Murphy törvénye ritkán kap ennyire látványos, égi megerősítést, mint hétfő délben: a céhes város önkormányzati alkalmazásban lévő szakemberei mellett magánkertészek, tájépítészek, erdészeti szakemberek és a városgazdálkodási osztály munkatársai – a közönség soraiban volt dr. Tóth Piroska, a vizes élőhelyek specialistája, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja – a városi kertészetben gyűltek össze, hogy egy szakmai előadáson, illetve egy megbeszélésen vegyenek részt, amely a jövő városformáló koncepciójáról, a csapadékvíz megtartásáról szólt. A természet azonban úgy döntött, nem várja meg az elméleti bevezetőt: egy kiadós, mindent elárasztó zápor jó félórás csúszásra kényszerítette a hallgatóságot.
A rövid idő alatt lezúduló, négyzetméterenként 18,5 liter esővíz nemcsak a csatornákat tette próbára, hanem kézzelfogható, húsba vágó bizonyítékul szolgált arra, hogy a természet rendje felborult, s a városi terek radikális újragondolása nem elméleti luxus, hanem a túlélés záloga. Annál is inkább, mert az sem életszerű, hogy közel negyvenfokos hőség után elő kell kotorni a szekrényből az ősszel használatos ruházatot.
A felborult vízkörforgás
Már több éve tapogatózik a városvezetés ezen a területen, és most sikerült egy olyan pályázatot elérniük, amelynek köszönhetően komoly külső szakmai támogatásban részesülnek a szivacsváros koncepció és a vízmegtartó képesség kidolgozásában. Így kezdte megnyitóját Szilveszter Szabolcs, Kézdivásárhely alpolgármestere (ő maga is a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja több mint tíz éve – szerk.), miután az égi áldás némileg csendesedett.
Az alpolgármester rávilágított arra az ellentmondásra, amely az elmúlt évtizedek és évszázadok mérnöki szemléletét jellemezte, hiszen az 1860-as évek londoni nagy csatornázási hulláma óta az volt a dogma, hogy minden csepp vizet a lehető leggyorsabban ki kell vezetni az urbánus terekből. A globális klímaváltozás azonban teljesen átírta a játékszabályokat, amit ma már mindenki a saját bőrén tapasztalhat. Globális és éves szinten a csapadékmennyiség nem változik ugyan drasztikusan, ám annak eloszlása rendszertelenné vált. Ez a hirtelen lezúduló, hatalmas mennyiségű víz óriási komplikációkat okoz mind a mezőgazdaságban, mind az olyan sűrűn beépített életterekben, mint amilyen Kézdivásárhely is.
A szivacsváros egy globális szinten már jól bevált, mély gyökerekkel rendelkező koncepció. Legyen szó akár Dubajról, Miamiról, Berlinről vagy Stockholmról, ezek a metropoliszok már rendkívül korán megtapasztalták a villámárvizek és a fojtogató hőszigetek negatív hatásait, és ennek megfelelően komoly, rendszerszintű megoldásokat eszközöltek ki, most pedig Kézdivásárhelyen a sor, hogy csatlakozzon ehhez a látásmódhoz.
Az alpolgármester nyomatékosította: a cél egyáltalán nem az, hogy minden talpalatnyi helyet leaszfaltozzunk, hanem az, hogy a hirtelen érkező vizek csúcsait csillapítsuk, a csapadékot helyben tartsuk, és mikroklíma-szinten időt adjunk a természetnek, hogy a víz beszivárogjon, miközben újrafejleszti és táplálja a talajt. Városi környezetben kritikus jelentőségű, hogy a fák és a környező növényzet vízháztartását tudatosan támogassuk. A hagyományos, burkolt felszíneken a beszivárgás minimális, a lefolyás maximális, és egyáltalán nincs helyi párolgás. Ezzel szemben a szivacsváros koncepció szerint kialakított terek maximalizálják a helyi párolgást, biztosítják a hatékony talajba szivárgást, miközben késleltetik és jelentősen csillapítják a lefolyó víz mennyiségét. Ez a fokozott helyi párologtatás (szakszóval: evapotranszpiráció) képes arra, hogy drasztikusan csökkentse az intenzív nyári kánikulák idején kialakuló, aszfalttömbök által fűtött hőszigethatást.
