I. (Szapolyai) János király 1530 végén, az I. Ferdinánd hadai által ostromlott Buda sikeres védelmében játszott szerepe miatt magyar kormányzóvá nevezte ki Lodovico Gritti velencei származású drágakő-kereskedőt, Szulejmán szultán bizalmasát. A király ezzel is biztosítani akarta a maga számára a török uralkodó jóindulatát. Amikor 1534 őszén − János király jóváhagyásával − Medgyesen lefejezték a magyar trónra áhítozó kormányzót, még nem lehetett tudni, hogy erre a lépésre miként reagál a szultán. A magyar uralkodó még 1535 tavaszán is tartott Szulejmán bosszújától, ezért béketárgyalásokat kezdeményezett ellenfelével, I. Ferdinánd ellenkirállyal. A tárgyalások 1538 februárjában Váradon egy titokban aláírt békével zárultak.
Gritti kivégzése János király hadvezérének, Majláth (Maylád) Istvánnak a nevéhez fűződött. 1534-ben János király főként ezen érdemei miatt nevezte ki Majláthot erdélyi vajdává. Majláth ekkor még jó viszonyt ápolt Fráter György váradi püspökkel, a király befolyásos kincstartójával, de a két főember útjai nemsokára keresztezték egymást. A király 1538-ban Balassa Imre személyében társvajdát nevezett ki Majláth mellé. Majláth – vajdatársával és Kendy Ferenc tárnokmesterrel szövetkezve – hamarosan önálló politikai útra lépett, amelynek az volt a célja, hogy Erdélyt kivonják a magyarországi belviszályokból.
1540 tavaszán a vajdák titkos országgyűlést tartottak Székelyvásárhelyen, majd az erdélyi rendek küldöttei János király előtt panaszt emeltek a súlyos adókat kivető Fráter György ellen. Az uralkodó ezután Tordára hívta össze az országgyűlést, amelyen kiállt Fráter György mellett, a hűtlenné vált Mayláth Istvánt pedig halálra ítélte. A vajda nem várta tétlenül az ítélet végrehajtását, hanem a jól védhető Fogaras várába zárkózva várta a jobb időket. János király hadvezére, Török Bálint ostromolni kezdte a várat, de hamarosan felhagyott ezzel.
Az udvar berkeiben nyáron nagy változások mentek végbe: a gyengélkedő király Szászsebesre költözött, ahol örömmel fogadta a hírt, miszerint fiatal felesége, Izabella királyné fiúgyermeket szült. Kevéssel a trónörökös, János Zsigmond születése után, július 21. körül János király elhunyt. Halála előtt Fráter Györgyre bízta a csecsemő királyfi gyámságát, s ezzel a püspök a királyi udvar legfőbb döntéshozójává lépett elő. Augusztusban Szászsebesen a három nemzet küldöttjei hűséget fogadtak János Zsigmondnak, s a hatalmat György barát (pálos szerzetessége miatt nevezték így) pártfogoltjára, Bornemisza Boldizsár erdélyi főkapitányra ruházták. Egy héttel később, Segesvárott viszont Majláth Istvánt választották főkapitánynak, ami nem erősítette a két főkapitány közötti jó viszonyt. Szeptemberben a Rákos mezejére összehívott országgyűlés királlyá választotta János Zsigmondot.
A királyválasztó országgyűléssel csaknem egy időben az erdélyi rendek újabb országgyűlést tartottak Berethalomban, ahol Szinán csausz, a szultán megbízottja is megjelent. Fráter György és az erdélyi főkapitánnyá választott Majláth ekkor már élesen szemben álltak egymással − a szultánhoz küldött követeik igyekeztek a másik felet befeketíteni. Majláth Béla (1831−1900) történész, az MTA tagja, Maylád István 1502−1550 című monográfiájában, amely a Magyar Történeti Életrajzok könyvsorozat részeként jelent meg 1889-ben, részletesen beszámolt a két főember között zajló rivalizálásról.
