Parkolási büntetést kaptam. Kifizetésekor a kézdivásárhelyi helyi pénzügy- és illetékirodánál furán méregettek: nem-e akarom megcsonkítani-e az államot pár lejjel? Nem volt ugyanis nálam a küldemény borítékja, ami igazolhatná, hogy a határidőn belül vagyok. Abszurdisztáni mindennapjaink, avagy mindenért is nem Bukarest a hibás.
A bírságot azért rótták ki, mert a mindennapi gondok és rohanás mellett elfelejtettem befizetni a parkolási díjat. Így hát levelet hozott a posta, amelyben felszólítottak, hogy intézkedjem, ellenkező esetben duplájára hízik az összeg. Szép borítékban küldték, rajta persze a dátum is: július 6. Belül kézzel körmölt jegyzőkönyv a helyi rendőrség részéről, pompás lézernyomtatós képek a kopott autómról, illetve a megállapítás, hogy törvénysértést követtem el. Meg a tájékoztatás, hogy tizenöt nap alatt törleszthetek. Megjegyzik: amennyiben kifizetem a bírságot, feltétlenül jelezzem a helyi rendőrségnek, ha nem tennék így, végrehajtót küldenek a nyakamra. A bírság persze nem jelenik meg a ghiseul.ro rendszerében, az önkormányzati részen csak annyi szerepel, hogy nincs tartozás. Az ilyesmit a Büntetések menüpontnál kell kiperkálni, mert az állam ugyan várja a pénzét, de azt nem közli a rendszerben, hogy miféle tartozás van, és az mi fán terem.
A portál egy hete nem működik rendesen: legutóbb múlt pénteken próbálgattam, képtelenség volt csatlakozni a rendszerhez, ezért – jobb híján – hétfőn klasszikus készpénzes úton, személyesen akartam törleszteni, pótolni valamennyit valaki speciális nyugdíjába. A hölgy az ablaknál sztoikusan kéri a küldemény borítékját. Vagyis a jegyzőkönyv de facto csomagolóanyagát. Amelyen ott lenne a pecsét. A dátummal. Persze nincs nálam, csak a fránya jegyzőkönyv, a borítékot utólag halásztam ki a kukából.
Udvariasan érdeklődöm: Önöknél nem jelenik meg a rendszerben, hogy büntetésem van? Mégiscsak háromszáz méterre található, önkormányzati alárendeltségben lévő intézményről van szó, nincs „Bukuresthez” köze. Botorságom megbocsátandó: első alkalommal kerültem ebbe a helyzetbe, nem ismerem a Rendszer működését. Nem is ismerhetem, rendszer ugyanis nincs. Ímmel-ámmal elhiszik, hogy nem mentem ki a határidőből, nagyon csodálkozva, hogy a Ghiseul nevű tákolmányon – amit a múlt héten nemcsak feltörtek, hanem klónoztak is – nem tudtam törleszteni, így aztán fizethetem a minimumot. Mert a Rendszerek nem kommunikálnak. Nincs átjáró.
Ezek tükrében ismét megállapítható: a román bürokrácia olyan, mint egy múzeum, csak itt még dolgoznak a kiállítási tárgyak. A pecsét például hivatalosan már nem kötelező. Elméletben. Gyakorlatban viszont egy pecsét nélküli irat olyan, mint a miccs mustár nélkül: létezik talán, de minek?
A sínes dosszié is makacsul tartja magát. Mert hiába élünk digitális felhőkorszakban, egy dokumentum csak akkor érzi magát biztonságban, ha két rozsdás fémpálca közé szorítják. A digitalizáció nálunk azt jelenti, hogy a kinyomtatott e-mailt lefűzik, majd iktatják. A digitalizált dolgainkat meg persze feltörik, hiszen a Dani1234 vagy a par01a nem épp atombiztos jelszó.
Az elektronikus nyilatkozatok külön fejezetet érdemelnek. Online töltöd ki, elektronikus aláírással hitelesíted, majd udvariasan megkérnek, hogy fáradj fel a harmadik emeletre, ahol papíron iktatják az elektronikusan beadott dokumentumot. Két évszázad fog kezet, a 21. és a 19.
Most pedig itt az országos kataszteri adatbázis története. Egy hete áll szinte minden ingatlan-ügyintézés, mert a rendszert kalóztámadás érte. Az ország digitális gerince egyetlen kattintásra rogyott össze, a kézi pecsétnyomók viszont biztonságban vannak, azokon a vírus sem fog.
Romániában tehát nem a technológia hiányzik, inkább a meggyőződés, hogy használni is kellene. Addig pedig marad a pecsét, a sínes dosszié és a harmadik emelet – a „modern állam” három örök pillére. És persze a boríték, rajta egy pecséttel.
Mioritikus digitalizáció: a papírozás marad. Demeter J. Ildikó felvétele
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
