A baróti Vegyes Középiskola 1955–56-os tanévben végzett növendékei tegnap a 70 éves érettségi találkozóra gyűltek össze.
Az összetartó, most már ősz hajú, egykor virgonc, copfos kislányok szerény körülmények között, de jó hangulatban, vidáman emlékeztek: részt vettek a református istentiszteleten, majd egykori iskolájukba mentek, ahol koszorút helyeztek el volt tanáraik, elhunyt osztálytársaik emlékére.
A ritkaságszámba menő, 70 éves találkozóra a huszonhat végzős diákból öten jöttek el: Bogdán Mária Éva, Fazakas Magdolna, Gecse Gizella, Incze Anna és Fábián Julianna. Kilencen vannak még életben, de ketten betegek, azért nem tudtak eljönni, a még élők közül ketten külföldön laknak.
Mint mondták, akkor X. osztályból érettségiztek, ők voltak a második évfolyam, akik az ötvenes években alakult baróti középiskolában érettségi oklevelet szereztek.
Hangsúlyozták, hogy igencsak összetartottak az évek folyamán, minden találkozót megszerveztek és megtartottak, az ötévest, a tízévest és így tovább. De talán ez most már az utolsó, mondták, egy François Lelord-idézetet mutatva: „Amíg fiatalok vagyunk, sokáig azt mondogatjuk magunkban, hogy az élet igazából majd csak később kezdődik. Egy nap aztán azon vesszük észre magunkat, hogy az a később már el is múlt.”
Úgy vélték, „csúnyán elteltek az évek”, de ahogy említették, régi, drága jó tanáraik emléke vagy egy-egy diákcsíny, amire szívesen emlékeztek, még ennyi idő után is mosolyt csal arcukra. Osztályfőnökük Fitori Rozália volt, Török Árpád oroszt és németet tanított, „és nála hiába tudtál tíz szót, mert ha egyet nem, akkor egyest írt be a naplóba” – mondták. Szórakozottsága, szigora is emlékezetes maradt: a diákokat kihívta a katedrához, „de oda sem figyelt, mit mondtunk, úgy írta be a jegyet” – emlékeztek, amint arra is, hogy a tanár úr iskolába menet kivétel nélkül minden reggel bekanyarodott egy féldecire a Fényes vendéglőbe.
Szívesen emlékeztek más tanárokra, köztük Bartha János magyartanárra is: „ahogy a magyar irodalom szeretetét megtanította, az hetven év után is emlékezetes maradt”.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