A történész szerint Majláth „titokban szintén követeket küldött Szulejmánhoz, a kincstartó ármányát és működését szemmel tartandók. Követei által Szulejmánnál kétségbe vonta, hogy János király özvegyének törvényes szülött fiúgyermeke volna. Előadatá a nagyúrnak a végtelen üldöztetést, mit a kincstartótól szenvednie kell azért, mert Erdélyt a szultán hűségében megtartani igyekezik, kéri végre, adná neki az országot, biztosítván, hogy kevés vártatva egész Magyarországot hatalma alá vezeti”.
Majláth tehát a török udvar előtt megkérdőjelezte János Zsigmond királyi származását, s ezzel királyságának törvényességét is. „A fényes portán nem adtak ugyan hitelt a vajda szavainak, de a gyanú, melyet támasztott, elég volt arra, hogy terveinek előnyöket nyújtson, s bárha ezen előnyöket teljesen nem aknázhatta ki, (...) de gyanút keltvén a portán, s ez által időt nyervén, olyan engedményeket biztosított magának, amelyek nagyravágyó terveinek kivitelét a siker reményével kecsegtették”.
Szulejmán szeretett volna meggyőződni az igazságról, ezért követeket küldött Erdélybe, valamint Budára, az özvegy királynéhoz is. „Amint Szinán megérkezett, Maylád azonnal érintkezésbe lépett vele, s megtudván tőle küldetésének célját, a rendeket nagy sebbel-lobbal 1540-ik évi september 21-én Berethalomra gyűlésre hívta, a porta követét meghallgatandók. Szinán az összegyűlt rendek előtt kijelenté: hogy miután Szulejmán Erdélyt fegyveres erővel meghódítá, az erdélyiek az ő rabszolgái, s nagyúri jogánál fogva az ország kormányzását Maylád Istvánnak adományozza, s esküszik az élő istenre, őseire, utódaira, a kardra, kenyérre és sóra, hogy az erdélyiek jogait, szabadságait fenntartja. Megparancsolja továbbá az erdélyieknek Maylád István vajdájuknak engedelmeskedni; Maylád Istvánnak pedig meghagyja, hogy aki a szultán, és az ő parancsait nem fogadná, azt tűzzel-vassal pusztítsa el, s ily esetekben a két oláh vajda és a ruméliai szandzsákbégek a segélyére lesznek.”
A berethalmi gyűlés ugyan nem választotta vajdává (vagy kormányzóvá) Majláth Istvánt, ám a főkapitány hatalmi ambícióit nagyban növelte a szultán támogató nyilatkozata. Híveivel karöltve, még szeptember végén kiűzte Erdélyből János király volt tisztviselőit, és több várat is ostromolni kezdett. Eközben Ferdinánd követe, Hieronym Łaski (Laszky Jeromos) lengyel diplomata, aki korábban János király szolgálatában tevékenykedett, Isztambulban beszámolt a titokban kötött váradi békéről. Szulejmán ezután megüzente a Budán tartózkodó Izabellának és Fráter Györgynek, hogy II. Jánost elismeri magyar királynak.
