Kedden a baróti Gyulai Líviusz Könyvtár olvasótermében a Tortoma Önképzőkör különkiadása keretében 90. születésnapja alkalmából köszöntötték Kisgyörgy Zoltán geológust, újságírót, lapunk munkatársát, mindannyiunk Zoli bácsiját, akit hosszú élete során szoros kapcsolat fűzött Baróthoz és Erdővidékhez is. Zoli bácsi a köpeci bányavállalat geológusaként sokat járta a térséget, közvetlenségének, barátságos természetének hála pedig olyan ismeretségeket, barátságokat kötött, amelyek kiállva az idők próbáját ma is a legértékesebb, legszebb emberi kapcsolatok között tartandók számon.
Zoli bácsi 1994 óta Barót város díszpolgára is, aminek okán a Benedek Huszár János, város polgármestere is köszöntötte, ő pedig cserébe emlékeinek gazdag tarsolyából számos ízes történetet, tréfás emléket vett elő, gazdagítva általuk hallgatóságának helytörténeti ismereteit, alakítva a múlt mára már inkább romantikussá vált, de annak idején bizonyosan embert próbáló mindennapjainak történéseit.
Előadását egy nagyon régi emlékkel kezdte: „1940 novemberében apám felkapott az ölébe és kirohant velem, mert mozgott a ház. Ez az első emlékem az életemből, egy földrengés” – mesélte. Az is megmaradt neki, amikor a magyarok, vitéz szotyori Nagy Gyula hadtestparancsnok vezetésével szép, fehér lovakon jöttek be Szentgyörgyre 1940 szeptemberében, a nagymamája pedig horgolt neki kokárdát, de ő nem tudta, hogy az mire való. És azt se tudta, hogy az édesapja miért sírt akkor.
Első elemi osztályát Árkoson kezdte – folytatta tovább élete fonalának göngyölítését –, ahol az osztályteremben ott voltak a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága akkori nagyjainak fényképei, élen Ana Pauker képével, akit megjegyzett, mert különleges haja volt. De a diákbálokra és a jól táncoló Rétyi Birike lábaira jobban, szívesebben emlékezik. Aztán megismerkedett Kisgyörgy Dezsővel, aki Árkoson traktorista volt és hívta őt is traktoristának. Édesanyja viszont azt mondta: „Hagyd békén a traktoriskolát fiam, azt megkapod később is. Gyere, én csinálok belőled mikós diákot”. És úgy is lett.
„Nagy dolog volt számomra, hogy mikós diák lettem” – emlékezett Zoli bácsi. Ott egyszer Harkó Jóska bikfalvi osztályfőnöke megbízta azzal, hogy reggel gyújtson be az osztályterem kályhájába. „És ekkor találkoztam először az illyefalvi szénnel, a szénben kis csigákkal, kagylókkal, növényi és állati lenyomatokkal. Ez volt első találkozásom a geológiával – idézte fel.
Bár akkor még inkább pap szeretett volna lenni, amiről azonban édesapja beszélte le, mondván neki, hogy „most nem a papok világa jön”. Így került terítékre, hogy legyen geológus, és édesapja, amikor ezt meghallotta, felkiáltott: „Jegyezd meg, hogy a barátok az életben becsaphatnak, de a kövek sohasem!”
Így folytatódott élete Kolozsváron a Bolyai-egyetem geológia szakán, ahol négy év alatt a hazai Kárpátok összes hegyeit bejárták. Az egyetem elvégzése után pedig a tanügyben kezdett dolgozni, többek között Apácán, és aztán a köpeci bányavállalathoz került geológusnak, mert a szén „szeretete” többet jelentett számára, mint a tanügyi állás.
Beszélt még családjáról, megjelent könyveiről is, melyekbe, mint említette, „mindent beleírt, amit bele szeretett volna és nem kell szégyenkeznie egyikért sem”.
Előadása végén Zoli bácsit a Bujka énekegyüttes két tagja, Lakatos Csilla és Cristian Blanka népdalokkal köszöntötték, Demeter Zoltán, a találkozó szervezője pedig a maga és Demeter László könyvkiadó-igazgató nevében ajándékot adott át, egy, a baróti Tortoma Kiadónál megjelent könyvet, és köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik segítették a találkozó megvalósulását, hogy Erdély nagy öregjét, ahogy hozzászólalásában Krizbai Imre nyugalmazott tiszteletes nevezte Zoli bácsit, Baróton is méltóképpen köszönthessék.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