A megbeszélésen zömében szakemberek vettek részt. A szerző felvétele
Az UrbanActtól a fizikai megvalósításig
A most induló projekt nem csupán elméleti modelleket vagy látványos fotókat jelent, hiszen a városnak pontosan két éve van az intenzív, strukturált közös munkára. A távlati cél egy teljesen szabványosított, Kézdivásárhely egyedi arculatára és morfológiájára leképezett vízmegoldási tudásbázis és tervezési kritériumrendszer kidolgozása. Ez a komplex folyamat magában foglalja az esőkertek, a biocsatornák és a híres Stockholm-féle faültetési rendszer pontos módszertanát, amelyet a jövőben bárki számára elérhetővé tesznek, a magántervezőktől kezdve a lakosságig. A fenntartható csapadékvíz-gazdálkodás alappillérei a folyamatos nyílt vápákon történő továbbítással kezdődnek, ezt követi a mechanikai és biológiai szűréssel megvalósuló tisztítás, majd a zöldfelületeken át történő szikkasztás és a későbbi használatra szánt tározás. Végül a lefolyás lassításával elért késleltetés és a mikroklímát javító párologtatás zárja be a kört.
A projekt messze túlmutat a szorosan vett urbánus magon, hiszen Kovászna megye és a céhes város közvetlen környezete számára a mezőgazdaság is létkérdés. Egy merész, de papírformában már határozottan körvonalazódó terv szerint olyan fenntartható öntözőtavakat kívánnak kialakítani a mérnöki számítások alapján, amelyek nem csorbítják a gazdák értékes területeit, de elegendő és fenntartható módon gyűjtött vizet biztosítanak a kritikus, aszályos időszakokra. A városvezetés jelenleg is aktívan keresi azokat a kevéssé használt, marginális parcellákat, ahol ezek a tározók optimálisan elhelyezhetők lennének anélkül, hogy a termelést korlátoznák.
A kék-zöld infrastruktúra zászlóshajója
A jelen lévő szakemberek számára az előadás legfontosabb híre az volt, hogy több mint két év megfeszített előkészítő munka után Kézdivásárhely önkormányzata sikeresen eljutott egy nagy volumenű beruházás közbeszerzéséhez. Ennek eredményeként a város ikonikus közösségi tere, a Molnár Józsiás park teljes egészében a kék-zöld infrastruktúra modern koncepciója szerint fog újjászületni.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ideális esetben minden egyes esőcsepp ott fog maradni a Molnár Józsiás park területén. Vízvisszatartási és vízháztartási szempontból ez a zóna teljesen önellátóvá válik a jövőben, biztosítva a mikro-ökoszisztéma számára a szükséges létfontosságú nedvességet. A részletes tervek szerint másfél éven belül az aszfalt és a beton teljesen el fog tűnni a parkból, így minden járófelület és sétány speciális vízáteresztő burkolatot kap. Az önfenntartó öntözővíz biztosítása mellett a kertészeti koncepció is radikálisan szakít a hagyományos, steril és rendkívül vízigényes pázsitszőnyegek dominanciájával. Sokkal kevesebb intenzíven nyírt fűfelületet hagynak meg, és helyettük fajtagazdag, hasznos, vadvirágos és gyógynövényes zónákat alakítanak ki, amelyek nemcsak esztétikailag nyújtanak lenyűgöző látványt, de a klímaváltozással szemben is sokkal ellenállóbbak.
A parkban kialakítandó esőkertek metszeti tervrajzai pontosan bemutatják a süllyesztett ágyások rétegződését. Felül negyven centiméter termőtalaj kap helyet, ezalatt egy tíz centiméteres homok hordozóréteg terül el, amelyet geotextília választ el a következő, harminc-negyven centiméter vastagságú, zúzott természetes kőből álló rétegtől, az alapzatot pedig tömörített altalaj, oldalsó túlfolyók és szikkasztó-tározó mederkeresztmetszetek alkotják.
