A tinóruk világa a gombák birodalmának egyik leglátványosabb fejezete. Számos fajuk kiválóan alkalmazkodott a városi környezethez, színeikkel és formáikkal képesek azt is mesebeli tájjá változtatni.
Piros tinóru (Hortiboletus rubellus)
Ha egy mesekönyv lapjain piros kalapos gombát látunk fehér pöttyök nélkül, az nagy valószínűséggel a piros tinóru. Azt kevesen tudják, hogy nemcsak a mesékben, hanem olykor Sepsiszentgyörgyön is felbukkan egy-egy ilyen „élő illusztráció”.
Ez a gomba elég szerény termetű: ritkán nő 8–10 centiméternél nagyobbra. Kalapjának felülete finoman bársonyos tapintású. Fiatalon kalapbőre élénk bíbor- vagy skarlátpiros. Tudományos neve is, a rubellus a drágakőhöz hasonló rubinvörös színére utal. Ahogy öregszik, a napsütés és az eső hatására színe fokozatosan vörösbarnára, olykor barnássárgára fakul, ezért az idősebb példányok felismerése már nem mindig egyszerű. Ez szerencsére nem jelent komoly kockázatot a gombász számára, mert a nemezestinóruk közé tartozó fajok között nem találunk mérgező gombát.
A termőréteg eleinte citromsárga, később zöldessárga, végül olívásbarnába hajlik. Érdemes egy apró „kísérletet” tenni: ha óvatosan megnyomjuk a pórusokat, azok néhány másodperc alatt kékeszöldre színeződnek. Ez a jelenség sokakat megijeszt, pedig semmi köze a mérgezőséghez – a gomba bizonyos vegyületeinek gyors oxidációja okozza, ugyanúgy, ahogy egy félbevágott alma is megbarnul a levegőn.
Karcsú, gyakran kissé görbe tönkje sárga alapon pirosas árnyalatokkal díszített, mintha egy festőművész ecsetvonásai színezték volna meg. Bár városi környezetben ritkaságnak számít, Sepsiszentgyörgyön két biztos „törzshelye” is ismert. Ha nyitott szemmel járunk az Erzsébet park hársfái környékén vagy a szemerjai református templom udvarán álló hatalmas kocsányos tölgy alatt, jó eséllyel találkozhatunk vele a nyári és kora őszi hónapokban. Egész megjelenése feltűnő, mégis könnyen elbújik a fűben vagy a lehullott levelek között.
A szakirodalom ehető fajként tartja számon, de húsa vékony, puha, gasztronómiai értéke csekély. Sokkal nagyobb örömet okoz, ha a kosár helyett a fényképezőgépet vesszük elő: élénkpiros kalapja és a nyomásra bekövetkező kékülése a természet egyik leglátványosabb színjátéka.
A piros tinóru természetes élőhelyein több európai országban megritkult, éppen ezért minden, a városban megtalált példány arra emlékeztet bennünket, hogy egy városi park is lehet értékes élőhely, ahol a fák gyökerei alatt egy rejtett gombavilág működik.
Farkas János
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