A szultán magatartásának látszólagos következetlensége beleillik abba a nehezen követhető, taktikázó politizálásba, ami az akkori hatalmi viszonyok főszereplőit jellemezte. Szulejmán úgy viselkedett, mint aki megbocsátotta Majláthnak Gritti halálában játszott szerepét, Majláth pedig úgy, mintha a szultán kegyeit keresné, miközben a berethalmi gyűlés után (Balassa Imrével együtt) követet küldött Ferdinándhoz, és hűséget fogadott neki. A kiszámíthatatlan események részeként, 1540. november 1-jén a Nagysinken tartott erdélyi országgyűlés résztvevői hűséget esküdtek Ferdinánd magyar királynak. Majláth Béla történész erről így számolt be:
Majláth István „Ferdinánd küldötteinek meghallgatása céljából az erdélyi rendeket a november 1-én Nagy-Sinken tartandó gyűlésre meghívta. Balassa Imre (...) míg maga a szászokat a király hűségében erősítgeté nyilvánosan, alattomban Izabella pártján dolgozott, s néhány nappal a nagy-sinki gyűlés után nov. 8-án Gyulafejérvárott gyűlést tartott, s onnan a szebenieket követségileg nyíltan felszólítá, János Zsigmond részére állani. Balassának ezen dolgát, Maylád tudomására hozták Gerendy, Apafy, Kálnay és Nyujthódy, értesítvén őt arról is, hogy a nemesek, a székelyek és szebeniek hívek maradnak Ferdinándhoz. (...) Kedvezőtlen jelenségek voltak a vajda (vagyis Majláth István) separatistikus terveinek kivitelére az egymást gyorsan követő részgyűlések; kedvezőtlenül hatottak Balassának saját kezére folytatott féktelenségei. (...) Minő fontos tényezője volt az eseményeknek még akkor is Maylád, akit János Zsigmond főemberei gyűlöltek, de akitől féltek is, s akinek jól ismerték ingadozó politikai jellemét, megvilágítja ama versengés, mellyel Izabella is, Ferdinánd is egymás elől elhalászni igyekeztek e kitűnő eszű, tetterős férfiút.”
Ferdinánd 1541 tavaszán harmincezres sereget küldött Buda elfoglalására. Az ostrommal egy időben Erdélybe érkezett egy török követ a szultán parancsával. Majláth emiatt május 25-re Nagyselykre összehívta az erdélyi rendeket. A résztvevők meghallgatták Szulejmán üzenetét, amely bírálta Majláthot, és arra intette a rendeket, hogy fogadjanak hűséget János Zsigmondnak. „A gyűlésen felolvasott fermán csak az első percben lepte meg a vajdát. Rögtön felismerte benne Fráter György kezét, s gyors elhatározással oly irányt adott a tanácskozásnak, hogy kész bizonyos föltételek alatt János Zsigmondnak hűséget fogadni.” S valóban, a nagyselyki gyűlés – engedve a szultáni parancsnak − elfogadta a csecsemő II. János fennhatóságát.
Majláth korábban jó kapcsolatokat ápolt IV. Rareș Péter (Petru Rareș) moldvai vajdával, akinek a serege ez idő tájt arra készült, hogy betörjön Erdélybe. Majláth mint országos főkapitány körbehordoztatta a véres kardot, és Fogaras várából utasította a szászokat, az erdélyi főurakat, a székelyeket és a nemességet, hogy szálljanak táborba. Felszólításának azonban nem lett foganatja. A kettős játék, amelyet a szultán és Ferdinánd felé folytatott, zavarba hozta híveit. Tekintélye megcsappant, a Habsburg uralkodó Buda ostromával volt elfoglalva, így tőle nem számíthatott katonai segítségre, az erdélyiek hadba szállása pedig elmaradt.
A történész szavaival: „őrizetlenül maradtak a határszélek, a havasi átjárók, s nem levén, aki ellent álljon az ellenséges hadak betörésének, az oláh és moldva seregek förgetegként zúdultak a határszélekre. Fogaras vidékén, az Olt folyó mentében felvonták Kucsuk Bali bég és Péter vajda sátorait. S míg az oláh és moldva hadak a Barcaságot, Sepsi-, Kézdi- és Csíkszéket harácsolták, pusztították: Maylád István, mint országos főkapitány, Statileo püspökkel Fogaras várából keltezett rendeletével az országgyűlést július 8-ára Küküllőbe összehívta”.