Lefolyó a kertészet bejárata előtt. Az esővíz elfolyik, nem marad meg a környezetünkben. A szerző felvétele
Mivel az esőkerteknek tökéletesen bírniuk kell a hirtelen érkező elöntéseket, de a hosszan tartó szárazabb időszakokat is, a szakemberek mérnöki precizitással összeállított növénytársulásokat terveztek be a területre. A flóralistában kiemelt helyet kapott a lápi kákacs, amely kiváló vízszűrő és a nedves zónák megbízható stabilizátora, valamint a nagy tömegű biomasszát termelő kínai ezüstfű, amely intenzív párologtatást biztosít. Az esztétikai értéket növelő kanadai harangvirág a mérsékelten nedves rézsűk dísze lesz, míg a nedvességkedvelő tavaszi golyóvirág a védett jellegű, natív hatásért felel. A száraz és nedves ciklusokat a szegélyeken kiválóan toleráló pampafű mellett a kaukázusi sziklavirág a szárazabb rézsűoldalak talajfogását garantálja. Az árnyékos, nedves vápák ideális textúranövénye a kínai tollbuga lesz, a talajtakaró indás pereszlény pedig hatékonyan megakadályozza a finom szemcsék kimosódását. Végül a hím páfrány strukturális háttérnövényként szolgál a mikrokörnyezeti fás társításokhoz, a széles ökológiai toleranciájú vérvörös gólyaorr pedig stabil gyökérzetével erősíti meg a talajszerkezetet.
Mérnöki zöldövezet a merev szabályozások ellenében
Szilveszter Szabolcs előadása során teljesen őszintén beszélt a bürokratikus akadályokról és a merev tervezési falakról is. Példaként a nemrég felújított Bem József utcát hozta fel a hallgatóságnak, amely kapcsán az alpolgármesternek elmondása szerint az egyik szeme sírt, a másik viszont nevetett. Romániában jelenleg sajnálatos módon teljesen hiányoznak a zöld infrastruktúrát kötelezően előíró, korszerű jogi elvek. A tervezők emiatt elavult, merev számszaki képletek alapján dolgoznak, vagyis egyszerűen megtervezik az utat, melléhelyezik a rideg, betonozott, nagy áramlási sebességű esővíz-elvezető csatornát, és ezzel a részükről a folyamat le is van tudva. Bármilyen hozzáadott, fenntarthatóságot szolgáló elem költségnövekedést jelentene, ami a jelenlegi közbeszerzési rendszerben azonnali kizáráshoz vagy a projekt elutasításához vezet.
A Bem József utcánál a zöld sáv és az útburkolat közé zárt csatorna helyett biocsatornák lettek volna ideálisak, hiszen a hirtelen lezúduló esővíz egyáltalán nem tiszta: viszi magával a tetőkön lévő szennyeződést, az aszfaltról származó olajfoltokat és a városi port. A biocsatorna egy olyan vízzáró fóliával elválasztott, gyökérzónás tisztítórendszer, amely dréncsővel vezeti el a szűrt vizet. Ennek finom szemcsés talajrétege, a beépített geotextília és a növényzet sűrű gyökérzónája képesek ezeket a makacs szennyeződéseket mechanikailag és biológiailag is tökéletesen megszűrni, így a túlfolyókon keresztül már teljesen tiszta vizet engednek vissza a természetbe vagy a mélyebb szikkasztó árkokba.
Ugyancsak fontos technológia a Stockholm-féle faültetési rendszer, amely kiterjesztett, tömörödésmentes felszín alatti teret biztosít a fák gyökérzetének, miközben stabil statikai alapot nyújt a felette lévő burkolatnak, lehetővé téve, hogy a városi fák elérhessék természetes, akár ötven-százötven éves életkorukat is.
Így néz ki egy szűrőárok. Fotó: UrbanAct
Szakmai viták és paradigmaváltás
Annak rendje és módja szerint az előadást követő szakmai fórumban azonnal felszínre kerültek a helyi hatóságok kötöttségei, súlyos hatásköri merevségek is. Terítékre került a Kászon-pataka és a Fekete-ügy menti árvízvédelmi töltések, az úgynevezett „digek” közötti területek helyzete. Az önkormányzat konstruktív javaslata az volt, hogy a patak szintjének megemelkedésekor tömörített földgátakkal és szabályozott túlfolyókkal tudatosan vezessék ki a vizet azokba a zónákba, ahol az elszivárogva táplálhatná a szomjas talajt. A vízügyi hatóságok azonban mereven viszonyulhatnak az ötlethez, mivel az átfolyási keresztmetszet szigorú, jogszabályi biztosításához tilos mindenféle utólagos módosítást eszközölni a töltések mentén. Pedig az elmúlt évtizedekben a demokrácia jegyében rengeteg egykori természetes árteret szakítottak ki a vízjárta területek közül és adtak át a mezőgazdaságnak, aminek egyenes következményeként a patakok kaotikus árhullámai ma már közvetlenül és súlyosan veszélyeztetik a lakóövezeteket. Az alpolgármester hozzátette, mostanra pont oda jutott a társadalom, hogy amit évtizedekkel ezelőtt meggondolatlanul szétromboltunk, ahhoz kell most kényszerűen visszatérnünk, mert az időjárás teljesen kiszámíthatatlanná vált és bezavart a rendszerbe.
