László Zsuzsa
Két napig facsarom az agyam a manók körül, hogyan is van az a dalocska, amit a gyermekeimnek énekeltem. A kis unokámmal sétálgatok faltól falig, ringatom, időnként tánclépéseket lejtek vele, hogy tudjon végre álomba szenderülni.
Akkor a másik szobában a szülei is belezuhanhatnak zombi állapotukból a csendes éjszakába, ha csak pár órára is. És én elbűvölve, hatalmas szerelembe gabalyodva, a legnagyobb örömmel táncikálok vele faltól falig, körbe-karikába. A leglehetetlenebb pozíciókba kicsavarodva tartom magamon, amikor végre békésen alszik. Levegőt is alig merek venni, azt sem bánom, ha a derekam beadja a kulcsot, csak addig ne vacakoljon, amíg itt vagyok. Egy biztos, engem életemben senki nem vett le így a lábamról, mint ez a háromkilós kis pasi. A felhők fölött lebegek, megszűnt körülöttem minden, valahogy most semmi nem tud érdekelni, ami ajtón kívül zajlik. Számolom a napokat, hogy még meddig maradok, és lelki szemeim előtt látom magam, hogy fogok szenvedni otthon elvonási tünetek közepette. Már tervezem, hogy mikor pattanok repülőre, hogy minél hamarabb újra itt legyek. És énekelhessem neki azt a kalapáló manócskát, vagy kettőt, amit egyelőre nem tudok előkaparni setét agyamból. Pár másik dal már visszajött, azokat fújom. Egy hosszabb altatási „körben karikázáskor” még Edith Piafot is segítségül hívom. Nem kifejezetten csecsemők nyugtatására való, de szelíden énekeltem, és elnyeltem a drámaibb szövegrészeket.
A fenébe is, hogy nem jutnak eszembe azok a süket kis manók, agyonimprovizáltam már dallamban, szövegben, de hát mégsem az igazi. Aztán megvilágosodok, beírok a gugliba két szót, és hurrá, megvan a dalocska több példányban is! Kiderül, hogy én két különböző dalt próbáltam egybemosni, és nem kettő darab manócska kalapál abban az órában, csak egy. Olyan boldog vagyok ettől a felfedezéstől, mintha két pár új cipőt kaptam volna táskástól.
Különleges érzésekkel élek pár hete. Kitágult és ugyanakkor leegyszerűsödött a világ, az élet. Az aprónak tűnő, hétköznapi kis dolgok hatalmas jelentőséget kapnak, minden egyes perc valamit előbbre visz, újabb izgalmakkal teli örömperceket nyújtanak. És a kinti világ zajai, dübörgései, mocskai, felhői ajtón kívülre rekednek. Békés burokállapot ez a maga belső dinamikájával, a hozzá tartozó fárasztó, de szerethető „zajaival’’.
Amikor ezt írom, már visszakerültem a kinti, nagyon más világba. Még nem vagyok otthon, beugrottam útközben pár napra a barátaimhoz. A derekam kinyiffanva, ha lépek csillagokat látok, de ez itt tiszta Hawaii. Pihenek, dolgom szál se, olvasok, végre írok. A derekam is gyógyul, de ha kellene, már most fordulnék vissza manócskázni. Hát, ilyen ez...
Fotó: Pixabay.com
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
