Demeter J. Ildikó
Norvégnak lenni főnyeremény – nyilatkozta egy ősz férfi az arra járó angol riporternek. Elmondta, hogy gyermekkorában bizony szegénység volt, a többség épp csak megélt – később azonban felfedezték a tenger alatti olajmezőket, és a norvég állam olyan meggondoltan aknázta ki ezt az aranybányát, hogy az minden állampolgárnak jólétet hozott. Mivelhogy a kőolaj közkincs.
És ugyanez a gyakorlat a víz- és szélerőművek, illetve a halászat terén is, mert sem a víz, sem a szél, sem a tenger nem magántulajdon. Ezek az iparágak szép hasznot hajtanak, a rájuk kivetett adókkal pedig az állam jól gazdálkodik: azon kívül, amit a költségvetésekbe – a központiba és a helyiekbe – pótol be, létrehozott egy befektetési alapot, amely akkor is pénzt fog hozni, amikor az olaj már nem. És nemcsak néhány kiváltságos, hanem az egész társadalom számára.
Ebből lehetne tanulni, de Románia aligha fog. Évtizedek óta azt sulykolják (az iskolákban is tanítják), hogy országunknak mindene van, olaja, földgáza, vízi és nukleáris, újabban szél- és naperőművei, a régi hőerőműveket sem zárták mind be, és mindezek mellett megépült a tengeri földgázkitermelő platform is. Az Eurostat összesítése szerint azonban itt fizetünk a legtöbbet a villamos energiáért az egész Európai Unióban: háromszor többet, mint a Magyarországon és kétszer többet, mint a Bulgáriában élők. Az üzemanyag is nálunk drágult a legnagyobb mértékben: egy év alatt 23 százalékkal (e téren Bulgáriával és Litvániával versengünk). Ez utóbbit a Hormuzi-szoros lezárásával és a kazahsztáni vezetékes szállítás leállításával magyarázzák, az áramellátási nehézségeket pedig a Duna alacsony vízállásával. Erre hivatkozva hirdetett energetikai válsághelyzetet Ilie Bolojan ügyvivő kormányfő és ügyvivő energetikai miniszter.
A bajok oka azonban mélyebb, és pontosan abból ered, hogy a román állam illetékes döntéshozói évtizedeken át kizárólag a maguk javára dolgoztak, és elhanyagolták a stratégiailag fontos beruházásokat. A villanyárak elszabadulása után kiderült, hogy Románia termel ugyan eleget, jelentős mértékben naperőművekből, ám a déli órákban keletkező energiát nem tudja tárolni, ezért olcsón eladja, este pedig méregdrágán vásárolja vissza (jellemzően az amúgy lenézett Bulgáriától, ahol a kormányok sűrűn változtak, de mégis képesek voltak olyan előrelátásra, amire a román miniszterek nem, és a napkollektorok mellett jelentős tárolókapacitást is kiépítettek). Nálunk a természeti adottságok elvileg ugyan állami tulajdonban vannak, de ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek jut a kiaknázásukkal járó nyereségből (nem a zsebébe, hanem utakra, kórházakra, oktatásra, és például sportra is, amiben a norvégek kiugróan jók lettek). Okos befektetések helyett Romániában „okos fiúk” vannak, akik saját számláikra csatornázzák a hasznot: megbénították az energiarendszert azzal, hogy tömegesen foglalták le spekulatív célból a csatlakozási kapacitásokat (vagyis ígértek, de nem építettek erőművet, tárolót, miegyebet, az pedig, aki termelne is energiát, miattuk nem fér hozzá a rendszerhez), tették ezt az energetikai szabályozó hatóság és áttételesen a teljes politikai osztály cinkosságával. Itt nem fejlesztésre megy a profit, hanem az állami vállalatok vezetőinek szédületes juttatásaira, aminek egyik következménye, hogy a meglévő régi rendszer nem tudja fogadni a sok háztáji napelem által termelt energiát. És ez kárba megy.
Bolojan ugyan hadat üzent ezeknek az ügyeskedőknek, de ők az erősebbek: megbuktatták a zavaróvá vált kormányfőt. Biztos nem azért, mert a norvég modellt akarják meghonosítani. Így hát a válság marad, az életszínvonal süllyed tovább.
A Fekete-tengeri gázkitermelési platform. Kié lesz a haszon? Fotó: Facebook / ROMGAZ
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
