Gasztronómiai szempontból a csengettyűgombák nem tartoznak a legkeresettebb fajok közé, egy-két fiatal, friss példány azonban bátran bekerülhet a kosárba, különösen ínségesebb időkben. Színesítik a zsákmányt és gazdagítják a gombászélményt.
Feketeélű csengettyűgomba
(Pluteus atromarginatus)
Van valami különösen komor elegancia ebben a gombában. Sötét kalapja, feketés lemezéle és korhadó fenyőtuskókon való megjelenése miatt inkább tűnik egy elfeledett erdei zug lakójának, mint városi parkok vendégének. Pedig időnként éppen ott bukkan fel: szerényen, szinte észrevétlenül.
Közepes termetű faj, kiterült kalapja a 10 centiméteres szélességet ritkán éri el. Kalapfelszíne csupasz, finoman benőtten szálas, színe sötétbarna, olykor csaknem fekete. Közepe rendszerint kissé púpos, idősebb korban a kalapbőr gyakran berepedezik. Széles, sűrű lemezei nem érintik a tönköt: fiatalon fehérek, később rózsaszínűre érnek, élük azonban végig barnás-feketés marad. Ez a sötét lemezél a faj egyik legfontosabb határozóbélyege, amelyről nevét is kapta. A lemezek ráadásul nem törékenyek, hanem meglepően hajlékonyak.
Tönkje többnyire hengeres, gyakran kissé görbült, töve olykor megvastagodó. Felületén hosszanti szálak, finom rovátkák figyelhetők meg. Húsa fehéres, sérülésre nem színeződik el. A kalapban puha, kissé vizenyős, a tönkben rugalmasabb állományú. A legtöbb csengettyűgombával ellentétben nincs jellegzetes retekszaga vagy retekszerű íze.
Szaprotróf faj: elhalt faanyagot bont, leginkább korhadó fenyőtuskókon érzi jól magát. Különösen kedveli a kéttűs fenyők – például az erdeifenyő – erősen korhadó maradványait. Ezzel fontos szerepet tölt be az erdei anyagkörforgásban. Az ilyen gombák jelenléte arra is emlékeztet, hogy a korhadó tuskó nem egyszerű fahulladék, hanem egy egész apró élővilág otthona.
Ritka faj, naplómban Sepsiszentgyörgyön mindössze két megfigyeléssel szerepel. Mindkettő az Erzsébet parkból származik. Először 2017 májusában akadtam rá a katolikus templomkert egyik korhadó erdeifenyő-tuskóján. Már első pillantásra feltűnt sötét, majdnem fekete termőteste, amely rögtön jelezte, hogy nem a jóval gyakoribb barna csengettyűgombával van dolgom. A feketésen cirmos lemezélek hamar eldöntötték a kérdést. Három évvel később, 2020-ban ismét előkerült a központi parkban, ezúttal a dísztó közelében talált megfelelő szubsztrátumot magának. Mindkét esetben előrehaladott korhadási állapotban levő erdeifenyő-
tuskón nőtt.
Ehető ugyan, de kulináris értéke jelentéktelen, ritkasága miatt semmiképpen sem érdemes gyűjteni. Védendő faj, Magyarországon vörös listás. Van egy még ritkább, ugyancsak sötét lemezélű rokona is, a Pluteus umbrosus. Annak kalapja azonban jóval borostásabb, durván szálas-pelyhes felszínű. Városunkban ezt a fajt egyelőre még nem sikerült megtalálnom.
Farkas János
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.