Ez a helyzet jó alkalmat adott Fráter Györgynek, hogy Szulejmánt Majláth ellen hangolja. Üzeneteiben felemlegette Majláthnak Grittivel, János királlyal és a kisded János Zsigmonddal szembeni bűneit, illetve a szultán sérelmére elkövetett barátságtalan lépéseit. A korábban kegyvesztett Rareș Péter moldvai vajda pedig éppen azzal nyerte el Szulejmán kegyeit, hogy felajánlotta: így vagy úgy, de kezére adja Majláth Istvánt. A főkapitány egyelőre biztonságban érezte magát Fogaras erős várában, s talán nem is esik bántódása, ha ott marad. Ezt György barát is tudta, ezért ravasz tervet eszelt ki, hogy Majláthot kicsalogassa a jól védhető fészekből.
Ahmed bég, Kücsük Báli bég és Péter vajda csapatai körülzárták Fogarast. Velük volt Bornemisza Boldizsár, Majláth régi ellenlábasa, akinek a barát a terv kivitelezésében fontos szerepet szánt. Fráter György megnyerte tervének Ahmed béget, Kücsük Bálit és Péter vajdát. Ennek értelmében Bornemiszát, egy török főurat és még egy-két főembert követségbe küldtek Majláthhoz. A követek azt az üzenetet tolmácsolták, hogy a portának szándékában áll a főkapitányt az erdélyi fejedelemség élére állítani, ezért meghívták a török táborba, hogy találkozhasson Ahmed béggel. Bornemisza feladata az volt, hogy bizalmasan figyelmeztesse Majláthot, a meghívás csak kelepce, mert a törökök el akarják fogni.
A György barát által kifundált ördögi terv az igazság közlésére épült, minthogy a törökök valóban kézre akarták keríteni Fogaras urát. Bornemisza állítólag ezt mondta Majláthnak: „Uram, mindig eszes ember voltál, de most főképpen élj vele, ne menj el közikbe, mert megcsalatol, jól ismersz oláhokat, törököket.” Fráter György terve bevált − sikerült bogarat ültetni Majláth fülébe. A főkapitány abból indult ki, hogy Bornemisza nem akarhat jót neki. Ha meg szeretné óvni őt a törökök csapdájától, akkor annak csak egyetlen oka lehet: valójában el akarja ütni a szultáni támogatástól.
Majláth elhatározta, hogy elfogadja a törökök meghívását. Barátai, felesége és gyerekei hiába próbálták lebeszélni. A követek szép ígéretei a fényes jövőről, Erdély neki szánt fejedelmi székéről elvakították. Mindössze annyit kért Ahmed bégtől, hogy adjon számára megfelelő menlevelet és küldje a fiait túszként Fogaras várába. A bég azt felelte, hogy a fiait már a szultánnak adta, de helyettük hajlandó hat török főembert küldeni. Majláth ezt elfogadta, mire Ahmed két-két török, oláh és moldvai közkatonát beöltöztetett főúrnak, s őket küldte a várba. Majláth a menlevelet július 19-én vette át. Másnap díszruhát öltött és hatvan fős kíséretével a fogarasi síkon táborozó Rareș Péter vajda táborába ment. Ott a vajda katonái a kíséretét azonnal lefegyverezték, majd heves szóváltást követően Rareș Péter ezzel zárta le a vitát: „Eb, a török császár foglya vagy!”
Majláthot ezután megkötözték, ékszereitől megfosztották, majd Báli béghez vitték. A bég az értékes foglyot Konstantinápolyba küldte, ahol a Héttorony börtönében láncra verve őrizték. Ez idő tájt Szulejmán szultán nagy sereg élén vonult az ostromlott Buda felé. A főkapitány elfogása és bebörtönzése Erdélyben nagy felháborodást váltott ki. Az esemény híre eljutott Budára, ám Izabella királyné hadvezérének, Török Bálintnak is vállalnia kellett a Majláthéhoz hasonló sors kockázatát. Amikor augusztus végén, az ostromtól megszabadult Buda várának csellel történt elfoglalása után a szultán látni akarta a csecsemő János Zsigmondot, a kíséretében lévő Török Bálintot is Majláthoz hasonló módon ejtették foglyul, majd vitték a Héttoronyba.
