A Kovászna Megyei Művelődésügyi Bizottság nevében 1969. március 6-án keltezett levelében Sylvester Lajos elnök felkért arra, hogy az április 5-én és 6-án Sepsiszentgyörgyön, Kovásznán és Csomakőrösön tartandó Csoma-emlékünnepélyen vállaljam el egy méltatóbeszéd megtartását a nagy tudós 185. születési évfordulója alkalmából.
Szívesen vállaltam, hiszen szülőföldem hívott haza. Áttanulmányozva a legújabb könyvészeti anyagot, összeállítottam negyvenperces beszédemet. A rendezőbizottság igen ízléses, szép meghívót nyomtatott ez alkalomra Gy. Szabó Béla metszetével, román és magyar nyelven.
Sepsiszentgyörgyön az ünnepély április 5-én, szombat délután kezdődött. Méltatóbeszédet mondott románul dr. Cicerone Poghin bukaresti egyetemi tanár, magyarul én beszéltem. Már beszédem alatt éreztem, hogy az általam elmondottak nagyon megragadták a közönséget. Farkas Árpád költő, volt tanítványom melegen gratulált Dali Sándorral, a Megyei Tükör főszerkesztőjével együtt. Mattis-Teutsch János festőművész elismerő szavai mellett egy székely falut ábrázoló fametszetet is átnyújtott. A Megyei Tükör és a Cuvîntul nou is megemlékezett az ünnepségről, amely másnap Kovásznán folytatódott. A művelődési házban Csoma-kiállítást is rendeztek, és lelepleztük az épület előtt felállítandó Csoma-szobor talapzatát. A Jecza Péter szobrászművész által készített, azóta már a helyére került alkotás gipszmásolatában az előcsarnokban gyönyörködhettünk. Műsort a sepsiszentgyörgyi színészek mutattak be, Magyari Lajosnak egy igen szép Csoma-versét és Csoma-idézeteket. A kovásznai ünnepség szünetében hozzám lépett egy ismeretlen hölgy, akiről kiderült, hogy a kovásznai születésű, Debrecenben élő kiváló földrajztudós, Kádár egyetemi professzor testvére, budapesti tanárnő. Elmondta, hogy bátyja a kőrösi Csoma-kertből magával vitt három diót, és azokat otthon elültette, a kikelt csemeték terméséből pedig négy diót vitt keleti utazásai alatt Dardzsilingbe, és ott ünnepélyes keretek között, a helyi hatóságok részvételével Kőrösi Csoma Sándor sírjára elültette. Így a messzi idegenbe elvándorolt székely tudós a szülőföldjéről utánament diófák között alussza örök álmát. Ezt az elbeszélést annyira meghatónak találtam, hogy az Előre című lap 1969. április 24-i számában A négy diófa címmel leközöltem. Az ünnepség Csomakőrösön zárult: a zsúfolásig megtelt művelődési házban alig tudtunk eljutni a színpadon felállított asztalhoz, ahol szimpóziumot tartottunk öten: Sylvester Lajos, a művelődésügyi bizottság elnöke, dr. Székely Zoltán sepsiszentgyörgyi múzeumigazgató, Vita Zsigmond, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium nyugalmazott tanára, dr. Demény Lajos, a Román Akadémia kiküldöttje és jómagam. Később a zágoni vegyes kar magyar és román énekeket adott elő. Végül a helybeliek finom szilvóriummal, köményes pálinkával és kürtőskaláccsal vendégeltek meg.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
