A legjobb kovásznai érettségizőTompa Hanna jogi pályára készül

– Milyen emlékekkel búcsúzol a líceumtól?
– Kilencedik osztályban teljesen új közösségbe kerültem, kevés embert ismertem. Idővel azonban összekovácsolódtunk, jó baráti társaság alakult ki. A kilencedik és tizedik osztály különösen szép időszak volt, mert végre azt tanulhattam, ami igazán érdekelt, és ez az eredményeimen is meglátszott. A tizenkettedik osztály már nehezebb volt, hiszen teljes erővel kellett készülni az érettségire. A tanáraink sokat ösztönöztek bennünket, és az eredmények végül igazolták a befektetett munkát.

– Kik voltak azok a pedagógusok, akik különösen sokat jelentettek számodra?
– Kilencedik és tizedik osztályban Lőrinc Lilla tanárnő volt az osztályfőnököm, tizenegyediktől pedig Orosz Anna tanárnő. Vele sokat kirándultunk, sok közös élményünk volt. A kedvenc tanárom Bájkuj Mihaela román szakos tanárnő volt, aki ötödik osztálytól tanított. Kedves, megértő és ösztönző pedagógus, aki mindig arra biztatott, hogy többet hozzunk ki magunkból. 

– Mely tantárgyak álltak hozzád a legközelebb?
– A román és a történelem. Mindig szerettem az idegen nyelveket, az iskolán kívül is próbáltam új nyelveket tanulni. A történelem számomra olyan, mint egy nagy történet, amelyben minden esemény kapcsolódik valamihez.

– Hogyan élted meg az érettségit?
– Nem éreztem rendkívül nehéznek, de természetesen sok múlott a felkészülésen. A választható tantárgyam a földrajz volt, mert abból reméltem a legjobb eredményt. Földrajzból Becsek Éva igazgatónő készített fel, az ő segítsége is sokat jelentett. Számomra a legnagyobb kihívás az időbeosztás és a stressz kezelése volt. A magyar vizsgán sok feladatot kellett megoldani három óra alatt, ezért nagyon kellett figyelni arra, hogy mindenre jusson idő. Az érettségire való felkészülésben Tánczos Szende történelem szakos tanárnő és Sikó Nóra magyar szakos tanárnő is sokat segített, támogatásukért szintén hálás vagyok.

– Már eldöntötted, merre foly­tatod?
– A Brassói Transilvania Egyetem jogi karára jelentkezem. Régóta vonz a jogi pálya, és az egyik legnagyobb álmom, hogy ott tanulhassak. Később ügyvéd szeretnék lenni, mert mindig fontosnak tartottam, hogy kiálljak azokért, akik közel állnak hozzám. Szeretném ezt hivatásként is folytatni, és segíteni az embereknek.

– Mi kapcsol ki a tanulás mellett?
– Nagyon szeretek utazni, új helyeket, embereket és kultúrákat megismerni. Szeretném egyszer bejárni a világot. Főzni is szívesen főzök, ezt édesanyámtól örököltem. Számomra a főzés egyfajta önkifejezés. Emellett sokat olvasok, főként modern angol és amerikai szerzők könyveit, zenében pedig a hiphop és a pop áll hozzám közel.

– Az állatok is fontosak számodra?
– Igen, különösen a kutyák. Gyermekkorom óta kutyák között nőttem fel, és mindig úgy tekintettem rájuk, mint a legjobb barátaimra.

– Az iskolán kívül milyen közösségi tevékenységekben vettél részt?
– Tagja voltam a Fiatalok Kovásznáért Szervezetnek, a FIKOSZ-nak. Tavasszal és nyáron szemetet szedtünk, karácsonykor pedig adományokat osztottunk a rászorulóknak. Ezek a programok sok tapasztalatot adtak, és jó érzés volt tenni a városért.

– Kiknek köszönheted leginkább az elért eredményt?
– Elsősorban a szüleimnek. Mindig mellettem álltak, támogattak, ösztönöztek és hittek bennem. Az ő türelmük és odaadásuk nélkül nem jutottam volna el idáig. Nagyon hálás vagyok nekik.