Majláth István kiszabadulása érdekében többen is megmozdultak. Az 1542. február 19-re összehívott besztercebányai országgyűlés résztvevői levélben kérték Ferdinánd királyt, hogy ez ügyben tegyen lépéseket Szulejmánnál, Izabellánál és Fráter Györgynél. Ferdinánd erre ígéretet tett, György barát azonban mindent elkövetett, hogy vetélytársát, aki akadályozta Erdéllyel kapcsolatos politikai terveinek megvalósítását, még véletlenül se engedjék ki rabságából. Majláth is sokat rontott a helyzetén, mert szökéssel próbálkozott, de még többet rontott azzal, hogy nem volt hajlandó áttérni a mohamedán vallásra. Ettől kezdve a korábbinál is szigorúbb őrizetet kapott. Ezzel kapcsolatban a barát Nádasdy Tamás tárnokmesterhez (később országbíró, majd nádor) és Zalay János pozsonyi főispánhoz írt levelében utalt rá, hogy a pasák szerint nagy a szultán haragja, amiért Majláth szökéssel próbálkozott.
A fogoly főkapitány felesége, Nádasdy Anna (a tárnokmester húga) tudta, hogy sok múlik Fráter György jóindulatán, ezért könyörgő levelet küldött neki. Ebben még Fogaras várát és az ott őrzött török túszok elengedését is felajánlotta cserében a barát közbenjárásáért és Izabella királyné ajánlóleveléért, amelyben szorgalmazza férje kiszabadítását. Fráter György − Gyulafehérvárról keltezett − válaszlevelében barátságtalan hangnemben utasította el a kérést, mondván, hogy nincs szüksége Fogarasra, mert elegendő vára van, továbbá a királynőtől sem kér ajánlólevelet, mert Isten talán megsegíti Majláthot, ha úgy látja jónak.
Nádasdy Tamás évek múlva is próbálta rávenni a befolyásos Fráter Györgyöt, hogy segítsen sógora kiszabadításán, de nem járt eredménnyel. Nádasdy Anna idővel belátta, hogy a barát hajlíthatatlan. Bátyjának írt egyik levelében így fogalmazott: „megfogyván benne minden reménységem, mert hogy ne állana az eleven emberen bosszút, ha még az holt emberen is bosszút áll, mint szegény Batthyányi Orbánon (Izabella királyné tanácsosa), akit a királyné nagy tisztességgel eltemettetett Fehérvárott (Gyulafehérvár, 1547) az monostorban, Frater György kiásatta, s az ganéjban temettette”. A tehetséges, ravasz államférfi olykor valóban gonosz tettekre ragadtatta magát. Könyörtelen tudott lenni az ellenfeleivel szemben, így komoly szerepe volt abban is, hogy Majláth soha nem szabadulhatott ki a Héttorony börtönéből.
A főkapitányt a rabság nagyon megviselte. Szervezete legyengült, és csaknem tíz év után felmondta a szolgálatot. Az egykor nagy reményeket tápláló, katolikus vallásához mindvégig hű erdélyi főúr 1550 karácsonya előtt visszaadta lelkét Teremtőjének. Mindössze negyvennyolc évet élt.
Fráter György nem sokáig örülhetett egykori riválisa halálának. Pontosan egy évvel később, 1551. december 17-én, Ferdinánd zsoldosvezére, az olasz Giovanni Battista Castaldo gróf emberei, élükön Sforza Pallavicinivel, meggyilkolták az alvinci várkastélya hálótermében imádkozó György barátot, aki nemcsak erdélyi vajda, hanem akkor már néhány hete esztergomi érsek és bíboros is volt. Az itáliai és spanyol zsoldosok két lövéssel és hatvanöt szúrással végeztek György baráttal, majd testét a várárokba dobták, ahol hetven napig hevert temetetlenül.
Bánó Attila
(Részlet a szerző 30 új meghökkentő eset a magyar történelemből című, a budapesti Athenaeum Kiadónál 2020-ban megjelent könyvéből)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
