Felemelő és elgondolkodtató ünnepségnek adott otthont tegnap délután Háromszék egyik legértékesebb, tizennegyedik századi műemléke, a szacsvai református templom. A kívül-belül alapos szakmaisággal restaurált műemlék, valamint az egykori paplak területén megépült új látogatóközpont avatóján a múltidézést, az egyház szerepét, jövőjét boncolgató, a közösségi összefogást, a szolgálat fontosságát hangsúlyozók mellett a remény mondatai hangzottak el, miszerint nem csak vagyunk, maraduk, van miért tenni.
A rendkívüli restaurátori, régészi, építészi teljesítménnyel, sok ember tenni akarásával megmentett ékszer kicsinek bizonyult a tegnapi hálaadó istentisztelet résztvevőinek, az egyházi és világi elöljáróknak, a mentésben szerepet vállaló szakembereknek. Dezső László Levente, a helyi gyülekezetnél is szolgáló egerpataki lelkipásztor szerint e kivételes alkalomra „megháromszorozódott” a szacsvai közösség. Kolumbán Vilmos József püspök a folyton épülő, élő és változó egyház megmaradásának, szerepének, a közösség Isten által kirótt feladatának nehéz kérdéseit boncolgatta, és hálát adott a templom megújulásáért, mely meglátása szerint egy új korszak nyitánya, esély a közösségépítésre, ám ehhez élettel kell megtölteni e tereket, és mindenkinek el kell végeznie a rászabott feladatokat.
Balogh Zoltán kézdi-orbai esperes egy személyes történetet idézett meg a szacsvai templomról és településről, melynek hozadéka a Szent László-legenda falfestménytöredékének megtalálása lett. Hatalmas megvalósításként értékelte a templom megmentését, a többszöri megfeneklés, akadály ellenére. Ambrus Attila főgondnok isteni gyémánthoz hasonlította a szacsvai templomot, mely évszázadokon keresztül megtartotta a helyiek hitét, és ez meghozta gyümölcsét. Dezső László Levente részletesen ismertette a templommentés, restaurálás kilenc évét, mely sokszor a krisztusi bölcsesség –„boldogok, akik nem látnak és hisznek” – mentén valósult meg. Folyamat, melyben a szakemberek – Mihály Ferenc, Szakács Tamás, Kiss Lóránt restaurátorok, Jánó Mihály művészettörténész, Boér Ilka és Bajusz Mátyás régészek – a falfestménytöredékek, az 1761-ből származó festett kazettás mennyezet, valamint a bútorzat, illetve maga a templomépület megmentéséért hozott, embert próbáló teljesítménye mellett kiemelt szerep jutott az önfeláldozó szacsvaiaknak is. Az istentisztelet végén a meghívottak egy különleges ajándékot vehettek át, mely egyebek mellett a kazettás mennyezetből kimentett, restaurált szegeket tartalmazta.
Az avatóünnepség a látogatóközpontnál folyatódott. Egyperces csenddel adóztak Tusa Attila tervező emlékének, akinek munkáját dicséri a központ, amit ő már nem láthatott. Hegedűs Csilla, az RMDSZ politikusa örömmel nyugtázta, hogy az elmúlt három év az építésről szólt, sikerült kihasználni a jó szeleket, több mint 50 műemlék újulhatott meg a helyreállítási alapból, és a Szent László-út révén összekötötték a Partiumtól Székelyföldig ezeket az emlékhelyeket. Dombora Lehel rétyi polgármester saját szemszögéből ismertette az elmúlt kilenc év történéseit, külön köszönetet mondott a helyiek segítőkészségéért, türelméért, és kiemelte: amennyiben egy ilyen kis település ekkora változáson mehet keresztül, az erős üzenet is: van remény, van jövő a közösség számára.
Janó Mihály művészettörténész méltatta a szakembereket, akik a restaurálásban, mentésben részt vettek, hangsúlyozva mindegyikük kiemelkedő szerepét. Emellett rövid ismertetővel szolgált a freskótöredékekről. Kató Béla volt református püspök szerint a szacsvai közösség kicsiny, de élő gyülekezet, mely nem várt helyről kapott segítséget, ezáltal visszakerült az európai kultúra térképére, és ezért több szempontból hálát kell adni. Rámutatott: a freskók, a szentek életének ábrázolásai évszázadokig reményt adtak, hogy a veszély, a gonosz legyőzhető, és a jelen nemzedéknek is azt üzeni, hogy a szülőföldet mindenáron meg kell védeni. A neheze csak most jön, a működtetéshez, fenntartáshoz sok hűség, törődés és páratlan munka szükséges.
Az avató szalagvágással, valamint a rétyi Kováts András Ifjúsági Fúvószenekar kíséretére elénekelt székely és magyar himnusszal zárult. Az ünnepség részeként Damó Tímea, szacsvai származású képzőművész, valamint Timár Levente, a Mohos Fotóklub tagja alkotásaiból összeállított kiállítást is megnyitották.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
