Amennyiben Derzsi-Ráduly Kázmér igazgatónak sikerül célt érnie, és újból lesz bentlakás Baróton, a fogyást némileg vissza lehetne fogni. Minden bizonnyal lenne igény erre a szolgáltatásra. Állítjuk ezt bizton, mert a szociális vezérigazgatóság összesítése szerint megyénkben 560 olyan gyermek van, akinek szülei külföldön vállaltak munkát, közülük biztosan nem egyet helyeznének el olyan helyen, ahol nemcsak fedelet kapnak a fejük felé, s nap mint nap ételt az asztalukra, hanem kicsit a tanulmányi előmenetelükre is odafigyelnének. Mert az internátus jobb, hasznosabb, mint a sokszor gyenge nagyszülői felügyelet.
Legalább annyi megtartó hozadékkal járna az is, ha a városháza kicsit jobban pártját fogná a kistérség egyetlen középiskolájának, és nem fenyegetné azzal, hogy az új, évtizedekig számukra készült épületet az általános iskola rendelkezésére bocsátja. Egy ilyen csúnya lépés után joggal érezhetné a líceum minden diákja, hogy ők nem fontosak, csak másodrendű szerephez juthatnak, meneküljön mindenki, aki bír. Persze, lehet mondani, hogy a régi épület nemsokára teljesen megújul. Ám az elmúlt évek megtanultatta velünk mindannyiunkkal, hogy a beruházások hosszan húzódnak, mert általában mindig közbejön valami. Míg építőtelep az udvar, miért jönnének Barótra az apácaiak, ürmösiek vagy alsórákosiak? Miért ne gondolkodjanak el komolyan a gyereküknek jobb jövőt álmodó helyi szülők, hogy alternatív megoldásként nem érdemesebb-e a sepsiszentgyörgyi, székelyudvarhelyi, brassói, székelykeresztúri vagy éppen kolozsvári tanodát választaniuk?
Az intézmények között nem jó (nevezzük így) a viszony, ami nem kizárólag a politikai ellenségeskedésben és az épületek miatti acsargásban nyilvánul meg, hanem apróságokban is. A ballagáson, valamint azt követően többen is tették szóvá, miért nem volt az ünnepség egyenesben közvetítve – jelentősebb alkalom, mint egy hétköznapi tanácsülés. A városháza nem tartotta a nagykorúsítási ünnepséghez hasonlóan fontosnak a ballagás mozgóképi rögzítését? Vagy miért nem oldotta meg az iskola vezetősége? Minden bizonnyal jelentős számú idős, távol élő rokon és ismerős élt volna a világháló kínálta lehetőséggel, és követte volna az eseményt. Nem, nem oldotta meg sem egyik, sem másik ezt az apró és jogosnak mondható igényt. Sőt, még azt sem árulták el a ballagóknak, hogy ne számítsanak ilyesmire, amennyiben fontos a film, keressenek ők szakembert erre a munkára. Osztályonként néhány száz lejt minden bizonnyal „összedobtak” volna, csakhogy életük ez a jelentős napja oly módon megmaradjon.
Döntéshelyzetben levő embereink legyinthetnek rá, de igenis ezek a csekélységek fontosak, komoly jelentőségük lehet. Elriaszthatnak és meg is tarthatnak.
A ballagó diákok és az ünneplő közönség félpályán is elfért. Fotó: Hecser László
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