Ugyancsak komoly szakmai vitát váltott ki a berögzült lakossági és hatósági reflexek ütközése, amelyre kiváló példát szolgáltatnak a nyári időszakban kötelezően előírt szúnyogirtások esetei. A jelen lévő szakemberek jelezték, hogy a hirtelen fellépő rovarinváziókra alkalmazott vegyszerek genetikailag és a reproduktivitás szintjén avatkoznak be a kényes ökoszisztémába, ami a zöld zónák hasznos, védendő faunáját is válogatás nélkül elpusztítja. Említették a fenntartható magánkertek fontosságát – mint amilyen egy jelen lévő szakember által példaként említett, belga kertészeti elveken alapuló, patinás, százötven éves udvar –, egyértelműen bizonyítják a létjogosultságukat. Megfelelően kialakított tavakkal, csordogáló patakokkal és az odaillő növénytársítással mikroklíma-szinten akár három-öt Celsius-fokos érezhető hőmérséklet-csökkenés is elérhető anélkül, hogy a helyi ökológiai egyensúly bármilyen formában sérülne.
Ilyen a Stockholm faültetési rendszer. Fotó: UrbanAct
Szó esett a tömbháznegyedekben található fák sorsáról is. „Negyven-ötven évvel ezelőtt egy kedves gesztusként, emlékként ültettek például tájidegen fenyőfákat, amelyek a legtöbb esetben túlnőttek a tömbházakon, nem egyszer veszélyeztetve az épületeket. Kivágásuk azonban borzasztóan körülményes: környezetvédelmi és még egy sor más engedély, valamint a lakók többségének a beleegyezése kell, hogy a fákat ki lehessen vágni” – magyarázta Szilveszter Szabolcs, aki a kertészektől érdeklődött: mit lehetett ültetni, hogy a város hőszabályzását befolyásolni lehessen. Több szakember elmondta: a nagy fákkal óvatosan kell bánni, mivel a napi vízfelvételük akár a 400–500 litert is elérheti. Ez soknak tűnhet, de egy négyzetméternyi pázsit életben tartása is negyven liter vízbe „kerül” – hívták fel a figyelmet. Mint kiderült, a pázsitos részek esetében a legészszerűbb az, hogy egy bizonyos mértékig hagyják nőni a füvet, mivel akkor emelkedik a nedvvisszatartó képessége. Ez azonban lakossági ellenállásba ütközik, mivel követelik: az önkormányzat kaszálja le a füvet. Ami a lakossági zónákban lévő fákat illeti, többek szerint a gömbkoronás lombhullatók lennének a legideálisabbak.
A legkisebb, de az egyedüli magyar nyertes
Szilveszter Szabolcs az előadás végén elmondta, hogy a rendkívül szigorú elbírálású, európai szintű UrbanAct-pályázaton egész Romániából mindössze kilenc kiemelt projektet találtak érdemesnek a finanszírozásra. A nyertesek előkelő listáján olyan adminisztratív óriások szerepelnek, mint a bukaresti metropoliszövezet különböző kerületei, Kolozsvár vagy éppen Gyulafehérvár. Ebben az illusztris mezőnyben Kézdivásárhely a legkisebb lélekszámú, és egyben az egyedüli magyar többségű település, amelynek sikerült kivívnia ezt a rangos nemzetközi támogatást.
Az alpolgármester azzal a gondolattal zárta szavait, hogy kis szinten sokkal könnyebb valódi, kézzelfogható eredményeket elérni, mint egy távoli, hatalmas metropoliszban lélektelen papírokat gyártani, hiszen itt a helyi közösség bármikor mozgósítható és összehívható, a kertészek, tájépítészek, mérnökök és a lakók pedig közvetlenül, partnerként tekintenek egymásra. A városvezető végezetül ígéretet tett egy széles körű lakossági tudatosító kampány elindítására és informatív szórólapok folyamatos kiadására annak érdekében, hogy a szivacsparadigma elvei ne csak a frekventált köztereken és parkokban, hanem a kézdivásárhelyi polgárok saját udvaraiban és kertjeiben is kézzelfogható valósággá váljanak az elkövetkező években.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
